Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám - Dr. Bacher Vilmos: A szabadalomból eredő jogok érvényesítésének előmozdítása
20 Dr. Bacher Vilmos II. A szabadalombitorlással összefüggő ideiglenes intézkedésre vonatkozó hazai helyzet ismertetését Dr. Mikófalvi Gábornak a szabadalombitorlás kérdését minden vonatkozásában részletesen átfogó tanulmánya: „Aszabadalombitorlási perek elbírálásának anyagi és eljárásjogi kérdései” foglalja össze és ebből indulok ki. (2) Álláspontja szerint szabadalombitorlási perekben az ideiglenes intézkedés igénybevételére a Ptk. 87. § (1) bekezdése ad lehetőséget. A Ptk. 87. § (1) bekezdése szerint, akinek szellemi alkotáshoz fűződő jogát megsértik, a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja. A Ptk. 85. § (4) bekezdés értelmében pedig, ha személyhez fűződő jogok megsértését valószínűsítik és a késedelem jóvá nem tehető kárral járhat, a bíróság ideiglenes intézkedést tehet és ennek során elrendelheti a jogsértés eszközeinek zár alá vételét. Kifejti, hogy az ideiglenes intézkedés jogintézményének megítélése sem az elméletben, sem a gyakorlatban nem egyhangú, alkalmazása esetenként indokolt lehet, mivel azonban elrendeléséhez elegendő az érvényesített igény jogosságának a valószínűsítése, rosszhiszemű igénybevételre is lehetőséget ad. Mindamellett a feltétlenül szükséges mértéken túli elterjedése és a tág körben történő alkalmazás gyakorlatának a kialakulása a jogbiztonságot és a gazdálkodás biztonságát is súlyosan veszélyeztetheti. Az 1980 és 1990 közötti joggyakorlat áttekintése alapján megállapítja, hogy egy 1990. évi jogesetet leszámítva az ideiglenes intézkedés kérelmének tárgyában elutasító végzések születtek, amelyekben részben a jogsértés valószínűsítésének elmaradása szolgált az elutasítás alapjául, döntő többségüknél az elutasítás indoka az volt, hogy az adott esetben jóvátehető károsodás veszélye nem áll fenn. Utal a Legfelsőbb Bíróság egyik ítéletére (Pf. IV.20. 913/1987.), amely kifejti, hogy az alperesi magatartás csökkenti felperes értékesítési lehetőségét. Ebből felperesnek megfelelő közelítő számításokkal, becslésekkel kimutatható kára származhat, melynek megtérítési lehetőségét nem akadályozza a per esetleges elhúzódása, így az utóbb jóvátehető kárról nem beszélhetünk. A fennálló törvényes szabályozáson alapuló jogi helyzet ismertetéséhez az alábbi következtetéseket fűzi. a) Felperesnek a kérelem megalapozásához bizonyítania kell, hogy a bekövetkező károsodás legalább részben később nem tehető jóvá. b) Az ideiglenes intézkedés feltételeinek fennállása esetén a felperesnek nincs igénye az intézkedés elrendelésére, a bíróság az eset körülményeinek vizsgálata alapján azt elrendelheti, az efelőli döntés a bírói mérlegelés körébe tartozik. c) Az ideiglenes intézkedés tárgyában a bíróságnak a felek előadása és valószínűsítésre alkalmas bizonyítékok alapján kell határoznia, viszonylag tehát nagy a téves döntés lehetőségének a kockázata. Az utóbb indokolatlannak bizonyuló ideiglenes intézkedésből eredően viszont annak a „címzettje” jelentős mértékben károsodhat, kárának megtérítése - szemben a szabadalmaséval - még az esetben sem biztosított, ha az „jóvátehető”. E kár viselésére ugyanis a megalapozatlan ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel élő felperes feltehetően nem kötelezhető, hiszen önmagában a kérelem alaptalan előterjesztése nem jogellenes, és így a sérelmet szenvedett alperes csak a Ptk. 348-349. §-ai alapján a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti igényét. d) Az elrendelő határozat rendelkező részének konkrét határozatnak kell lennie, ugyanis nehezen végrehajtható egy olyan határozat, amelyben a bíróság az alperest a felperes szabadalma szerinti gyártástól tiltja el, hisz alperes éppen azt vitatja, hogy terméke, eljárása a felperes szabadalmába ütközik-e. Ideiglenes intézkedés csak a peres féllel szemben rendelhető és foganatosítható, így pl. nincs mód harmadik személyek tulajdonában (birtokában) lévő termékeket, eszközöket lefoglalni és erre irányuló kérelmet teljesíteni. Azok az aggályok, amelyeket a fenti tanulmány az elmúlt évtizedben kialakult joggyakorlat alapján kifejt - figyelemmel a megfelelő tételes jogi törvényes szabályozás hiányára - megalapozottak. Az aggályok közül, melyek álláspontom szerint a kialakult joggyakorlatot szinte determinálta, a legsúlyosabb érv: nehogy a bíró az alaptalan ideiglenes intézkedés elrendelése útján a másik félnek esetleg alaptalanul ugyancsak jóvá nem tehető károsodást okozzon. Egyes külföldi jogok szabályozásának bemutatásából kitűnik majd, hogy más országok bírói gyakorlata is hosszabb időtartam után - túlnyomórészt a megfelelő tételes jogi szabályozás bevezetését követően - jutott el a fenti jogintézmény hatékony és gyors alkalmazásához. A kérdés megoldásának kulcsa: az intézkedés elrendelésének megfelelő biztosíték letételétől történő függővé tétele. Nem tudok azonban egyetérteni az alábbi érvekkel: ad a) Szabadalombitorlás esetén a szabadalom útján biztosított monopolhelyzet megsértése, a piacról való kirekesztés veszélye miatt vélelmezhető, hogy kártérítés útján jóvá nem tehető károsodás következik be és így a felperes a bitorlás valószínűsítésének fennállása esetén nem terhelhető annak a bizonyításával, hogy a kár jóvá nem tehető voltát bizonyítsa. Ezt az álláspontot támasztja alá a Legfelsőbb Bíróságnak Mikófalvi Gábor cikkében is hivatkozott állásfoglalása (Pf.IV.20.401 /1990.), melyben a korábbi gyakorlattal ellentétben e végzés rögzíti, hogy az ideiglenes intézkedés megtételénél a Pp. 156. §-a az irányadó,
