Iparjogvédelmi Szemle, 1994 (99. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 4. szám - A jogszerzéstől a jogérvényesítésig. Előadások a MIE 1994. évi továbbképzési programjának anyagából. Posteinerné Toldi Márta: Néhány hivatali észrevétel a képviselők munkájával kapcsolatban

Néhány hivatali észrevétel 3 ismert jellemzőket tágabb értelemben fogalmazzák meg, mint amit a technika állásában ismertetett megoldás lehe­tővé tesz. Gyakori vita a Hivatal és a bejelentő között például az ismert vegyületek körének meghatározása, amelyre az új eljárás vonatkozik. A tárgyi körben gyakran szerepelnek a technika állásában megjelölt irodalmi hivatkozásban is­mertetett vegyületek körén kívül eső vegyületek is, vagy a technika állásából megismerhető vegyületek egyes szubsztituenseit a bejelentők túl általános formában szere­peltetik. A Hivatal ilyen értelmű felhívására a bejelentők nem nyilatkoznak vagy nyilatkozatukból és az átdolgozott leírásból a továbbiakban sem világos, hogy az általuk a technika állásában megjelölt irodalmi hivatkozásban is­mertetett vegyületektől eltérő vegyületek újak-e vagy is­mertek és ha ismertek hol ismertették azokat. Szeretnék áttérni a főigénypont és az aligénypontok kapcsolatára, amelyek a kémia területére vonatkozó beje­lentéseknél ma már a mechanikai területekkel azonos mó­don szerkeszthetők meg. Általánosan elfogadott joggyakorlat, hogy miután a tár­gyi kör és a jellemző rész együttesen határozza meg az oltalmi kört, a főigénypontban meghatározott oltalmi kö­rön belül eső megoldás bármely jellemzőjéhez, legyen az akár a tárgyi körben, akár a jellemző részben, az oltalmi kört szűkítő aligénypont kapcsolható. Ma már a kémia területén sem követeljük meg a főigénypont és az aligény­pontok között a formális kapcsolat megteremtését. Ha abból az alapelvből indulunk ki, hogy a főigénypont­ban csak a megoldás megvalósításához elengedhetetlenül szükséges jellemzőket kell szerepeltetni, akkor minden további nélkül engedélyezünk olyan aligénypontokat, amelyeknek látszólag „nincs előzménye” a főigénypont­ban, de a főigénypontban meghatározott oltalmi körön belül esik, azaz ennek a további, nem elengedhetetlenül szükséges jellemzőnek a hozzáadása a főigényponti jel­lemzőkhöz a főigénypontban meghatározott oltalmi kört szűkíti. Abban az esetben például, ha egy vegyület előállítása oldószeres közegben vagy anélkül is elvégezhető, a beje­lentő két megoldást is választhat az igénypontok megfo­galmazásánál. Vagy a főigénypontban az oldószeres közegben való reagál tatást adott esetben szerepelteti és az aligénypontban a főigénypontra visszahivatkozva kötelezővé teszi az ol­dószeres közeg használatát vagy a főigénypontban nem szerepelteti az oldószer használatát, csak aligénypontot állít fel annak alkalmazására. A kémia területén örök vita az „adott eset” és „kívánt eset” alkalmazásának problémája. Úgy gondolom, hogy az előzőekből az „adott eset” kifejezés alkalmazása nem szo­rul további magyarázatra. A „kívánt eset” alkalmazásának esetét a kémia területén az egyik leggyakrabban előforduló reakciólépés, a sóképzés alapján szeretném ismertetni. Ilyen típusú találmányok esetén olyan biológiai hatással rendelkező vegyületek előállítási eljárására igényelnek oltalmat, amelyek önmagukban és sóik formájában is ha­tásosak. Ezekben az esetekben a főigénypont tárgyi körét a következő módon fogalmazzák meg. „Eljárás X vegyület és sói előállítására”, a jellemző részben pedig szerepeltetik, hogy mit mivel kell reagáltat­­ni, hogy X vegyület keletkezzék, majd egy kötelező lépés, hogy a tárgyi körben szereplő összes vegyületet sóvá alakítsák. Ebben az esetben tehát ahhoz, hogy a találmány szerinti eljárás elengedhetetlenül szükséges összes jellemzője szerepeljen a főigénypontban a sókép­zési lépés előtt a „kívánt esetben” kifejezést kell alkalmaz­ni. Örömmel számolhatok be róla, hogy az alkalmazási találmányokkal kapcsolatos, évek óta húzódó vita a közel­jövőben lezáródni látszik. Vitatnom kell azonban azt az állítást, hogy a Hivatalnak a Szabadalmi Törvény alapján nem volt jogi alapja arra, hogy ilyen típusú igénypontokat ne engedélyezzen. Jelenleg ugyanis az alaki követelményeket még az OTH elnökének III-OTH-1983. számú hirdetménye sza­bályozza. A hirdetmény 3. pontjának (4) szakasza szerint az igénypontokat az alábbiak szerint kell elkészíteni: „az igénypont tárgyi körből és jellemző részből áll ... a tárgyi kört és jellemző részt az „amelyre jellemző” vagy az „azzal jellemezve” szavak kötik össze”. Ismert anyag új felhasználásán alapuló alkalmazási ta­lálmány esetében viszont az igénypont szerkezete „X anyag alkalmazása Y célra”, amely nem tartalmaz tárgyi kört és jellemző részt. Megjegyzem, hogy például nö­vényvédő szerekre, gyógyászati indikációs találmányokra eddig is engedélyeztünk alkalmazási eljárási igényponto­kat, de ezek az alkalmazási igénypontok két részes szer­kezetűek, tárgyi körből és jellemző részből állnak, ame­lyeket az „azzal jellemezve” szavak kötnek össze. Várhatóan a 1994. évi VH. törvénnyel egyidőben ha­tályba lépő alaki rendelet ezt a kérdést mindenki számára megnyugtatóan szabályozni fogja, így ezzel a kérdéssel nem kell megvárni az új szabadalmi törvény hatálybalépé­sét. Előadásom utolsó részében szeretnék kitérni az ügyvi­vői munkával kapcsolatos általam is tapasztalt és kollegá­im által is felvetetett, gyakran előforduló néhány problé­mára. Ez nem „taxatív hibalista” kíván lenni, hanem csak figyelemfelkeltő felsorolás. Az alaki követelmények be­tartásával kapcsolatos jellemző problémáinkkal kezde­ném.- Különösen „terjedelmes” ügyek esetében a kivonat nem tartalmazza a találmány lényegét, nem teszi lehetővé a megoldás lényegének megértését, a kivonat csak elő­nyökre való utalásokat tartalmaz; a másik „megoldás” ilyen esetben az igen terjedelmes, nem ritkán 5-6 oldalas kivonat benyújtása.- Amennyiben a bejelentés több találmányt tartalmaz, erre vonatkozóan a kivonatban nem térnek ki, különösen olyan technológiai találmányok esetén, ahol a megoldás eljárásra és berendezésre vonatkozik. A berendezés ismer­

Next

/
Oldalképek
Tartalom