Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi rendszerhez

Magyarország csatlakozása az európai szabadalmi rendszerhez

15

gedélyezési eljárás olcsósága, gyorsasága, valamint a megkövetelt alkotói színvonal alacsony volta következtében elsődlegesen a hazai kis- és középvállalkozások számára lehet vonzó oltalmi forma. A bejelentői aktivitás és az érintettek körében szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalkozók még nem ismerték fel a használati mintaoltalom jelentőségét.

A használati mintaoltalmi bejelentések intézésének átlagos ideje 7,9 hónap volt, és az elmúlt év folyamán 233 ügy fejeződött be, ebből 186 engedélyezéssel, 33 elutasítással és 14 megszűnéssel zárult. A lajstromozott használati mintaoltalmak közül 28-nak az oltalma megszűnt, újra érvénybe helyezésre egyetlen esetben sem került sor.

43. A magyar ipari szerkezet tényszerű leírása és illeszkedési stratégiája tekintetében a FORRÁSOK vonatkozó közleményeire utalunk. A szabadalmi rendszer működésének megértése, indikátor- és katalizátorszerepének felismerése szempontjából indokolt azonban a szabadalmi statisztikák és innovációs mutatók elmúlt évtizedekben, diagnosztizált gazdasági, piaci összefüggéseinek rövid elvi áttekintése Archibugi (1994) nyomán.

Nem érintve a szakemberek diszkusszióját a szabadalmi információk és statisztikák értékeiről és esetleges megtévesztő jellegéről, az európai csatlakozási folyamatok szempontjából is kiemelkedő jelentőségűek a következő megállapítások:

a) empirikus felmérések szerint a piacgazdaságok vállalatai szabadalmaztatható találmányaik 66-87%-ára kérnek ténylegesen szabadalmat (Mansfield, 1986); a ténylegesen felhasznált szabadalmak részaránya az öszszes bejelentés 40-60%-ára rúghat (Sherer, 1959, Sanders 1964, illetve Napolitano és Sirilli. 1990);

b) az egyes szabadalmak értékének megállapítására mérnöki szakismereten alapuló értékskálától kezdve (Townsend, 1980) a szabadalmakra vonatkozó hivatkozások számlálásán át (Trajtenberg, 1990) a fenntartásukra fizetett díjak számbavételéig (Pakes és Simon, 1989) sokféle módon törekedhetünk; mindegyik mérési módszer hordozhat szisztematikus torzítást, de az informatizálás gyorsuló térhódításával ezek elemzése elhagy hatatlan;

c) a szabadalmak értéke erősen szóródik és különösen a műszaki terület jellegétől függ: 1 millió USA dollár alkalmazott K+F-kiadásra jutó szabadalmak száma 1000-szeres ingadozásokat mutathat (a szerszámgépiparban ez az érték 11, az irányított rakéták területén 0,11 az USA-ban) (Griliches, 1989);

d) noha a feltaláló és az újító, fejlesztő tevékenységek más-más szakaszára és oldalára vonatkoznak, a szabadalmi adatok és a K+F-kiadások között erőteljes pozitív korreláció áll fenn (Mueller, 1966; Pavitt, 1982; Malerbaés Orsenigo, 1987);

e) a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés kapcsolatának dokumentálása érdekében a tényleges innovációk összeszámlálása és a tudományos közlemények számbavétele vált általános módszerré;

f) a szabadalmak és a gazdasági teljesítmény mutatói közötti kapcsolat igazolására újszerű módszer a szabadalomtulajdonos vállalatok részvénypiaci értékének megfigyelése (Pakes, 1985; Griliches, 1990);

g) kimutatást nyert, hogy a korábbi feltételezésekkel szemben a szabadalmazási hajlandóság nem változik számottevően a vállalati méretosztályok szerint (Patel és Pavitt, 1991);

h) a műszaki fejlesztési stratégiák feltárására nincs jobb módszer a vállalatok „szabadalmi portfolióinak” elemzésénél (Kodama, 1986; CHI Research 1988, Niwa, 1992);

i) a nemzetközi összehasonlítások egyetemes módszerévé vált a szabadalmi statisztika révén megvalósítható földrajzi megoszlásvizsgálat, a belföldi-külföldi mérlegek felállítása, illetve a referenciapiacokon való szabadalmi összemérés;

j) minden ország bizonyíthatóan növekvő erőfeszítéseket tesz a külföldi szabadalmaztatás érdekében; a bel- és külföldi bejelentési hajlandóság növekedési ütemének széttartó irányzata a kisebb üzleti potenciálú találmányokat sújtja, továbbá a kicsiny vagy közepes belső piacú országok (Flollandia, Svájc, Belgium, Dánia) rákényszerülnek a külföldi piacokon való érvényesülésre. Kimutatták, hogy az egyes országok által az Egyesült

Államokban regisztrált szabadalmak száma pozitív korrelációban áll az általuk K+F-re fordított erőforrásokkal (Soete és Wyatt, 1983); jelenleg és a jövőben az Európai Szabadalmi Hivatal adatait is hasonló összemérések alapjául választják.

Mivel a műszaki fejlesztés a nemzetközi versenyképesség egyik fő alkotóeleme, a műszaki színvonal és a külkereskedelem közötti kapcsolat feltárására sikerrel alkalmazták a szabadalmi adatok vizsgálatát. Pozitív kapcsolatot mutatott ki az USA piacán érvényes szabadalmak SIC-osztályok szerinti adatai és a megfelelő országok exportrészesedése közötti regresszió számítás (Soete, 1981 és 1987).

Végezetül fontos és hazánkban is tapasztalható jelenség az, hogy az egyes szabadalmi szakterületeken tapasztalható gyors mennyiségi növekedés általában a vállalatok vagy országok közötti fokozódó versennyel párosul. Az egyes szabadalmi osztályok és területek eltérő ütemű fejlődését az egyes vállalatok és országok dinamizmusának nemzetközi mérésére használják - a piaci verseny mellőzhetetlen kategóriájává vált az iparjogvédelem.

44. A hazai szabadalmi statisztikai állította tükröt és annak „leképezési szabályait” megismerve, az előzőekben nyert kép „mélységélességé”-t fokozhatja az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének 1993 végi empirikus felméréséből származó néhány részlet.