Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 2. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály. Iparjogvédelem az Európai Közösség egységes piacán: Az európai bíróság gyakorlatának összefoglalása
Az Európai Bíróság iparjogvedd mi gyakorlata I I rendelkezések |u 9. cikk (2) és a 10. cikk (I) bekezdései nem jelentik azt, hogy „a védjegyet viselő áruk, amelyeket a Közösségbe kívülről importálnak, és amelyek megfelelnek a vámelőírásoknak abban a tagállamban, ahová a Közösségen belülre először beviszik őket..., a továbbiakban a Közösségen mint egészen belül szabadon forgalmazhatók, a védjegy oltalmára vonatkozó rendelkezésekkel ellentétesen". A versenyszabályok és az áruk szabad mozgását célzó rendelkezések közötti fontos különbségre utal, hogy az Európai Bíróság a 85. cikk alkalmazását illetően az előzőekben vázolttól eltérő eredményre jutott. A versenyszabályok körében ugyanis a következményeiv érvényesül. Ezért a védjegyek átruházásával kapcsolatos megállapodások versenykorlátozó kikötései a kartelltilalmat tartalmazó 85. cikk hatálya alá eshetnek, ha a korlátozás olyan természetű, hogy hátrányosan befolyásolja a Közös Piacon belüli verseny feltételeit. Ilyen helyzet előállhat akkor pl., ha a megállapodás ugyan a Közös Piacot mint egységes egész! izolálja a világpiacon belül, azonban ez az elkülönítés az EGK-n kívüli országokból származó áruk kínálatát csökkenti a Közösség területén. A Bíróság továbbá világossá tette, hogy a 85. cikk érvényesülhet olyan megállapodás esetében is. amely ugyan már nincs hatályban. ám hatása tovább érvényesül a feleknek a megállapodásban foglalttal azonos célt szolgáló, összehangolt magatartása formájában. Ilyen összehangolt magatartásról azonban nem lehet szó. ha a szerződés megszűnését követően érvényesülő hatás nem haladja meg a nemzeti védjegyjogok puszta gyakorlásából következőt/’1 m;y rostos közbülső állomás: TERRAPIN V TERRANOVA Az. első Hag-ügyet követően nem tűnt minden alapot nélkülözőnek az az aggály, hogy az Európai Bíróság a két különböző tagállamban egymástól függetlenül fennálló, eltérő személyeket megillető védjegyoltalmi jogok rovására is az áruk szabad mozgását biztosító rendelkezéseket részesíti majd előnyben, tekintet nélkül arra, hogy ejogok közös eredetííek-e vagy sem. ' Az aggályokat a Terrapin v. Terranova-ügyben ” hozott ítélet oszlatta el, amely más szempontokból is fontos tanulságokat tartalmazott. A Terrapin cég az Egyesült Királyságban házgyári elemeket gyártott és hozott forgalomba, amelyekre a cég nevével azonos „Terrapin" védjegyet lajstromoztatta is. Németországban a Terranova cég - amely szintén építőipari termékek előállításával és kereskedelmével foglalkozott - védjegyoltalmat szerzett az áruival kapcsolatban használt „Terra”, „Terra Fabrikate” és „Terranova” megjelölésekre. A Terrapin eredménytelenül kísérelte meg védjegyének németországi lajstromozását, mert a német bíróság a megjelölést a német jogosult védjegyeivel az összetéveszthetőségig hasonlónak ítélte. A Terrapin ettől függetlenül megkezdte - a „Terrapin” védjeggyel ellátott - termékeinek németországi forgalmazását. A Terranova védjegybitorlás címén fellépett ellene. A bitorlási perben eljáró német bíróság az EGK Szerződés alapján az Európai Bírósághoz fordult kérdésével: összeegye/.tethető-e az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályokkal, ha az A tagállamban székhellyel rendelkezi') vállalat - amely kereskedelmi nevét és védjegyét e tagállamban használja-megakadályozhatja a B tagállamban székhel vlyel rendelkező vállalat hasonló áruinak behozatalát, noha ezeket a B tagállamban jogszerűen látták el a megkülönböztető megjelöléssel, amely viszont összetéveszthető az A tagállamban oltalom alatt álló - az ottani vállalatot megillető - védjeggyel és kereskedelmi névvel. A kérdés ezenkívül annak feltételezésén alapult, hogy a két vállalat közt nincs gazdasági vagy jogi kapcsolat, és az őket megillető nemzeti védjegyoltalmak egymástól függetlenül, önállóan keletkeztek, vagyis nem osztoznak közös eredetben. Az Európai Bíróság ezúttal sem mulasztotta el a jogok létezése és gyakorlása közötti „hagyományos" különbségtétel, valamint a 30. cikk mint főszabály és a 36. cikk mint kivétel közötti viszony felidézését, és-azé viszonyból levezethető - annak a következtetésnek a levonását, hogy a 36. cikk csupán annyiban enged kivételt az áruk szabad mozgása alól, amennyiben az igazolható az érintett ipari és kereskedelmi tulajdon specifikus tárgyát alkotó jogok védelmére figyelemmel. Majd innét az Európai Bíróság a jogkimerülési elv és a közös eredet doktrínájának összekapcsolása,64 valamint az utóbbinak a védjegy lényegi funkciója révén történő megmagyarázása66 felé fordította érvelését. Egyrészt leszögezte. hogy valamely ipari és kereskedelmi tulajdon jogosultja nem élhet az adott tagállam nemzeti jogszabály által biztosított jogával annak érdekében, hogy megakadályozza olyan termékek importját, amelyeket egy másik tagállamban ő maga vagy a hozzájárulásával más hozott -jogszerűen - forgalomba. Ez a közösségi jogkimerülés jól ismert elvének újrafogalmazása volt. Majd a Bíróság folytatta: „ugyanez a helyzet, ha a jog, amellyel élni kívánnak, az eredetileg egy és ugyanazon tulajdonoshoz tartozó védjegyjogok - akár önkéntes cselekmények folytán, akár közhatalmi kényszerintézkedés révén történő - megosztása folytán állt elő". Ezekben az esetekben ugyanis az eredetileg egységes jogok megosztása „már aláaknázta a védjegy alapvető funkcióját, a termék azonos eredetének a fogyasztók számára való biztosítását". Az Európai Bíróság ezzel az állásfoglalásával a hozzájárulás elhatároló kritériumát a forgalomba hozatal jogszerűségének és a védjegy alapvető funkciójának együttesen alkalmazott szempontjaival helyettesítette: a közösségi jogkimerülés bekövetkezhet akkor is, ha az egyik tagállamban védjegyoltalommal rendelkező jogosult nem adta a hozzájárulását a másik tagállamban történő forgalomba hozatalhoz, feltéve, hogy az ottani forgalomba hozatal jogszerű, mert azt a helyben védjegyoltalommal rendelkező személy végzi (ez a szempont lényegében a származási ország elvének védjegyjogi kifejezését jelenti), feltéve, hogy az eredetileg egy kézben lévő védjegy
