Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Dr. Szabó Ágnes: A hazai jogharmonizáció kényszere és nehézségei az agrárágazatban
12 dr. Szabó Agnes 3) a névnek meg kell felelnie a tagállam jogszabályainak, a nyelvhasználatnak és hagyományosnak kell lennie. Nem jegyezhető be az a mezőgazdasági termék vagy élelmiszer: 1) amelynek különleges tulajdonsága- a földrajzi eredeten, vagy származáson nyugszik,- lényegében egy technológiai újításból adódik; 2) amelynek különleges tulajdonságát kifejező neve- egy speciális közösségi előírás alapján a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek egész sorára alkalmazható általános megállapítást tartalmaz,- megtévesztő és különösen a termék egyértelműen felismerhető tulajdonságára utal, vagy a tennék- tulajdonságai a specifikációnak, valamint a fogyasztó elvárásainak nem felelnek meg. Csak olyan mezőgazdasági termék vagy élelmiszer különleges tulajdonságát lehet tanúsítani, amely megfelel a következő adatokat tartalmazó specifikációnak:- a termék neve,- az előállítási mód leírása a felhasznált nyersanyagok és alapanyagok fajtája és tulajdonságai és/vagy mezőgazdasági termék vagy élelmiszer előállításának a különleges tulajdonságokat érintő módja,- a hagyományos jelleg megítéléséhez szükséges adatok,- a mezőgazdasági termék vagy élelmiszer tulajdonságainak leírása a különleges tulajdonságra vonatkozó lényeges fizikai, kémiai, mikrobiológiai és/vagy organoleptikus tulajdonságok alapján,- a különleges tulajdonságok ellenőrzésének minimális követelményei és eljárása. A rendelet harmadik országból származó élelmiszerekre és mezőgazdasági termékekre is alkalmazható, ha a harmadik ország- a rendeletben előírt, vagy ahhoz hasonló garanciákat nyújt,- a rendelet szerinti ellenőrzési rendszer működhet, továbbá- az Európai Unióból származó mezőgazdasági termékek és élelmiszerek esetében a különleges tulajdonságokat a Közösségivel egyenértékű módon tanúsítja. A harmadik országokból származó termékek Európai Unióbeli elismerése indokolja e rendeletek megfelelő szintű és a hazai élelmiszeripar érdekeit is figyelembevevő átvételét. A BIOTERMELÉS SZABÁLYOZÁSA A Tanács 1992. július 14-i 2083/92. (EGK) rendelete szabályozza az ökológiai mezőgazdasági termelést és a mezőgazdasági termékek, valamint élelmiszerek megfelelő jelölését. E rendelet a termékek vegyszer, illetve idegen anyagoktól való mentességére való törekvést támasztja alá. A fogyasztók kereslete ugyanis egyre növekszik Nyugat-Európában a biotermékek iránt. Az Európai Közösségek azonban a biotermelést azért is támogatják, mivel lehetővé teszi a földterületek kevésbé intenzív hasznosítását, a környezet védelmét. A közös piaci agrárpolitika szempontjából pedig a biotermelés is a mezőgazdasági túltermelés csökkentésének egyik módszere. IV. BORMEGÁLLAPODÁS AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEKKEL Az 1994. évi XI. tv. hirdette ki a Magyar Köztársaság és az Európai közösségek között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről Brüsszelben, 1993. november 29-én aláírt Megállapodást. E Megállapodás alapján a Szerződő Felek viszonosság alapján védik és ellenőrzik a Magyarországról és a Közösségből származó borok megnevezését. AMegállapodás végrehajtása szükségessé teszi a közös piaci szabályok megismerését is. Az Európai Közösségek agrárrendtartási rendeletéi termékenként külön-külön az érintett termék sajátosságaihoz igazodva határozzák meg a közös piacszervezés, az árképzés szabályait. így a bor közös piacszervezésére is számos rendelet vonatkozik, amelyek meghatározzák az árszabályozást, az intervenciós intézkedéseket, a borászati eljárásokat és a borok kezelésére vonatkozó szabályokat. Külön rendeletek szabályozzák a harmadik országokból származó borokkal szemben támasztott követelményeket, a szőlőtermesztés szabályait, továbbá a meghatározott termőhelyű borok, habzóborok és szénsavval dúsított habzóborok előállítását. Lényegesek a borok jelölésére, kiszerelésére vonatkozó szabályok is. Csak olyan bort, szőló'levet, illetve szőlőmustot lehet a Közös Piac tagállamaiban forgalomba hozni, amelyet a Közösségben engedélyezett borászati eljárással állítottak elő. A Magyar Köztársaság is az Európai Közösségek közötti, bizonyos borokra érvényes vámkontingensek kölcsönös felállításáról szóló Megállapodást a 165/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet hirdette ki és 1993. december I. napján lépett hatályba. E Megállapodásban Magyarország és az Európai Közösségek megegyeztek, hogy kölcsönösen vámkedvezményeket nyújtanak egymásnak a megállapodásban meghatározott mennyiségi keretekre és meghatározott feltételek mellett. A Megállapodás alkalmazásakor a bor Közösségből, vagy Magyarországról származónak tekintendő:- ha teljes egészében a szóbanforgó szerződő fél területén termesztett és szüretelt friss szőlőből állították elő,- a 822/87. (EGK) számú rendeletben foglalt, a borászati gyakorlatot és eljárásokat szabályozó rendelkezésekkel összhangban.
