Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám - Védjegyfórum ’94. Dr. Bendzsel Miklós: „Oldás és kötés” Védjegyhatósági helyzetkép az 1994. évi korszerűsítési intézkedések tükrében
32 dr. Bendzsel Miklós Az Iparjogvédelmi Ügyviteli Főosztály Ellenőrzési Osztálya - a többi jogintézményhez hasonlóan - folyamatosan ellátja a jövőben a védjegyügyek határozatainak, illetve hatósági publikációjának „lektori” ellenőrzését, aktaforgalmi, szignálási és osztályozási figyelését, statisztikai és tételes minős ég eile nőzés ét. 6. A Védjegy Osztály kényszerű „önellátási” berendezkedését oldja a központosított iparjogvédelmi ügyviteli funkciók (levelezés, lajstromozás) tehervállalása: az ellenőrzési funkciók mellett önálló „vezérkari” felelős fogja a védjegyengedélyezési tevékenység elemző, panaszügyi, valamint PR-feladatait gondozni. 7. A gyakorlati és elvi feladatok összetettsége és mennyisége jó iparjogvédelmi refenciával rendelkező, elhivatott és teherbíró irányító személyiségeket és vezetői struktúrát igényel; a védjegyhatósági terület 1995 elejéig 5 fős, döntően felsőfokú ügyintézői létszámbővítést kap. Az itt összefoglalt intézkedések hatásfoka erősen függ a területet övező irányítói és végrehajtói közeg ezirányú felkészültségétől és áldozatos munkájától; ez a megtisztelő és gyógyhatású kizárólagos indoka a Védjegy Osztály aktuális és átmenetiként deklarált szervezeti betagozódásának. AZ „INFRASTRUKTURÁLIS ERŐNLÉT” FEJLESZTÉSE 1 1. A védjegylajstromozás hatósági vizsgálatai számára csakúgy, mint a bejelentők előzetes mérlegelése körében, megkülönböztetett figyelem illeti az ún. kutatókartonos nyilvántartást. A fennálló viszonyok elvi és gyakorlati oldala ellentmondásos képet mutat. A hazai védjegytörvény egyértelműen a lajstromozáshoz köti a meghirdetés, illetve a kötelező közzététel aktusát; megállapítható, hogy a még elbírálás alatt lévő megjelölésnek a nyilvánosság számára való, hatóság általi hozzáférhetővé tételéről nem tartalmaz rendelkezést a jogszabály. Az OTH gyakorlatában a számsorrendű védjegylajstrom gyakorlati keresésre alkalmas, áruosztályok szerint rendezett változata kibővült a még elbírálatlan bejelentésekbe foglah megjelölések kumulációjával. A jóhiszemű védjegybejelentők előzetes tájékozódását, az esetleges sikertelen, függő oltalmi igény elkerülését hasznosan szolgálja a hatóság egyoldalú passzív jogértelmezésén alapuló „fölfedés”, amely a megjelölését már bejelentése előtt is használó korábbi kérelmezőt nem sértheti. Ugyanakkor nem vonható kétségbe a mai szabályozás talaján a rosszhiszemű betekintő sérelmezhető illetéktelensége csakúgy, mint az ennek alapján a lajstromozás előtti betekintéstől való elzárkózási jog sem. Mindezt hátrányosan befolyásolja az a tartós hivatali gyakorlat, amely bizonytalan követési idővel helyezi az új bejelentések kutatókartonjait a gyűjteménybe, számottevő késedelemmel vezeti be a változásokat, s végül nem távolítja el az elutasított bejelentések megjelöléseit. Ez a - néha jogosan kifogásolt, de nem kellőképpen tudatosított - gyakorlat számottevően lerontja mind a megbízhatóságot, mind pedig a jelzett kiterjesztéstől várt tájékozódási hasznot. A védjegytörvény rendelkezései alapján csak a lajstromozott védj egyeket felölelő numerikus lajstrom tekinthető közhitelűnek; ennek bármilyen rendezettségű változata és bővítménye - a Szabadalmi Tár szakrendű (NSZO) gyűjteményeihez hasonlóan - csak kiegészítő tájékoztatásul szolgálhat, amellyel szemben nem érvényesíthető semmiféle „károkozási felelősség”. Addig is, amíg védjegyjogi szabályozásunk felülvizsgálata kapcsán egyértelműbb alapra helyeződik ez a kérdés, két intézkedés célszerű: a) a megjelölésen kívüli aktabéli dokumentumok és a szoros bibliográfiai adatokon kívüli tények kapcsán a harmadik fél irányában határozott betekintési tilalmat kell foganatosítani; b) az egyértelmű kutatási bázisok érdekében indokolt különválasztani a védjegylajstrom áruosztályok szerinti permutációját, a befejezetlen védjegybejelentési ügyek megjelöléseit tartalmazó gyűjteményt, illetve az elutasításra került megjelölések kartonjait; ezek szigorú gyarapítási rendjét ismertetni kell, őrködve azok betartásán. Magának az így „parcellázott” állománynak még e hónapban új, bővebb földszinti elhelyezést biztosít a Hivatal; második lépcsőben pedig tényleges „könyvtári” körülmények közé kerül a gyűjtemény. 2. Úttörő vállalkozásnak minősült 1992-ben a magyar nemzeti védjegylajstrom (HUTM) CD-adatbázisának megjelentetése. Ezt az eredményt - aktualizálás, kiegészítés és rendszeres publikálás révén - még ez évben az állandó és a székházban több ponton rendelkezésre álló nyilvános kutatási infrastruktúra részévé tesszük. Ehhez hasonlóan biztosítjuk a ROMARIN CD-adatbázis hivatali hálózaton való bibliográfiai, illetve a Védjegy Osztályon és a kutatóteremben való képmáshozzáférését is. A nyár végén megnyíló, új elhelyezésű Iparjogvédelmi Szakkönyvtár a székház első emeletén ugyancsak hozzá fog járulni a védjegyjogi tájékoztatás bővítéséhez; az ősz folyamán adatbázisai révén a Szabadalmi Tár is bekapcsolódik e tevékenységbe. Az ügyviteli támogatás mellett az informatikai fejlesztések csak a védjegylajstromozási eljárás rendelkezésére álló hardver-kapacitás és a megfelelő hozzáértés fejlesztése révén hasznosulhatnak - e téren az év végéig minőségi ugrást fogunk megvalósítani. 3. A munkaszervezés és időgazdálkodás szempontjait érvényesítjük azzal, hogy a Hivatalban 1994. május 1-jétől
