Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - Dr. Olasz Katalin: Mikroorganizmusok oltalma a biotechnológiai találmányokban (egy gyakorló mikrobiológus töprengései)
Mikroorganizmusok oltalma a biotechnológiai találmányokban 29 a technikával más típusú rákos folyamatok is modellezhetővé váltak. Ez az úttörő szabadalom kisebbfajta lavinát indított el, felbecsülhetetlen segítséget jelenthet a kutatóknak a génjeikben AIDS-vírust hordozó egér, vagy a mezőgazdaságban a növekedési hormonjában megváltoztatott, intenzívebb növekedésre serkentett sertés. A korlátlan lehetőségek felé mutat a Cambridge Egyetem egyik kutatócsoportjának 1993. márciusi bejelentése, mely szerint olyan transzgenetikus sertést fejlesztettek ki, amelynek „módosított emberi szíve van”. A kutatások célja az volt, hogy állatokat tenyésszenek emberi szervek donoraiként. A sertéseket úgy hozták létre, hogy a megtermékenyített sertés petesejtet emberi génekkel transzformálták, majd visszaültették az emsébe. Ilyen módon kívánják az eljárást alkalmazni a kutatók az összes fő szerv, a szív, a tüdő és a vese pótlására, ami az emberi szervek iránti hatalmas kereslet visszásságait, illetve költségeit csökkentené. Az állatok keresztezése új távlatokat kapott az embriómanipuláció segítségével végzett „molekuláris állattenyésztés” képében. Egyrészt a kiváló genetikai donortól származó embriók különböző embriomanipuláció (pl. embriofelezés) után több anyába is beültethetők; másrészt hibrid állatok is létrehozhatók, pl. a kecske és a juh keresztezéséből született „juhkecs”. Az, hogy idáig jutott a transzgenetikus állatok oltalmának lehetősége, természetesen nem volt akadálymentes. A sikerek és perspektívák után kicsit foglalkozzunk a problematikus kérdések boncolgatásával. A felvetődő aggályokat komolyan kell venni, erre utal, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal először elutasította a transzgenetikus egérre vonatkozó bejelentést, arra alapozva, hogy az állatfajra vonatkozik, amelynek szabadalmazását az Európai Szabadalmi Egyezmény 53(b) szakasza kizárja, valamint az elővizsgálati osztály véleménye szerint az 53(a) szakasz alapján közrendbe is ütközhet. Az elutasítás fellebbezése után a Fellebbezési Tanács az ügyet visszautalta az elővizsgálati osztályhoz, amely 1991. október 4-én szabadalmat engedélyezett igen részletesen indokolva döntését az ügy nagy jelentősége miatt. Az engedélyezés okaként felhozták, hogy az 53(b) szakasz nem az összes állatot zárja ki az oltalomból, hanem csak az állatfajokat, illetve -fajtákat, (a magyar fordítás sem egyértelmű, de a három hivatalos nyelven sem egyenértékű: animal varieties, races animales, Tierarten). A közrendbe, közerkölcsbe ütközés vizsgálata során az emberiség alapvető érdekét előbbre valónak ítélték, mint a környezet védelmét a kis valószínűséggel kijutó káros génekkel szemben, és az állatok védelmét állatvédők által hangoztatott kegyetlenségekkel szemben szakemberek által végzett laboratóriumi kísérletekben (Palágyi, 1992). Az állatok szabadalmazása ellen etikai és gazdasági érveket hoztak fel. Az etikai kifogások visszaverhetők, hiszen az állatokat az embriség mindig is felhasználta élelmezési célokra, s ugyanezért az állatfajták nemesítése is természetes volt, csak ma már fejlettebb technikát alkalmaznak. Az állattenyésztést „gátló” szabadalmi monopóliumok ugyanúgy kezelendők, mint az iparban, ahol a szabadalmak nemhogy a fejlődés gátjai, hanem éppen serkentői. Az állatfajták szabadalmazhatósága szempontjából teljesen eltérő rendszerek alakultak ki Európában is. Az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló Müncheni Megállapodás 53(b) szakasza és ennek hatására az európai nemzeti szabadalmi törvények az állatfajtákat kizárták az oltalomból anélkül, hogy az állatfajták védelmére a UPOV-hoz hasonló szabályozást létrehoztak volna. Ahol élt a szerzői tanúsítvány rendszere, ott annak keretein belül lehetett oltalmat kérni az állatfajtákra (Bulgária). A régi magyar szabadalmi törvény kimondta, hogy a növényfajtákra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával az állatfajták is szabadalmazhatóak. Emellett kialakult az állatfajták állami minősítésének mint a köztenyésztésbe vétel államigazgatási előfeltételének a rendszere. Az 1995. évi XXXIII. törvény, az új szabadalmi törvény 110-114. paragrafusa az állatfajták szabadalmi oltalmára vonatkozik, s ezzel kivezető utat mutat a kialakult zavaros helyzetből a transzgenetikus állatokkal kapcsolatban. 2. A GÉNEK ÉS A SZEKVENCIÁK SZABADALMAZHATÓSÁGA Az utóbbi néhány évben a genetikai manipuláció körül kirobbant viták környezetvédelmi, etikai, gazdasági és törvényességi területet érintettek. Törvényekkel eddig még nem megfelelően szabályzott területen az első három tényező olyan ellentétes hatásokkal rendelkezik, amelyek mindeddig megakadályozták a politikai és gazdasági egyezséget. Az EPC 53. cikkelye szerint „növény- és állatfajták, vagy lényegében biológiai eljárások növények és állatok létrehozására nem szabadalmazhatok”. Az ipar számára nem egyenlő esélyeket biztosító törvényes keretek miatt - az amerikai törvényben nincs ilyen kitétel - az 53. cikkely értelmezésének szűkítésével próbálják a kérdést egyelőre megoldani: a génmanipulációs eljárások nem számítanak biológiai eljárásnak, hanem mikrobiológiainak, a genetikai állományának módosításával létrehozott növény vagy állat különbözik a növényvagy állatfajtától, új növény vagy állat, s mint ilyen szabadalmazható. Az amerikai törvény egyedi sajátossága a hasznosság megkövetelése a szabadalmazhatósághoz, úgy tűnik nem törvényi szinten, hanem a joggyakorlatban kezd érvényesülni az európai országokban. A hasznosság bizonyítása humán vonatkozású találmányoknál okozhat gondot (pl. klinikai eredmények), a szükséges adatok a tálálmány bejelentésének időpontjában még nem állnak megfelelő számban rendelkezésre. Ezt pótolhatta a hasznosságot bi-
