Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Dr. Mándi Attila: Az új Szabadalmi törvényről – a szabadalmi ügyvivő szemével
Dr. Mándi Attila szításé a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul fontosabb. és ez szabadalmi ügyvivő bevonását már a magyar bejelentés kidolgozásakor szükségessé teszi;- a szakaszos engedélyezési eljárás kapcsán az érdemi vizsgálat megindítása, illetve a felhozott irodalmak értékelése ugyancsak a korábbiaknál jobban indokolja szabadalmi ügyvivő alkalmazását;- a szabadalmi oltalom teijedelmének rugalmasabb meghatározása a kellő műszaki és jogi ismeretekkel rendelkező szabadalmi ügyvivők számára rendkívül felelősségteljes feladatot - s munkát - jelent. Befejezésül néhány kritikai észrevétel. Ezek semmit sem vonnak le abból, hogy a jogharmonizálásnak megfelelő, a szabadalmas és a köz jogos érdekeit kellően mérlegelő korszerű jogszabályról van szó. Hiányolom a szabadalom megadása utáni felszólalás intézményét. A szabadalom megsemmisítésére mód van ugyan, erre az eljárásra azonban általában a szabadalombitorlási perek megindítása vagy az azzal való fenyegetés esetén kerül sor. Ekkorra a szabadalmas már komoly beruházásokat tett, és a szabadalom megsemmisítése érdekeit, gazdasági helyzetét sokkal súlyosabban érinti, mintha a szabadalmat közvetlenül a megadás utáni felszólalás során érvénytelenítették volna. A megadás utáni felszólalás egyébként az Európai Szabadalmi Egyezménnyel is összhangban állna. Célszerűnek tartottam volna a türelmi idó't a találmánynak bejelentő vagy jogelődje által történő bármely nyilvánosságra hozatalra (tehát nem csupán a velük szemben elkövetett jogsértésekre) kiterjeszteni. Üdvözöltem volna a fenti abszolút tizenkét hónapos türelmi időt. Az SZT szerint a Hivatal új neve „Magyar Szabadalmi Hivatal”. Helyesebbnek tartottam volna a „Magyar Szabadalmi és Védjegy Hivatal” elnevezést, különös tekintettel arra, hogy az utóbbi években a védjegyek egyre növekvő szerepet játszanak, és várhatóan az iparjogvédelem ugyanolyan súlyú meghatározó részei lesznek, mint a szabadalmak. És - valóban befejezésül - egy viccet: „Einstein a menyországban ötszemélyes felhőre kerül. Nem mindegy a számára, hogy kikkel lakik majd együtt, és ezért óvatosan felhőtársai intelligenciahányadosa iránt érdeklődik.- Az én IQ-értékem 120 - mondja az egyik lakótárs.- Kitűnő - így Einstein. - Jókat beszélgetünk majd a relativitáselméletről.- Az én IQ-értékem 140 - mondja a másik.- Kitűnő - válaszolja Einstein. Önnel magfizikáról folytatok majd eszmecserét.- Az én IQ-értékem 185 - közli a harmadik felhőlakó.- Kiváló - mondja Einstein. - Szépen elmagyarázza majd nekem, hogyan kaphattam volna szabadalmat a relativitáselméletre.- A választékos eleganciával öltözött és szünet nélkül mobiltelefonáló negyedik felhőtárs azt mondja büszkén: Az én IQ-értékem 11!- Mi újság a tőzsdén? - kérdi Einstein.” Őszintén remélem, hogy a következő években az iparjogvédelem az IQ-értéknek megfelelő szerephez jut majd gazdasági életünkben.
