Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 4. szám - Technikatörténet. Gajdos Gusztáv: 180 éve született Ganz Ábrahám

180 éve született Ganz Ábrahám

53

ság magánsziikségletét elégítette ki. AGanz-öntöde termékei kitüntetésképpen elnyerték az 1846-os prágai kiállítás ezüstérmét, s ugyanezen évben a harmadik magyar iparműkiállítás ezüstérmét, valamint József nádor bronzérmét.

Az 1848/49-es szabadságharc alatt az öntöde polgári termelése csökkent, amit csak részben kompenzált a honvédségi megrendelés. Az üzem tíz ágyút és ágyúgolyókat öntött a magyar honvédseregnek. A szabadságharc végén az öntöde hatvan munkással dolgozott, s évi tiszta nyereségét 5000 forintra becsülték. Buda várának ostromát Ganz és két öccse a Kórház utcai épület pincéjében vészelte át. Az osztrák hadbíróság 1849 októberében felelősségre vonta a svájci állampolgárságú Ganz Ábrahámot a honvédségi szállításokért. Többszöri kihallgatás után hatheti elzárásra ítélték, amit azonban sohasem kellett kitöltenie.

Ganz Ábrahám 1849. október 24-én, négy nappal az osztrák hadbírósági idézés előtt, feleségül vette a tizenhat éves Heiss Josefát, egy pesti késesmester, az akkori városbíró, Heiss Lőrinc lányát. Ganz nászajándéka 4000 forint volt.

A KÉREGÖNTÉS BEVEZETÉSE

Az 1846-ban átadott Pest-Vác vasútvonallal Magyarországon is megkezdődött a vasutak építése. Vasúti kocsikerék öntvényből történő készítését ekkor az európai kontinens egyetlen öntödéje sem vállalta. Amerikában és Angliában már alkalmazták az angol John Burn által 1812- ben feltalált kéregöntéses módszert e kerekek előállításánál. 1846-ban a nünbergi vagongyár vasúti kocsikat szállított a pest-szolnoki vasútnak, melyeket amerikai kéregöntésű kerekekkel készítettek. Az amerikai kéregöntésű kerék futófelülete keményebb, kopásállóbb, valamint egybeöntött volta miatt megbízhatóbb volt, mint az Európa-szerte előállított kovácsoltvas abroncsú kocsikerék.

Ganz ekkor ismerhette fel a kéregöntésű (mai szóhasználattal: kokillaöntésű) vasúti kocsikerekek hazai gyártásában rejlő nagy üzleti lehetőséget. Feltehetően csak a szabadságharc eseményei, majd üzemének üzleti megszilárdítása és bővítése után kezdte meg a kéregöntéses eljárással eredményes, gyakorlati kísérleteit. Európában Ganz Abrahám volt az első, aki 1853-tól sikerrel alkalmazta a kéregöntéses eljárást vasúti kocsikerekek előállításánál. 1855-ben három évre megszerezte a kéregöntésű öntvények gyártásának az egész osztrák birodalom területére szóló kizárólagos jogát. 1856-ban szabadalmi oltalmat kapott a továbbfejlesztett, antimonmasszát is alkalmazó eljárására, amely „...minden öntöttvas tárgy egész felületét, vagy annak csak egy tetszőleges helyét acélkeménnyé teszi”. A következetes fejlesztést 1867-ig több szabadalma jelezte. Ganz az európai ipart tizenöt évvel megelőzve fogott hozzá az amerikaival egyenértékű, kéregöntésű vasúti kocsikerekek gyártásához. 1853-1866 között 59 vasúttársaságnak 86 074 db kéregöntésű kereket szállított a gyár. 1867-ben állították elő a 100 000. kéregöntésű kereket.

Ganz 1859-ben megvette egy másik kéregöntésű alkatrész, a vasúti keresztezések, a váltók szívcsúcsainak gyártásához az angol Ransomes és Biddel találmányát. Ganz alig hogy megkezdte a szívcsúcsok előállítását, szabadalmat kért „...a vasúti keresztezések szívdarabjainak megjavítására. .amit 1861-ben kapott meg. A továbbfejlesztett eljárásra Ganz 1865-ben újabb szabadalmat kapott. Ganz Ábrahám Vasöntödéje 1860-1866 között 6293 db kéregöntésű szívcsúcsot szállított.

Öntödéje profilját más termékekkel is bővítette. 1859- ben a Pester Lloyd arról számolt be, hogy a magyarországi hidak vasalkatrészeit a „.. .Ganz-gyár szállítja, amely már évek óta rátért vasívek, hengerek stb. óriási méretekben való gyártására is és a drága és időtrabló angliai behozatalt ilyen cikkekben teljesen feleslegessé teszi”. E cikkben említés történt arról, hogy a szegedi híd öntvényei között 50 mázsás darabok is voltak.

Ganz Ábrahám még a József Hengermalom öntödéjében megismerkedett az őrlőhengerek közönséges szürkeöntvényből történt előállításával. Később, saját gyárában - a kéregöntéses eljárás bevezetése után — előállítottak kopásálló, kéregöntésű gabonaőrlő hengereket is. Ganz ezzel új gyártási ágat alapozott meg, amelyet később Mechwart András tökéletesített és tett világhírűvé.

1867-ben a Ganz-gyárban már 371 szakmunkás dolgozott, s az előállított nyersöntvények összsúlya elérte az évi 75 000 mázsát. A gyár öntő-, gép-, lakatos-, kovács- és mintaasztalos műhelyből állt. Az öntödében 5 kúpoló-, 7 szárító- és 1 tégelykemence üzemelt. A gépműhely gépeit egy 50 LE-s és egy 15 LE-s gőzgép hajtotta. A napi termelés 50-60 db kerék, 6-8 db szívcsúcs és egyéb öntvény volt, amelyek összesen napi 230-300 mázsa öntvényt tettek ki. Ganz Ábrahám Vasöntödéjének 1867. évi bruttó jövedelmét 2 000 000 forintra, éves tiszta jövedelmét pedig 450 000 forintra becsülték.

Ganz kitartó munkája, szabadalmai, az öntöde termékeinek minősége a budai gyár felvirágzását, európai sikereket eredményeztek. Ganz 1859-ben egyedül vezette vállalatát, egyben ellátta a műszaki és kereskedelmi irányítás feladatait is. Európa számos országát kereste fel 1866-ig üzleti, tapasztalatszerzési célból, továbbá számos kiállításon vett részt. Ezen időszakban a következő kitüntető kiállítási érmeket nyerte el: az 1855-ös párizsi világkiállítás 3 db bronzérme, az 1857- es berni III. svájci iparműkiállítás ezüstérme, az 1862- es londoni világkiállítás bronzérme és az 1867-es svájci kiállítás ezüstérme.

1862-ben a Vasárnapi Újság című hetilapunk arról írt, hogy az öntöde fejlődése elsősorban „.. ,a néhány évtizeddel ezelőtt Svájcból hazánkba vándorolt s azóta itt derék magyar honpolgárrá vált Ganz Á. fáradni nem tudó buzgalmának. s előretörekvésének köszönhető, ki egyszerű vasöntő munkásból tekintélyes és gazdag magyar iparossá küzdötte fel magát”. „Ganz valami újat, nagyobbat akart teremteni, aminek hasznát nagyobb közönség élvezze, s ami a mai világ technikai haladásához is méltó legyen.”