Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 2. szám - Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal

30

Dr. Szarka Ernő

merült. Az, hogy az 1994. évi VII. törvénynek mégis van a védjegytörvényt módosító rendelkezése, annak tudható be, hogy a jogszabály megalkotása jó alkalmat teremtett a Vt. összhangjának megteremtésére az időközben módosult Szt.-vel. így kerültek beiktatásra azok a szabályok, amelyek értelmében az Országos Találmányi Hivatal megváltoztatási kérelem alapján védjegyügyekben hozott érdemi határozatát is visszavonhatja, vagy módosíthatja, valamint hogy a megváltoztatási kérelem csak a hi vatalnál nyújtható be.

A Vt. rendelkezései a TRIPS Egyezményben foglaltakkal is lényegében összhangban vannak.

A törvény felülvizsgálatát elsősorban az Európai Megállapodásból eredő jogharmonizációs kötelezettségünk, valamint a jogalkalmazási tapasztalatokon alapuló igények indokolják. Az Európai Megállapodás szerint Magyarországnak csatlakoznia kell a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz fűzött Madridi Jegyzőkönyvhöz. Ennél is komolyabb harmonizációs kötelezettségünk származik a Tanács 89/104/EGK számú, a tagállamok védjegyekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló Irányelvéből, továbbá a Közösségi Védjegyről szóló 40/94. EK számú rendeletből. Természetesen a WIPO által létrehozott, 1994-ben aláírt és még hatályba nem lépett Védjegyjogi Szerződés is hatással van védjegyjogunk fejlődésére.

A Kormány vonatkozó határozata alapján 1996 első felében kell végrehajtani a védjegytörvény felülvizsgálatát, ami a tervek szerint - a szabadalmi joghoz hasonlóan - új törvényre vonatkozó javaslat formájában történik majd meg.

Anyagi jogi vonatkozásban változás várható pl. a védjegy fogalmának meghatározásában, az oltalomból kizárt megjelölésekre vonatkozó szabályok körében (különös tekintettel pl. a korábbi jogokra, a közismert védjegyekre), a védjegyoltalom megszerezhetőségének a gazdasági tevékenységtől való függetlenné válásában, az oltalom megszűnésének jogalapjaiban, az együttes védjegyekre vonatkozó szabályokban. Természetesen korszerűvé kell tenni az eljárási szabályokat is, beleértve a védjegyek nyilvántartására és a hatósági információkra vonatkozó rendelkezéseket.

A szabadalmi joghoz hasonlóan ezen a területen is szakítani kell a hagyományos kétszintűséggel: egységes, áttekinthető, törvényi szintű szabályokat kell alkotni valamennyi, a védjegy szempontjából lényeges kérdésben - beleértve a bírósági eljárásokat védjegyügyekben is -, s csupán a bejelentés részletes alaki előírásait kell alacsonyabb szintű jogforrásra bízni.

III. IPARI MINTÁK OLTALMA

Az iparjogvédelmi kategóriák közé tartozik az ipari minták oltalma, amely valamely ipari termék külső formáját oltalmazza. Az ipari mintákra vonatkozó történeti visszatekintés sok esetben összefonódik a védjegyek történetével, hiszen a törvényalkotók gyakran intézkedtek azonos törvényhely keretén belül a két rokon jellegű iparjogvédelmi kategória kérdésében. 1907 és 1970 között a védjegyekkel kapcsolatban született rendeletek, intézkedések legtöbbje tartalmazott intézkedéseket az ipari mintákra vonatkotóan is, ezek irányultsága gyakorlatilag azonos volt. Ezért a fölösleges ismétlések elkerülése végett ebben a történeti visszaemlékezésben csak azokat az intézkedéseket elevenítjük fel, amelyek kizárólag vagy elsősorban az ipari mintákra vonatkoznak.

Az ipari minták oltalmára vonatkozó önálló törvénykezést a magyar törvényhozás nem tartotta olyan sürgősnek, mint a védjegyek oltalmára vonatkozót. Egészen 1907-ig az 1858. évi, majd az azt módosító 1865. évi császári pátens rendelkezései voltak érvényben. A mintákat a kereskedelmi és iparkamaráknál helyezték letétbe és lajstromozták, az osztrák állampolgárok mintáinak oltalma kiterjedt Magyarországra is. Kétoldalú megállapodás alapján több ország állampolgárai biztosíthattak oltalmat Magyarországon is. Ezeket a budapesti kamara tartotta nyilván. Bitorlási és érvénytelenítési kérdésekben az iparhatóságok, másodfokon a kereskedelmi miniszter döntöttek, ez utóbbi a védjegyeknél már említett védjegytanács meghallgatásával történt.

Az érvényes császári pátenseket elsősorban a rövid oltalmi idő (3 év) és a letétbe helyezés, valamint lajstromozás rendszerének áttekinthetetlensége miatt bírálták. Már 1901-ben készült olyan törvénytervezet, amely intézkedett az ipari minták oltalmáról is. Ez a törvénytervezet az ipari minták ügyét lényegében teljesen a Szabadalmi Hivatal hatáskörébe utalta volna. Az oltalmi időt 15 évben szabta meg, és előírta az igénypontok benyújtását és érdemi vizsgálat elvégzését. A törvényjavaslat nem jutott el az elfogadásig.

Az 1907. évi államszerződés utáni rendeletek A korábban már említett 1907. évi államszerződés viszont kötelezően előírta Magyarország jogrendi függetlenségét, ami az jelentette, hogy a császári pátensek hatálya Magyarországon megszűnt. így a jogi helyzet tisztázása kényszerré vált, ezt a helyzetet oldotta fel az átmenetinek szánt 107709/1907. KM számú rendelet, amely végül kisebbnagyobb módosításokkal 71 éven át maradt érvényben. A kereskedelmi miniszter rendelete nem vette figyelembe azokat a korszerű intézkedéseket, amelyeket az említett 1901. évi törvénytervezet javasolt.

A rendelet főbb rendelkezései a következőkben foglalhatók össze:- mind két-, mind háromdimenziós iparcikkeken megvalósítható minták részesülhetnek oltalomban;- a jog a minta készítőjétől megszerezhető mind a megbízó, mind a munkaadó részéről;- az oltalom időtartama 3 év;- csoportos letétbehelyezés is lehetséges;