Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 2. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály. Iparjogvédelem az Európai Közösség egységes piacán: Az európai bíróság gyakorlatának összefoglalása
Ficsor Mihály 6 Az ítélet tehát megerősítette, hogy a tagállamok szabadon szabályozhatják az ipari és kereskedelmi tulajdon védelmét, azon belül a találmányok szabadalmi oltalmát. Fel kell azonban Figyelni arra. hogy a tagállamok e lehetőségét csupán a „közösségi jog jelen állása" alapján, vagyis a közösségi jogegységesítés, illetve jogharmonizáció hiányában ismerte el. Ez összecseng azzal az általánosságban érvényesülő elvvel, amelynek értelmében „a 36. cikk rendeltetése néni az. hogy bizonyos ügyeket a tagállamok kizárólagos hatásköre számára tartson fenn.” Az Európai Bíróság tehát a szabadalmi jog esetében is egyértelművé tette: a 36. cikk alapján csak akkor tekinthető igazoltnak, indokoltnak valamely intézkedés, ha nem olyan tárgyra vonatkozik, amelyet a közösségi jog már szabályoz. Az idő haladtával, a szabadalmi jog közösségi szabályozásának fejlődésével tehát változhat a tagállamok számára a 36. cikkben adott szabályozási, intézkedési lehetőség mértéke, tárgyköre.34 E szabályozási lehetőség azonban nemcsak a közösségi jog változásainak függvénye, hanem alá van vetve a 36. cikk második mondatában foglalt két kritérium érvényesülésének is. E kritériumok teljesülését is vizsgálta az Európai Bíróság a Thetford v. Fiamma-ügyben. A diszkriminációt illetően folytatta az Allen and Hanburys v. Generics-esetben megkezdett gondolatmenetet, ami érezhetően a diszkrimináció szempontjának felértékelődésére utalt.33 Az Európai Bíróság megállapította, hogy az Egyesült Királyság szóban forgó jogszabálya nem volt az önkényes megkülönböztetés eszköze, mivel egyformán érvényesült az ötven évnél régebbi belföldi és külföldi leírások esetében, s mivel nem tett különbséget a szabadalmi bejelentők állampolgársága, honossága szerint. „a külföldi szabadalmi bejelentők ugyanazokat a jogokat élvezték..., mint az Egyesült Királyság állampolgárai". Ez az állásfoglalás azért is érdekes, mert a Bíróság az árukra vonatkozó szabályok körében kimondott önkényes megkülönböztetési tilalmat a személyek közötti diszkrimináció vizsgálata alapján értelmezte. Emellett a Bíróság a relatív újdonsági követelményt nem találta a tagállamok közötti kereskedelem leplezett korlátozására sem alkalmasnak. Utalt arra, hogy az Egyesült Királyság jogalkotásának célja az „ötven-év-szabály” 1902. évi bevezetésével a feltalálók alkotó tevékenységének az ipar érdekében álló előmozdítása volt. E szabály ezért tette lehetővé a feltaláló jutalmazását - szabadalom engedélyezésének formájában — még olyan esetben is, amikor csupán egy régi találmányt „fedezett fel” újból. A szóban forgó rendelkezés rendeltetése tehát egész más, mint a tagállamok közötti kereskedelem korlátozása, és arra még leplezetten sem szolgál. Ebben az állásfoglalásban megfigyelhetjük - a jutalomelmélet helyett - az ösztönzési elmélet előtérbe helyezését is.36 Az Európai Bíróság elvetette a Fiammának az arányosság követelményére történő hivatkozását is: a Fiámmá szerint ugyanis az Európai Bíróságnak a 36. cikk alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatában is érvényesülő arányossági követelménynek az felelt volna meg, ha a csupán relatív újdonságon alapon szabadalom nem adott volna a hasznosítás eltiltására való jogot, hanem csak méltányos díjazásra jogosította volna a szabadalmast. Az Európai Bíróság a Pharmon v. Hoechst-ítéletet felidézve válaszolt: ha a szabadalmasnak joga van az olyan termékek importálását és forgalomba hozatalát megakadályozni, amelyeket kényszerengedély alapján gyártottak, s ha ez a jog a szabadalmi jog lényegéhez tartozik, akkor ez még inkább így van, ha a szabadalmas semmiféle engedélyt nem adott az előállításra. Következésképpen a 36. cikk szerint igazolt intézkedésnek minősül a nemzeti szabadalmi jog olyan rendelkezése, amely bitorlás esetén a további jogsértéstől való eltiltás igénylésére jogosítja a szabadalmast. KIIKiÚSZ.ÍTHSUK A NI-MZirn BÍRÓSÁGOK RKSZÚRŐI. A német szövetségi alkotmánybíróság egyik döntése37 adott egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy jogkimerüléshez vezet-e, ha a feltaláló vagy jogutódja - bár módjában állna - elmulasztja a találmány szabadalmaztatását valamely tagállamban, vagyis hogy az oltalomszerzés elmulasztása tekinthető-e a termék előállításához és forgalomba hozatalához adott hozzájárulásnak. A német bíróság szerint „valamely - élelmiszer-adalékra vonatkozó - j nemzeti szabadalom jogosultja nem sérti... az áruk szabad mozgására vonatkozó közösségi jogot, ha nemzeti szabadalmi jogai alapján fellép az adalékot tartalmazó élelmiszert egy másik tagállamból importáló személy ellen, még akkor sem. ha az adalékot saját elhatározásából nem szabadalmaztatta ez utóbbi tagállamban". Ez a döntés következetesen tartja magát a hozzájárulás fogalmának az Európai Bíróság gyakorlatában kialakult szűk. megszorító értelmezéséhez. Az egyelőre csak a nemzeti bíróságok szintjén eldöntött másik kérdés a Közösségen kívüli országokból származó termékekkel kapcsolatos. Az az Európai Bíróság gyakorlata alapján egyértelmű, hogy az EGK Szerződés 30-36. cikkei csupán a tagállamok közötti kereskedelemre vonatkoznak. E cikkek hatálya a Közösségen kívüli országokkal folytatott kereskedelemre akkor sem terjed ki, ha az ilyen országokkal kötött szabadkereskedelmi vagy társulási megállapodás a szóban forgó cikkekben foglaltakkal azonos rendelkezéseket tartalmaz. Más kérdés, hogy e „harmadik” országokból importált árukra is vonatkozik a szabad mozgás szabálya, ha már egyszer bekerültek a Közösségen belüli szabad forgalomba.33 E rendelkezésekre figyelemmel állapította meg a hamburgi fellebbviteli bíróság,40 hogy az a szabály, amely szerint a szabadalmi jogok kimerülnek, amint a szabadalmas hozzájárulásával a terméket forgalomba hozzák valamely tagállamban (függetlenül attól, hogy a termék abban a tagállamban nem áll szabadalmi oltalom alatt), nem alkalmazható, ha a terméket a Közösségen kívül állítja elő valamely licenciavevő, majd onnét a szabadalmas hozzájárulása nélkül, de jogszerűen beviszi egy olyan
