Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)

1995 / 1. szám - Ficsor Mihály: A nemzetközi iparjogvédelem és az általános vám- és kereskedelmi egyezmény: a TRIPS általános szabályai

A TRIPS általános szabályai 2.1 egyenlő védelemre, hanem a nemzeti iparjogvédelem nemzetközi kiterjesztésére vonatkozó igény. Nem más, mint leplezett extra-territorialitás” (32). Míg az iparjogvédelmi és szerzői jogi nemzeti elbánás elvét - úgy tűnik - a kereskedelempolitikai indíttatású GATT-megközelítés „megerőszakolta”, a legnagyobb kedvezményes elbánás kereskedelmi fogantatású elvének és a szellemi tulajdon védelmének összeházasítása zök­­kenőmentesebbnek tűnik. A Koreai Köztársaság és az Amerikai Egyesült Álla­mok közötti megállapodás mutatta meg legérzékleteseb­ben (33), hogy lehetséges a szellemi tulajdon védelme területén a külföldiek között is különbséget tenni, disz­kriminációt alkalmazni. A nemzeti elbánás elve csupán azt írja elő, hogy a belföldieknek nyújtott előnyöket a külföldiek számára is biztosítani kell, de nem akadályozza meg, hogy a belföldieknek nem biztosított, de valamely külföldi ország állampolgárai számára megadott jogokat megtagadják más külföldi országok állampolgáraitól. A TRIPS 4. cikkében előírt legnagyobb kedvezményes el­bánás révén ez a lehetőség kizárható. E cikk ugyanis főszabályként kimondja, hogy a szellemi tulajdon védel­mére vonatkozóan valamely tagállam által bármely más országnak nyújtott előnyt, kedvezményt, kiváltságot vagy mentességet azonnal és feltétel nélkül biztosítani kell az összes többi tagállam állampolgárai számára. Néhány megjegyzés e rendelkezéshez is kívánkozik. Egyrészt a szellemi tulajdon védelme kifejezést csak­úgy, mint a TRIPS 3. cikében megkövetelt nemzeti elbá­nás esetében - úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed a szellemi tulajdonjogok hozzáférhetőségére, megszerzésé­re, terjedelmére, fenntartására, érvényesítésére és gyakor­lására egyaránt. Másrészt hangsúlyozni kell, hogy - eltérően a GATT I. cikkében előírt legnagyobb kedvezményes elbánástól - ez az elbánás nem termékekre vonatkozik, hanem sze­mélyeket illet meg. Ez iparjogvédelmi és szerzői jogi megközelítést tükröz. Harmadrészt a legnagyobb kedvezményes elbánás el­vének hatálya alá nemcsak azok az előnyök stb. esnek, amelyeket valamely tagállam egy másik tagállam állam­polgárának megad, hanem azok is, amelyeket a tagálla­mokon kívüli bármely más ország állampolgárainak biz­tosít. Végül szükséges utalni arra, hogy a főszabály alól a TRIPS kivételeket enged. Mentesíti a legnagyobb ked­vezményes elbánás alól azokat az előnyöket stb., ame­lyek a) a jogsegélyre és a végrehajtásra vonatkozó, s nem a szellemi tulajdon védelmére korlátozódó nemzetközi szerződésekből erednek; b) megadására a Berni Uniós Egyezménynek és a Római Egyezménynek azokkal a rendelkezéseivel összhang­ban kerül sor, amelyek megengedik a védelemnek nem­zeti elbánás helyett anyagi viszonosság alapján történő biztosítását; c) az előadóművészeknek, a hangfelvétel-előállítóknak és a műsorsugárzó szervezeteknek a TRIPS-ben nem biz­tosított jogaira vonatkoznak; d) a WTO-egyezmény hatálybalépése előtt hatályba lé­pett, a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó megál­lapodásokból származnak, feltéve, hogy e megállapo­dásokról értesítik a Világkereskedelmi Szervezeten belül működő TRIPS Tanácsot, s hogy azok nem je­lentenek önkényes és igazolhatatlan megkülönbözte­tést a többi tagország állampolgáraira nézve. Meg kell továbbá jegyezni, hogy a TRIPS 5. cikke mind a nemzeti elbánás elvének, mind a legnagyobb ked­vezményes elbánás elvének alkalmazása alól mentesíti azokat az eljárásokat, amelyeket a WIPO égisze alatt a szellemi tulajdonjogok megszerzésével és fenntartásával kapcsolatban létrejött megállapodások szabályoznak. így pl. a Szabadalmi Együttműködési Szerződésnek (PCT) az a szabálya érintetlenül érvényesülhet, hogy csak a szer­ződésben részes országok állampolgárai (és lakosai) nyújthatnak be nemzetközi bejelentést a szerződő álla­mokra vonatkozóan (34). A TRIPS alapján tehát a PCT- ben nem részes országok állampolgárai (feltéve, hogy lakóhelyük nem egy PCT-tagállamban van) nem szerez­nek jogot nemzetközi bejelentés benyújtására, akkor sem, ha országuk a TRIPS tagállama. A TRIPS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI ÉS A SZELLEMI TULAJDON ELMÉLETE A TRIPS preambuluma szerint a szerződő felek elismerik, hogy a szellemi tulajdonjogok magánjogok (private rights). Ez egybeesik azoknak a véleményével, akik a TRIPS-et az iparjogvédelmi és a szerzői jogok magánjogi - sőt, tulajdonjogi - státuszát megerősítő nemzetközi szer­ződésként ünnepük. Reichman szerint a globális gazda­sági integráció megköveteli, hogy az anyagtalan alkotá­sokat is - amelyek a XXI. században valószínűleg a tulajdon legbecsesebb tárgyaivá válnak - fokozatosan fel­öleljék azok a szabályok, amelyek a kisajátítástól és más egyéb módon történő-jogosulatlan - elsajátítástól óvják meg az idegen tulajdont. „Azt állítani, hogy az idegenek­nek semmilyen jogi igényük nem származik legértékesebb tulajdonuk széles körű, engedély nélküli felhasználásából, miközben a vonatkozó jogszabályok a kevésbé értékes idegen tulajdont védelemben részesítik csupán azért, mert az megragadható és nem anyagtalan, nem más, mint a formának a tartalom fölé helyezése” - állítja Reichman. Véleménye szerint előbb vagy utóbb mind a nemzetközi közjog, mind pedig a nemzetközi magánjog rákényszerül arra, hogy kiterjessze azokat az általánosan érvényesülő minimális nemzetközi követelményeket a szellemi tulaj­donjogokra is, amelyek visszatartják az államokat az ide­gen tulajdon kompenzáció nélküli felhasználásának a te­rületükön történő engedélyezésétől. Úgy látja, hogy a tisztán territoriális szellemi tulajdonjogok „történelmi elő­

Next

/
Oldalképek
Tartalom