Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Petzné dr. Stifter Mária, Dr. Hajdú Tamásné: Látogatás az amerikai szabadalmi és védjegy hivatalnál
40 dr. Petzné dr. Stifter Mária - dr. Hajdú Tamásné JOGORVOSLAT A jogorvoslat rendszerében különböző szintű bíróságok is szerepet kapnak: 1. a Szövetségi Kerületi Bíróságok (Federal District Courts), 2. a Szövetségi Fellebbviteli Bíróság (The Court of Appeals for the Federal Circuit, rövidítése: CAFC), 3. a Legfelső Bíróság (Supreme Court). Az eljáró bírói szervezet lehet egyrészről a Szövetségi Fellebbviteli Bíróság (CAFC), az itt indult ügyekben a feljebbviteli fórum a Legfelső Bíróság. Amennyiben viszont első fokon Columbia Kerületi Bírósága (U.S. District Court for the District of Columbia) jár el, másodfokon a Szövetségi Fellebbviteli Bíróság (CAFC) dönt. MIT TEHET ÉS MIT NEM TEHET EGY ELBÍRÁLÓ? Ezt a talán gyermekdednek tűnő felsorolást azért tartottuk lényegesnek megemlíteni, mert jellegzetes példája annak a minden apró részletkérdést érintő támogatásnak, ahogyan a Hivatal az egyént munkájában „támogatja”, szinte szükségtelenné téve számára a saját fejjel való gondolkodást. A másik jellemző példa erre az űn. esetjog (Case Law) mindenre kiterjedő, fellapozható gyűjteménye. A kezdő elbírálóknak szánt tananyag részletesen elemzi azt, hogy mit tehet, ill. mit nem tehet egy elbíráló. Pl. tilos:- szabadalmi munkáért, tanácsért pénzt elfogadni,- kutatást végezni megbízásból,- igénypontot, leírást fogalmazni,- negatív megkülönböztetésben részesíteni egy bejelentést,- ügyvivőt vagy irodát ajánlani (a regisztrált ügyvivők listáját ki lehet küldeni, egyébként a ’’Yellow Pages” tartalmazza),- véleményt mondani egy amerikai szabadalomról,- nem hivatalos véleményt adni egy még be nem jelentett találmányról,- saját szabadalmat kérni (a munkaviszony befejezését követő két éven belül sem),- aktát vagy annak bármely részét a Hivatalból eltávolítani,- aktát fiókba vagy más rejtett helyre tenni,- ellenérdekű féltől bármit elfogadni,- a Hivatalon kívül személyes megbeszélést tartani a bejelentővel,- előzetes jóváhagyás nélkül a Hivatalról interjút adni,- szabadalmi szakértőként működni stb. Szabad:- előzetes újdonságvizsgálat elvégzését tanácsolni (a bejelentés előtt),- ügyvivő segítségének igénybevételét tanácsolni, ecsetelve ennek előnyeit,- általános tájékoztatást adni a díjakról és az ügymenetről,- a köz segítségére lenni a kutatásban stb. KI KAPHAT SZABADALMAT? Csak természetes személy vagy személyek (közös találmány esetén) kaphatnak szabadalmat, cég nem. HÁNY TALÁLMÁNY LEHET EGY SZABADALOMBAN? Ezt a kérdést teoretikusan egyáltalán nem vizsgálják. Nem foglalkoznak az „egység” fogalmával. Kétféle módon közelítik meg a dolgot, azonos eredményre jutva: 1. a35USC101 szerinti,,... may obtain a patenttherefore...” („... kaphat rá szabadalmat ...”) mondatrészt úgy értelmezik, hogy 1 szabadalom 1 találmányra vonatkozik, 2. olyan nagyfokú a specializálódás a közel 2000 elbíráló révén, hogy fel se merül annak a lehetősége vagy értelme, hogy ne találmányonként vizsgálják meg, hogy ki az ügy „legjobb szakértője” a Hivatalon belül. Ezáltal - mintegy melléktermékként - többnyire az a probléma is kiesik, hogy a találmányok száma szerint határozzanak meg bejelentési díjat. A TALÁLMÁNYOK FAJTÁI A találmányokat öt kategóriába sorolják: 1. eljárás (ez vonatkozhat valaminek az előállítására vagy valaminek a felhasználására), 2. gép, 3. gyártmány (termék), 4. anyagok keveréke, 5. az előzőekre vonatkozó Jobbítás”. A HASZNOSSÁG, MINT SZÁMUNKRA „SZOKATLAN” SZABADALMAZÁSI KRITÉRIUM Érdekes szabadalmazási kritérium az ún. „hasznosság”. Ez nem jelenti azt, hogy a találmánynak a technika állásához tartozó megoldások javítását kell szolgálnia, nem is szolgál annak értékelésére, hogy jobb-e a megoldás az ismerteknél. A hasznosság a mechanikai esetekben általában kézenfekvő, de tipikusan megkérdőjelezhető eseteknek tekintik e szempontból az alábbiakat:- működésképtelen eszközök,- örökmozgók,- a közízlésbe ill. a közerkölcsbe ütköző megoldások.
