Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 5. szám - Dr. Olasz Katalin: Mikroorganizmusok oltalma a biotechnológiai találmányokban (egy gyakorló mikrobiológus töprengései)

26 Dr. Olasz Katalin kordhoz hozzátartozik a forgalmazó neve, bibliográfiai adatok, a szerző neve, címe stb. (Vitiello, 1993). 3. TÖRVÉNY A MIKROORGANIZMUSOK OLTALMÁRA A mikroorganizmus felhasználásán alapuló találmányok­nak egyedi a helyzetük az iparjogvédelem keretein belül, mivel a találmány tárgya maga is élő, reprodukálni képes önmagát, és a találmány általában nem írható le adekvát módon. A biotechnológiai találmányok területén is két lehető­ség áll rendelkezésre a tulajdon védelmére: a szabadalmi oltalom és az ipari titok. A két forma kölcsönösen kizárja egymást: a szabadalmak a teljes nyilvánosságra jutást eredményezik, míg az ipari titok keretében a találmány titokban marad. A kutatónak igen alapos megfontolás után kell eldöntenie, hogy melyik védelmet választja. Né­hány tényező, amely a döntést elősegíti (Szarka, 1993): Az ipari titokvédelmet előnyben részesítő tényezők:- a találmány nem tekinthető szabadalmazhatónak,- ha szabadalmazzák, a szabadalom bitorlása nem vehető észre,- ha szabadalmazzák, a leírás lehetővé teszi az igénypon­tok szerinti találmány megkerülését,- a találmány gyorsan változó területen található, rövid időn belül elavulttá válhat,- a szabadalom megszerzésének költségei nagyobbak, mintsem érdemes lenne fedezni. A szabadalmat előnyben részesítő tényezők:- ha szabadalmazzák, a szabadalom bármiféle bitorlása észrevehető,- ha szabadalmazzák, a szabadalmi oltalom elég tág ah­hoz, hogy a találmánynak jelentős védelmet adjon,- a feltaláló publikálni kívánja találmányát,- a találmány alapvető találmánynak tekinthető, amelyről várható, hogy több más találmány alapjául fog szolgálni,- várható, hogy más is elkészíti ugyanezt a találmányt,- a találmány fenntartása ipari titokként nehéznek tekint­hető. Magyarországon 1996 előtt a mikroorganizmusok ol­talmával a találmányok szabadalmi oltalmára vonatkozó 1969. évi II. törvényhez tartozó, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének és az igazságügy-minisz­ternek együttes végrehajtási rendelete foglalkozott. Az 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi ol­talmáról, amely 1996. január 1-jén lépett hatályba, már törvényi szinten szabályozza a mikroorganizmusok letét­be helyezését és hozzáférhetőségét. A törvény 63. parag­rafusa kimondja, hogy „(1) Ha a köz számára nem hoz­záférhető mikroorganizmus törzs felhasználásán alapuló találmány a szabadalmi bejelentésben nem tárható fel a 60. paragrafus (1) bekezdése szerint, akkor elismervényt kell benyújtani arról, hogy a törzset letétbe helyezték a mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbe helyezése nemzetközi elismeréséről szóló Buda­pesti Szerződésnek megfelelően.” Sokat törtem a fejem azon, hogy a nemzetközi iroda­lomban mikroorganizmus felhasználásán alapuló találmá­nyok fordulnak elő, s az ebben foglaltak miként lettek a magyar törvényben mikroorganizmus törzsek. Az világos, hogy szabadalomjogi értelemben még az emlős embriót is mikroorganizmusnak tekintjük, mivel könnyebb az ér­telmezés gumiszabályán változtatni, mint egy új Egyez­ményt létrehozni. A gondot az okozta, hogy miként lehet törzsnek nevezni pl. egy adott szekvenciával rendelkező DNS-darabot vagy növényi magvat vagy embriót. Végül is a Biológiai Lexikon böngészése után arra a megnyug­tató eredményre jutottam, hogy mivel „a törzs alacso­nyabb (mihez képest?) rendű szervezetek tiszta tenyésze­te”, és a fentieket is nyugodtan lehet tiszta tenyészetnek nevezni, a törzs elnevezésbe is belezsúfolható mindaz, ami a mikroorganizmus elnevezésbe. Tovább olvasva az új törvény 63. paragrafusát: „(2) Ha a mikroorganizmus törzset a szabadalmi bejelentés benyújtását követően helyezik letétbe, a bejelentés nap­jának a letét napját kell tekinteni.” Kár. Sokkal előnyösebb helyzetben vannak a japán és az amerikai egyesült államokbeli feltalálók, mivel nekik nem kell kiadniuk a kezükből az oltalom megadása előtt évekkel az igen értékes mikroorganizmust, csak az olta­lom megadásának napjáig kell igazolniuk a letételt; visszavonás vagy visszautasítás esetén nem kell kesereg­niük a felesleges letétel miatt stb. „(3) A letétbe helyezésről szóló elismervényt a beje­lentés napjától számított négy hónap elteltéig lehet be­nyújtani.” Gondolom, ezt a négy hónapot azért iktatták be a tör­vényalkotók, hogy mind a letevő, mind a letéteményes szerv kényelmesen eldönthesse, hogy az átadott minta életképes-e, tiszta-e, és megfelel-e a leírásnak, sőt még az esetleges hibák korrigálására is jut idő. „(4) A letétbe helyezett mikroorganizmus törzset a le­­tétbehelyezési szerv a szabadalmi bejelentés közzétételé­től bárki számára, ezt megelőzően pedig csak azok ré­szére teheti hozzáférhetővé a mikroorganizmus-minta kiadása révén, akiket az 53. paragrafus (1) bekezdése feljogosít a szabadalmi bejelentés iratainak megtekin­tésére.” Szintén kár. A szabadalmi oltalom megadása előtt bárki hozzájuthat a mikroorganizmushoz, annak összes lehet­séges következményével. Ez a pont az, ami a régi sza­bályzathoz képest kedvezőtlenebb helyzetbe hozhatja a feltalálót, illetve a letevőt, ugyanis a közzététel mellőzése esetén a törzs sem volt kiadható a szabadalmi eljárás befej eztéig. „(5) Az, akinek a mintát kiadták, a tenyészetet vagy az abból általa származtatott mikroorganizmus törzset a szabadalom megadására irányuló eljárás befejezéséig, il­letve a szabadalmi oltalom megszűnéséig harmadik sze­mély számára nem teheti hozzáférhetővé, továbbá - a

Next

/
Oldalképek
Tartalom