Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám - Dr. Turi Mária: Mely esetben hoz a bíróság helybenhagyó, megváltoztató és hatályon kívül helyező döntést
28 dr. Túri Mária eltérően ítéli meg a feltalálói tevékenység mibenlétét. Ezért e körben olyan ügyeket ismertetek, amelyek a Legfelsőbb Bíróságra is felkerültek. A Fővárosi Bíróság a szakember köteles tudása körébe tartozó tevékenységnek minősítette azt, hogy a kérelmező a sterilizálandó anyag tulajdonságai és a sterilizáslási hőmérséklet ismeretében kiválasztotta a tároló doboz anyagát és olyan alkalmas lezárási módot alakított ki, amely ellenáll a sterilizálás hőmérsékletén keletkező belső nyomásemelkedésnek. A Legfelsőbb Bíróság azonban - szakértői vizsgálat alapján - megállapította, hogy kombinatív jellegű találmányról van szó, amely „a szakembertől elvárható, átlagos teljesítményt meghaladó, alkotó jellegű tevékenységet feltételez”. A Fővárosi Bíróság ugyancsak elutasította azt a fóliaszellőztető automata berendezést, amely a fóliasátrak felügyelet nélküli automata szellőztetésének biztosítására szolgált, mert az OTH által felhozott iratokból megismerhető volt az olyan berendezés, amelyet az igénypontban igényeltek. A Legfelsőbb Bíróság a végzést megváltoztatta, a bejelentésre szabadalmat engedélyezett, mert megállapította, hogy az ismert megoldások jellemzőinek új kombinációjáról van szó, s „az eltérő alkalmazási terület üzemeltetési környezetének megfelelő sajátos konstrukcióval fontos érdekek célszerűbb kiszolgálását lehet megvalósítani”. A Fővárosi Bíróság egy másik végzésének indokolása szerint, ha a fűtési igény mellett hűtési igényt is ki kell elégíteni, a szakember számára kézenfekvő, hogy a munkaközeget egy olyan másik hőcserélőn vezesse át, amelyben a munkaközeg hűtése történik meg. A Legfelsőbb Bíróságon beszerzett szakvéleményen alapuló végzésben a Legfelsőbb Bíróság azonban megállapította, hogy az alkalmazott megoldás egyáltalán nem szokványos, „.. .ez a megoldás megfelelő dinamikájú elemekkel működőképes és a kialakított technológiai rendszerrel együtt hatékonyabb a konvencionális megoldásoknál. Mindebből következően az ismert elemek célszerű, együttes alkalmazásával új megoldás és jelentős többlethatás jött létre, amelynek megalkotásához a szakembertől elvárható tevékenységet meghaladó alkotó jellegű működésre volt szükség”. Ezek a legfelsőbb bírósági végzések már átvezetnek a cikk másik nagy témájához, a hatályon kívül helyező döntésekhez; ezek a végzések ugyanis a szabadalmat engedélyező végzések kivételével valamennyien az OTH határozatának hatályon kívül helyezéséről is rendelkeztek. A hatályon kívül helyezéseket megkülönböztetjük abból a szempontból, hogy azt a törvény elrendeli vagy a bíróság belátására bízza. Kötelező a hatályon kívül helyezés - függetlenül a kérelem és ellenkérelem korlátáitól - a Szabadalmi Törvény 64. § (2) bekezdés a) pontja esetében (tehát ha kizárt személy vett részt a határozat meghozatalában), a bíróság belátására van bízva viszont az eljárás lényeges szabályainak megsértése miatti hatályon kívül helyezés, s annak eldöntése, hogy konkrét esetben valóban olyan lényeges-e a szabálysértés, hogy amiatt az OTH határozatát hatályon kívül kell helyezni és az eljárást meg kell ismételtetni. Az említett esetekben az OTH eljárási cselekményei meg nem történtnek tekintendők, az eljárás anyaga, mint nem létező, figyelembe sem vehető. Felmerül a kérdés: mit kell lényeges eljárási szabálysértésnek minősíteni? A választ a vizsgált időszak elsőfokú döntéseiből válogattam ki. Ilyenek:- több bejelentő esetén valamelyiküket mellőzték az OTH eljárásban, aki részére sem a felhívásokat, sem az érdemi határozatokat nem kézbesítette a hivatal;- nem felel meg a határozat az Ae. 43. § (1) bekezdésében foglalt előírásoknak, mert például- olyan ok alapján utasította el a hivatal a bejelentést, amelyre korábban nem hívta fel a kérelmezőt, így nem volt módjában nyilatkozni,- a hiánypótlásra felhívó határozat bizonytalan tartalmú,- nem indokolta meg, hogy egyik vagy másik közleményt a bizonyítékok köréből miért mellőzte,- nem indokolta meg, hogy a vizsgált bizonyítékokat milyen műszaki okból tartja újdonságrontónak,- nem állapítható meg, hogy melyik közleményt tartotta újdonságrontónak,- nem indokolta meg, hogy a leírás és igénypont miért nem felel meg a hivatkozott jogszabályi követelményeknek,- az indoklást a miniszteri indoklás idézésével pótolta,- az indoklás csupán nagyvonalú kijelentéseket tartalmaz, műszaki érvelés nélkül,- ellentmondás van a hivatkozott jogszabály és az indokolás tartalma között,- nem lehet megállapítani, hogy a gyakorlati alkalmazhatóság vagy a megvalósíthatóság hiánya miatt utasította el a bejelentést stb. Az iparjogvédelmi szakember előtt teljesen egyértelmű, hogy az ilyen hiányosságokat tartalmazó határozatok nem alkalmasak felülvizsgálatra; a hiányoknak a bíróság részéről való pótlása pedig a háromfórumos rendszerrel állna ellentétben, mert lényegében az OTH eljárás elengedését jelentené, amelyhez pedig joga van a kérelmezőnek. A bíróságnak nincs joga mérlegelni a Szabadalmi Törvény 64. § (2) bekezdés c) pontja esetében sem, tehát akkor, ha az OTH a szabadalmi bejelentést alaki okból utasította el, de a kérelmező a hiányokat a megváltoztatási kérelem benyújtásával egyidejűleg, illetve a joggyakorlat szerint a bíróság által megszabott határidőig pótolja. A Legfelsőbb Bíróság szerint ugyanis nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a kérelmező az alaki hiányokat akár a másodfokú bírósági eljárásban is pótolja; ez esetben a Fővárosi Bíróság végzését megváltoztatja, az OTH határozatát pedig hatályon kívül helyezi és a hivatalt új eljárásra utasítja. Érdekességként említem, hogy egy konkrét
