Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Dr. Szabó Ágnes: A hazai jogharmonizáció kényszere és nehézségei az agrárágazatban
A hazai jogharmonizáció kényszere és nehézségei- műszaki szabályok és szabványok,- fuvarozás,- környezetvédelem. E felsorolás alapján látható, hogy a harmonizáció kötelezettsége szinte valamennyi jogterületet érinti, a jövőre nézve pedig terjedelmében rendkívüli és felelősségteljes jogalkotási munkát jelent. A társulás alapján az Európai Közösségek által kiadott rendeletek és irányelvek hatálya nem terjed ki közvetlenül aMagyar Köztársaságra. Aközösségi jog átvételénél figyelemmel kell lenni az egyes közösségi rendelkezések kiadásának az indokaira is. Ugyanis éppen a mezőgazdaság területén számos közös piaci rendelkezés tartalmát a közös agrárpolitika célkitűzései határozzák meg. Aközösségi jog átvételénél új jogintézményekkel, új fogalmakkal kell megismerkedni. Minden egyes rendelkezés esetében meg kell határozni a megfelelő szabályozási szintet, mivel a mezőgazdasági termékekre és az élelmiszerekre számos olyan közös piaci rendelkezés vonatkozik, amelyet nem lehet törvényi szinten szabályozni. Aföldművelésügyi ágazatot érintőjogharmonizációs követelmények érvényesítésénél figyelemmel kell lenni a hazai jogrendszerünk sajátosságaira és a földművelésügyi szakigazgatással kapcsolatos közös piaci követelményekre is. II. HATÁLYBA LÉPETT TÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK A mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari termékek versenyképességének alapfeltétele a közösségi rendelkezéseknek való megfelelőség. Ezért a földművelésügyi ágazatban különös jelentősége van egyes közös piaci rendelkezések mielőbbi átvételének. A következőkben rövid áttekintést szeretnék adni azokról a már hatályba lépett jogszabályokról, amelyek közös piaci rendeleteken alapulnak. Az agrárágazatban a piacgazdaság jogi kereteinek kiépítése és a szabályozott agrárpiac megteremtése érdekében került elfogadásra az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. tön’ény. Ez a törvény elősegíti az európai gazdasági együttműködési rendszerhez való csatlakozást, és létrehozta az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerét. Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény a vonatkozó közös piaci szabályok alapján határozza meg az állattenyésztésre, a mesterséges megtermékenyítésre, az embrió átültetésre, a tenyészállat- és szaporítóanyag felhasználására és forgalmazására, a törzskönyvezésre, a teljesítményvizsgálatra, a tenyésztő szervezetek elismerésére, valamint az egységes egyedi azonosítási és nyilvántartási rendszerre vonatkozó rendelkezéseket. A törvény szabályozza a jelentős genetikai értéket képviselő védett őshonos állatfajták és a veszélyeztetett állatfajták fenntartásának támogatását is. A törvény meghatározza a tenyésztésszervezési struktúrát, a fajtaelismerés rendjét, valamint az állattenyésztésben külön engedélyhez kötött tevékenységek körét. A hegyközségről szóló 1994. évi Cll. törvény a hazai szőlőművelés érdekeinek előmozdítása, a bortermelés színvonalának emelése, a termékek piacképességének javítása, valamint a korszerű származás- és minőségvédelem érdekében szabályozza a szőlő- és bortermeléssel, illetve az ezekből származó termékek felvásárlásával foglalkozó természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdaságok tevékenységét és a borvidéki és bortermőhelyi települések önkormányzatát, a hegyközségi szervezeteket. A Magyar Élelmiszerkönyvről szóló 66/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet lehetővé teszi azoknak a közös piaci irányelvekben előírt technikai és analitikai szabályoknak a kidolgozását, amelyeket sem terjedelmük, sem jellegük miatt törvényben illetve miniszteri rendeletben nem lehet szabályozni. A Magyar Élelmiszerkönyv első kötetében lévő szabályok gyakorlatilag szó szerint megfelelnek a vonatkozó közös piaci szabályoknak. Eddig elkészültek a Magyar Élelmiszerkönyv első kötetének azok a fejezetei, amelyek a friss fogyasztásra szánt gyümölcs-zöldség minőségi normáiról szóló közös piaci rendeleteknek megfelelően szabályozza a csemegeszőlő, az alma, a körte, a sárgabarack, a cseresznye, a szilva, a karfiol, a kelbimbó, a spenót, a fejes saláta, a cikória, a borsó, a zöldbab, a hagyma, a fokhagyma, az articsóka, a paradicsom, a metélőzeller, a zöldpaprika, a padlizsán és a cukkini minőségi normáit. Elkészült a Magyar Élelmiszerkönyv további 32 fejezete is, amely az élelmiszer-adalékanyagokra, csomagolóanyagokra, és az élelmiszerekkel érintkező tárgyakra vonatkozó közös piaci irányelveknek megfelelő szabályozást tartalmazza. Az élelmiszerekre vonatkozó szabályozáshoz kapcsolódik a 22/1993. (VILI.) FMrendelet is, amely az Európai Közösségek tagállamaiba kiszállításra kerülő friss fogyasztásra szánt gyümölcs és zöldség minőségének kötelező vizsgálatát rendeli el annak érdekében, hogy hazai termékeinket az Európai Közösségek egységes belső piacának külső határain ne tételesen, hanem csak szúrópróbaszerűen ellenőrizzék. Ez a miniszteri rendelet a Bizottság 1992. július 29-i 2251/1992. (EGK) számú, a friss gyümölcs és zöldség minőség-ellenőrzéséről szóló rendeletén alapul, amely a minőségi normák hatálya alá tartozó termékek minőség-ellenőrzését szabályozza. E rendelet teszi kötelezővé a friss fogyasztásra szánt gyümölcs és zöldség minőségi normáinak az alkalmazását. A rendelet hatálya alá tartozó termékeket csak tételes vizsgálat alapján kiadott vizsgálati bizonyítvánnyal lehet kiszállítani az Európai Unió tagállamaiba. A vizsgálati bizonyítvány meglétét a vámszervek a határon ellenőrzik. A vágósertések és vágómarhák vágás utáni minősítéséről szóló, 9/1994. (111.10.) FM rendelet az agrárpiaci rendtartás végrehajtására a kereskedelmi célú vágóállat
