Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám - Sümeghy Pálné dr.: „Mégis kinek az érdeke”
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 99. évfolyam IV. 1994. augusztus SÜMEGHY PÁLNÉ DR. „Mégis kinek az érdeke” Az 1994. június 7-én a Magyar Védjegy Egyesület és az Országos Találmányi Hivatal által rendezett Védjegyfórumra a lajstromozási eljárás szabályaival és értelmezésükkel kapcsolatban érkezett kérések, észrevételek és az elhangzott válaszok összefoglalása. A MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JELLEG VIZSGÁLATA Az észrevételek egy része túl szigorúnak, illetve következetlennek minó'síti az elbírálási gyakorlatot. A kifejtett vélemények szerint a mai piaci és verseny helyzetben fokozottabban rábízható a bejelentőre, hogy a védjegyfunkció betöltésére alkalmas vagy gyengébb hatékonyságú megjelölést választ-e. Az ún. leíró jellegű (az áru fajtáját, minőségét kifejező) megjelölések esetében felmerült, hogy a származási országban lajstromozott védjegy elutasítása ellentétes a Párizsi Uniós Egyezmény 6 quinquies cikkével („telle-quelle” szabály). Kifogásoló észrevétel érkezett gyógyszerek nemzetközi szabadjelzéseinek lajstromozása miatt. Javaslatot kaptunk arra, hogy irányelvekben kellene rögzíteni az elbírálás szempontjait. A megkülönböztető jelleg a védjegy oltalomképességének alapvető törvényi előfeltétele, s a jogosultnak is érdeke, hogy olyan megjelölésre szerezzen oltalmat, amely a forgalomban a védjegynek ezt a funkcióját be tudja tölteni. Tekintettel arra, hogy a jogszabály csak példálózó felsorolást tartalmaz a megkülönböztetésre alkalmatlan megjelölésekről, valóban igen nagy jelentősége van a következetes hivatali elbírálási gyakorlatnak. Egyet lehet érteni azzal, hogy bizonyos határig rábízható a bejelentőre, hogy mennyire alkalmas megjelölést választ, hiszen a védjegy a használat során is szert tehet megkülönböztető képességre. A szerzett megkülönböztető képesség figyelembevételét a 89/104. (EGK) Irányelvek a tagállamok védjegyoltalmának megközelítéséről (a továbbiakban: Irányelvek) a hatályos magyar védjegytörvénynél szélesebb körben teszi lehetővé. Ebben a vonatkozásban a liberálisabb joggyakorlatot az Irányelveket is figyelembe vevő jogszabálymódosítás teheti egyértelműen megalapozottá. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ún. „gyenge” védjegyekkel kapcsolatos igény növelheti a védjegyhasonlóságok gyakoriságát, ami sem a lajstromozási gyakorlat, sem a verseny szempontjából nem kívánatos. A megkülönböztető jelleg vizsgálata során a külföldi lajstromozásra való hivatkozás nem elegendő a hivatali kifogás elhárítására. A Párizsi Uniós Egyezmény 6 quinquies cikke („telle-quelle” szabály) ugyanis lehetővé teszi az oltalom elutasítását meghatározott esetekben; ezek közé tartozik a védjegy megkülönböztető jellegének hiánya. Más kérdés, hogy pl. az angol nyelvet anyanyelvi szinten bíró külföldi hivatal határozatát ebben a kérdésben a magyar hivatal figyelembe veheti-e döntése során. A leíró jelleggel kapcsolatban nagyon fontos a jogszabály azon előírása, hogy a megjelölésnek abban az esetben nincs megkülönböztető jellege, ha kizárólag az áru fajtáját, minőségét, mennyiségét és egyéb felsorolt jellemzőit tünteti fel. Ha tehát a védjegynek egyéb, megkülönböztetésre alkalmas eleme is van, vagy a megjelölés nem a forgalomban szokásos fajtajel, minőséget jelentő szó, hanem csak ilyen asszociációt kelt, oltalomképes lehet. Viszont önmagában az a körülmény, hogy a védjegy idegen nyelvű, nem elegendő a megkülönböztető jelleg megállapítására, ha az idegen nyelvű szó vagy kifejezés leíró jellegű, tehát magyar nyelvű jelentése is ilyen. A gyógyszerek nemzetközi szabadjelzései természetesen nem oltalomképesek, hiszen azokat az áru megjelölésére általánosan használják. A hivatal intézkedni fog az ilyen szabadjelzések jegyzékének megszerzése iránt és ezeket a vizsgálat során figyelembe fogja venni. Végül rá kell mutatni arra, hogy a megkülönböztető jelleg helytelen megítélését példázó „Nyers füstölt sertéskaraj”, „Pannon sonka”, „Erdei sonka” védjegyeknek megkülönböztetésre alkalmas eleme is van: a „RINGA” szó (a védjegyjogosult cégneve) ábrával kombinálva, s a védjegyek ábrás változatban kerültek lajstromozásra. Ettől eltekintve helyesebb lett volna a „RINGA” védjegy lajst
