Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 6. szám - Technikatörténet. Erdélyi magyar tudósok, feltalálók
Erdélyi magyar tudósok, feltalálók 13 PUPIN MIHÁLY (Idvor, 1859 - New York, 1935) Pupin Mihály azon feltalálók közé tartozik, akik a legegyszerűbb sorsból küzdötték fel magukat világhírű emberekké. Torontál megyében született, egyszerű földműves szülőktől. Gyermekéveit pásztorkodással töltötte, majd a pancsovai gimnáziumba íratták. Apja halála után támasz nélkül maradt. Először Prágában próbált szerencsét, majd kivándorolt Amerikába. Rakodómunkás, címfestő és pincér volt, míg ki nem kötött egy piskótagyárban. Nappal dolgozott, éjjel nyelveket tanult. Hosszú, küzdelmes időszak után iratkozhatott be a Columbia Egyetemre, ahol kitűnő diák lett. Tanulmányai befejezését követően viszszatért Európába. Cambridge-ben megismerte Faraday-t és Maxwellt, akik felkarolták a tehetséges ifjút. Berlinben Helmholtz laboratóriumában dolgozott, és kapcsolatba került Werner Siemensszel is, aki további munkálkodására nagy hatással volt. 1900-ban hozta nyilvánosságra világhírű találmányát, a nevéről elnevezett tekercset, mely a kábeltelefóniában rendkívüli jelentőséggel bírt. A kábel kapacitása ugyanis a beszéd átvitelénél káros hatást fejt ki, gyengíti a hangokat. Ennek ellensúlyozására létesítette Pupin a kábelvezetékben az egymástól bizonyos távolságban bekapcsolt önindukciós tekercseket. Az így „pupinozott” áramkörök segítségével lehetővé vált a tengerentúli távbeszélő-szolgáltatás. Hetvenhat éves korában halt meg New Yorkban mint a Columbia Egyetem elektrofizika tanára. SIPOS PÁL (Nagyenyed, 1759. okt. 16. - Szászváros, 1816. szept. 15.) A nagyenyedi református kollégiumban tanult, később kiváló eredményei alapján a Teleki család házi nevelője lett. A család segítségével vált lehetővé külföldi tanulmányútja. Frankfurtban majd Göttingenben hallgatott matematikát, az utóbbi város egyetemén a kor egyik legkiválóbb matematikusától, Kástnertől. Első tudományos értekezését 1795-ben írta meg; ez a munka nem maradt el a kor színvonala mögött, és kivételesen nagy külföldi elismerést kapott. (A berlini tudományos akadémia - bár Sipos nem volt tagja - aranyéremmel jutalmazta.) A díjazott mű első része ismerteti Sipos Pál találmányát, az általa „izométemek” nevezett eszközt, amelynek segítségével - többek között - igen jó megközelítéssel lehetővé vált a körív hosszának megmérése és tetszőleges számú egyenlő részre osztása. A tanulmány legértékesebb része az, amelyben a szerző megmutatja, hogy az általa feltalált, ma Sipos-görbének nevezett transzcendens görbe segítségével hogyan lehet az ellipszis ívhosszait a korábbinál jóval pontosabban meghatározni. A századfordulót követően, a sárospataki református kollégium meghívásának eleget téve, matematikát oktatott, de a tanári katedrát öt év múlva felcserélte a jövedelmezőbb református lelkészi állásra. WINKLER LAJOS (Arad, 1863. máj. 21. - Budapest, 1939. ápr. 14.) Egyetemi tanulmányai előtt szülőhelyén gyógyszertárban gyakornokoskodott, majd a budapesti tudományegyetemen szerzett gyógyszerész oklevelet. Az egyetem befejezése után Than Károly tanszékére került, doktori disszertációjának megvédését követően pedig tanársegéd lett.
