Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Ernő: A növényfajták oltalma az Európai Közösségben – Közösségi Növényfajta-oltalom, Közösségi Növényfajta Hivatal
2 Dr. Szarka Ernő cikkelyt az Európai Szabadalmi Konvencióban. Ez azonban nem történt meg több okból, amely okok között megemlítendők a törvénymódosítás nehézségei, valamint az évtizedek alatt bejáratott növényfajta-oltalmi vizsgálati rendszer. A legtöbb országban olyan növényfajta-oltalmi hivatalok alakultak, amelyek elvégzik vagy elvégeztetik a DUS (distinctness, uniformity, stability) -vizsgálatokat, és értékelik az eredményeket. Ezek az eredmények felhasználhatók a növényfajták állami minősítéséhez is. A növényfajta-oltalom (növényfajta-szabadalom) és a növényfajták állami minősítése között az a lényeges különbség, hogy míg az előbbi az újdonságra helyezi a hangsúlyt, az utóbbi a gazdasági értéket tekinti elsődlegesnek. A legtöbb speciális növényfajta-oltalommal vagy -szabadalommal védett növény állami minősítésben is részesülhet, és a legtöbb államilag minősített növényfajta részesülhet speciális növényfajta-oltalomban vagy -szabadalomban, ha új. A két fogalom tehát nem azonos, de erősen átfedi egymást. Vizsgálati rendszerük (DUS-vizsgálat) pedig gyakorlatilag teljesen azonos. így nem célszerűtlen a speciális növényfajta-oltalmat olyan hivatalra bízni, amely állami minősítés céljából amúgy is végez vagy végeztet DUS-vizsgálatot. Ez a rendszer működik a legtöbb nyugat-európai országban. Az Európai Közösség (EK) jogegyesítési programja olyan irányban halad az iparjogvédelem területén, hogy minél egyszerűbben lehessen egyetlen bejelentéssel jogot szerezni az Európai Közösség egész területére. Ez a védjegy és ipari minták terén már megtörtént, egyetlen bejelentéssel lehet védjegy-, illetve ipari mintaoltalmat szerezni a Közösség egész területére. Az ezt intéző, Alicante-ban (Spanyolország) 1994 óta működő hivatal a Közösség szerveként működik, annak fennhatósága alatt, és már fogad bejelentéseket. Szabadalmi téren egységes rendszert képez az Európai Szabadalmi Konvenció alapján működő Európai Szabadalmi Hivatal. Ez a Hivatal nem az Európai Közösség fennhatósága alatt működik, tagországai nem teljesen azonosak az Európai Közösség tagországaival, és nem ad az Európai Közösség területére oltalmat, csak olyan oltalmat, amely a bejelentésben megnevezett országokban egymástól függetlenül érvényes. Van olyan kezdeményezés, amely az egész Európai Közösség területére érvényes szabadalom irányába mutat (Luxemburgi Egyezmény, 1975), ez azonban a közeljövőben nem lép életbe. Amikor ennek életbelépése esedékes lesz, lehet, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal is az Európai Közösség hatáskörébe kerül, amellyel kapcsolatban már ma is vannak próbálkozások. Az új növényfajták védelmére is szükségesnek látszott a Közösség egész területére érvényes oltalmi forma kialakítása. Mivel az említett kizárás miatt ez a szabadalmi rendszer keretében nem mehetett végbe, új közösségi növényfajta jogokat kellett megalkotni, és új hivatalt kellett erre a célra felállítani. Az Európai Szabadalmi Konvencióval ellentétben az itt szerzett oltalom közösségi oltalom, és az ennek végrehajtására hivatott hivatal az EK Bizottság (European Commission) felügyelete alatt áll. A 2100/94 (1994. július 27.) számú, az EK Tanács (European Council) által kibocsátott rendelet (a közösségi növényfajta-oltalomról, a továbbiakban: Rendelet) 118 cikkelyben pontosítja a Közösség egész területére érvényes növényfajta-oltalom jogi kereteit, valamint a Közösségi Növényfajta Hivatal (Community Plant Variety Office, a továbbiakban: a Hivatal) státusát, jogosultságát és szervezeti felépítését. A preambulum 39 indokot említ meg, amelyek szükségessé tették a Rendelet megalkotását. Ezek közül kiemelem az alábbiakat:- a növényfajták oltalmazásának speciális iparjogvédelmi problémái;- egységes közösségi oltalmi rendszer és közösségi hivatal szükségszerűsége;- minden botanikai nemzetség és faj fajtáinak oltalmazhatósága;- egységes definíciórendszer szükségszerűsége;- az oltalom szélességének egységes értelmezése;- új növényfajták egyes országok közti forgalmazásának jogviszonyai;- az új fajtákhoz való hozzáférés szabályozása;- a függőségi (származtatási) viszonyok tisztázása;- a kényszerengedélyek egységes kezelése;- a bitorlási szemléletek egységesítése;- összeférhetőség a nemzetközi konvenciókkal (UPOV; Európai Szabadalmi Konvenció; GATT-Trips Egyezmény). A 2100/94 számú rendelet, amelyet az alábbiakban vázlatosan ismertetek, azok közé a rendeletek közé tartozik, amelyek az adott terület minden apró részletkérdésére kitérnek, így első olvasásra talán túlszabályozottnak tűnik. Részletesebben olvasva azonban világossá válik, hogy minden részlet és minden összefüggés szükséges ahhoz, hogy rendezett jogi helyzet alakuljon ki ezen az összetett területen. Formáját illetően a Rendelet közel áll az Európai Szabadalmi Konvencióhoz. Akárcsak ott, itt is ugyanaz a törvény rendelkezik az illetékes hivatal létesítéséről, fenntartásáról és ügyrendjéről, mint a növényfajta oltalmi rendszer anyagi jogi kérdéseiről és eljárási kérdéseiről. Egy másik érdekesség, hogy a Rendelet mind jogi vonatkozásában, mind szóhasználatában alkalmazza az 1991. évi UPOV Konvenciót, amely pedig - a várakozással ellentétben - még mindig nem lépett hatályba. A jelen Rendelet tehát „megelőlegezi” a hatálybalépést. Az /. rész az általános, előírásokkal foglalkozik. Ebben leszögezik, hogy a növényfajták közösségi jogi oltalmának ez az egyedüli és kizárólagos formája (1. cikkely), és ez egységes hatállyal bír a Közösség területén (2. cikkely). A közösségi növényfajta-oltalomtól függetlenül létezhet nemzeti oltalom is, ugyanarra a növényfajtára azonban
