Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 3. szám - Tanulmányok. Dr. Pozsonyi Frigyes: A szabadalmi fórumrendszer történeti alakulása Magyarországon
4 dr. Pozsonyi Frigyes A szabadalmi felsőbíróság tanácsaiban a jogásztöbbség bár csökkent, de megmaradt: az addigi héttagú tanács (jogász elnök, négy kúriai bíró és két műegyetemi tanár) helyébe a jogász elnök és a két kúriai bíró mellett két műegyetemi tanár ülnökből álló öttagú tanács lépett. Ez a több mint ötven éven át fennálló - és a rendes bíróságok körében is szokásos - lépcsőzetes, kétfokú forma-rendszer mind a szabadalmi hivatalnál, mind később a szabadalmi bíróságnál is jól működött és az akkori körülmények között ki is elégítette az igényeket. Az akkori körülményeken elsősorban az értendő, hogy a szabadalmi törvény egészen 1949-ig hatályban lévő 33. § 3. bekezdése szerint „a találmány új volta hivatalból nem tétetik vizsgálat és döntés tárgyává”. Az újdonságvizsgálatot a kéthavi közzététel és a felszólalás lehetősége pótolta, ami azért komoly szűrést jelentett, mert a konkurens cégek - különösen a gyógyszer- és az elektromos iparban - rendszerint felszólaltak az ő üzletkörüket érintő és újdonságrontó közleményekkel megtámadható szabadalmi bejelentések ellen. így Magyarországon a német és a svájci gyógyszergyárak, mint az LG. Farbenindustrie, a HOECHST, a SCHERING, a CIBA mind egymás magyarországi bejelentései ellen, mind az akkor (például az idegen eljárási szabadalmakat megkerülő eljárásokkal) komoly nemzetközi konkurenciát jelentő magyarországi gyógyszergyárak bejelentései ellen sűrűn felszólaltak. A felszólalási eljárásokban, de a bejelentési eljárás során is előnyösnek mutatkozott az akkori fórumrendszer, amely szerint az elsőfokú határozatok elleni felfolyamodásokat a hivatalon, illetőleg szabadalmi bíróságon belül másodfokú fórum, a bírói osztály öttagú tanácsa bírálta el, mert így egyrészt biztosítva volt a két fórum egységes joggyakorlata és jogszabály-értelmezése, másrészt lehetséges volt, hogy az öttagú másodfokú tanácsban szakmabeli műszaki bíró, például vegyész vagy elektromérnök ítélkezzék, ami például a mai fórumrendszer szerint a fővárosi bíróságnál nem oldható meg. Előnyös volt ilyen szempontból az akkori fórumrendszer a szabadalmi peres ügyekben is, mert elsőfokon könynyen lehetett a háromtagú tanácsba a szabadalmi joggyakorlatban járatos jogász mellé két szakmabeli műszaki bírót kijelölni, másodfokon pedig a szabadalmi felsőbíróságon - illetőleg később a kúrián - a szakmailag kijelölt két műszaki egyetemi professzor ülnök révén a magasfokú műszaki hozzáértés nem hiányzott az öttagú tanácsban. Olykor inkább olyan kritika hangzott el a műszaki egyetemi professzor ülnökökkel szemben, hogy hajlamosak voltak a saját magas szintű műszaki tudásukat tulajdonítani az ismert szabadalomjogi fikció „átlagos tudású szakmabeli”-jének és ezzel túlságosan magasra emelték a kézenfekvőség mércéjét. Az iparjogvédelmi hatóságok szervezetében és ennek megfelelően a fórumrendszerben is a gyökeres változás a kommunista hatalomátvétel és ezzel az Országos Találmányi Hivatal megalakulása után, az 1949. évi 8. sz. törvényerejű rendelettel következett be. Ez a rendelet megszüntette a szabadalmi bíróságot; bírói osztályának hatáskörét az akkori budapesti felsőbíróságra (ma Fővárosi Bíróság), egyéb hatáskörét pedig az Országos Találmányi Hivatalra ruházta át. Ez persze nem ment ilyen egyszerűen, ahogy ebből a rendeletből látszik, mert az OTH Moszkvából jött vezetője, Hevesi Gyula a magyar találmányi jogrendszert szovjet mintára akarta átalakítani, a találmányoknak az állam részére való felajánlásával és szabadalom helyett egy rendeletben megszabott díjazásra jogosító szerzői tanúsítvány bevezetésével. Szerencsére sikerült őt meggyőzni arról, hogy a magyar találmányok külföldi szabadalmazásához és általában a nemzetközi uniós tagságunkhoz állami érdek fűződik, és kétes, hogy a nemzetközi unió elismeri-e a magyar uniós elsőbbséget szerzői tanúsítvány kérelmek alapján. így azután sikerült egy olyan hibrid rendszert bevezetni, amely szerint a szerzői tanúsítvány kérelmeket az állam részére felajánlott szabadalmi bejelentéseknek kell tekinteni; ha az OTH újdonságvizsgálat és az ipari szervek általi gyakorlati értékelés alapján a bejelentés tárgyát találmánynak minősítette és az állam részére elfogadta és a szerzői tanúsítványt kiadta, akkor a találmányt a magyar állam mint jogutód részére szabadalmaztuk; ha pedig az állam a találmányt nem fogadta el, akkor a bejelentő kívánságára a szabadalmazási eljárást az ő nevére folytattuk. Ezzel a megoldással sikerült a szabadalmi törvényt a gyakorlatban is életben tartani és egyben a találmányi bejelentések szabadalmi bejelentés jellegét is megőrizni. A jogszolgáltatási és jogorvoslati fórumok ebben az új rendszerben két irányban alakultak: a szerzői tanúsítvány kiadása vagy megtagadása ellen az Országos Találmányi Hivatal mellett szervezett találmányi döntőbizottsághoz lehetett fellebbezni, amelynek elnöke az OTH elnöke vagy megbízottja, tagja az Országos Tervhivatal és az illetékes miniszter és az OTH egy-egy kiküldöttje voltak. Ez a mi szempontunkból azért érdekes, mert így a találmányi ügyekben a fellebbezési fórumot lényegileg az OTH-n belül tartotta, az OTH-beli döntőbizottsági tagok szavazatfölényével, mert szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata döntött. Ezzel szemben szabadalmi ügyekben a szabadalom megadása vagy megtagadása és az esetleges felszólalások elbírálása ügyében elsőfokon az OTH iparjogvédelmi szakvizsgát tett tagjaiból esetenként alakított háromtagú iparjogvédelmi tanács, ezekben az ügyekben fellebbezés esetén másodfokon, szabadalmi peres ügyekben pedig elsőfokon egy, a hivatalon kívüli szerv, a fővárosi bíróság különleges öttagú, a bírósági tanácselnök és két jogi képesítésű bíró mellett az OTH iparjogvédelmi tanácsának tagjai közül esetenként behívott két ülnökből álló tanácsa határozott. Ebben a tanácsban tehát a műszakiak, illetőleg az iparjogvédelmi szakismeretekkel és gyakorlattal bíró tanácstagok kisebbségben voltak a fővárosi bírósági jogászokkal szemben. Ez a rendszer ebben az alakban nem volt hosszú életű. A szerzői tanúsítvány intézménye Magyarországon alig
