Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 2. szám - Dr. Markó József: M. Steinmann: A kínai szabadalmi jog fő vonásai (Könyvismertető)
M. Steinmann: A kínai szabadalmi jog fő vonásai (könyvismertető) 37 II. A második részben a Szerző részletesen tárgyalja a szabadalomengedélyezési eljárást, a szabadalmi törvény hatálya alá tartozó „találmányi jellegű” alkotásokat, azaz a szabadalmat, használati mintát és ipari mintát, valamint a szabadalmazhatóság korlátáit. A kínai szabadalmi törvény a műszaki megoldásként definiált szabadalom és használati minta vonatkozásában nemcsak tartalmilag, hanem fogalmilag is különbözik például a német szabályzástól, hiszen a törvény egyaránt vonatkozik szabadalomra és használati mintára, ezeket „találmányi szabadalom”ként, illetve „használati minta szabadalom”-ként említi, (szemben a német szabályzással, ahol a szabadalmi törvény kizárólag szabadalommal foglalkozik és külön törvény rendelkezik a használati mintákról). A kínai szabadalomengedélyzési eljárás eltérő a találmányi szabadalomnál és a használati minta szabadalomnál, ugyanis a találmányi szabadalom engedélyezését érdemi vizsgálat előzi meg, ezzel szemben a „kis” találmányok esetében bejelentési rendszerben szerezhető használati minta szabadalom. Felszólalási eljárásra találmányi és használati minta szabadalomnál egyaránt mód van, de ezzel a lehetőséggel ezidáig a Szerző statisztikai adatai szerint igen kevesen éltek (kb. 1%). A megsemmisítési eljárások száma az elmúlt években elenyésző volt, de a Szerző szerint a tendenciák azt mutatják, hogy a jövőben a megsemmisítés nagyobb szerepet fog kapni. A kínai szabályzás további különlegessége, hogy a szabadalmi törvény valójában nem határozza meg részletesebben az oltalmi formákat, hogy nevezetesen mi értendő „találmány”, „használati minta” és „ízlésminta” (ipari minta) fogalmak alatt. A kínai törvényalkotók szándéka szerint a szabadalmi törvény a tudomány és a technika fejlődését hivatott előmozdítani. A „technika” a törvény értelmében a természettudományokra korlátozódik, vagyis a természeti törvények alkalmazására. Ez tehát egy meglehetősen nyitott technika-fogalomnak tekinthető, amelybe a legújabb technológiai fejlesztések, például a biotechnológia is beletartozik. A kínai szakirodalomban jelenleg is élénk vita folyik arról, hogy a szabadalom, illetve a használati minta a műszaki megoldás absztrahált alapgondolatát vagy annak tárgyiasult kiviteli alakját védi-e. A tudományos felfedezések, a számítógép-programok, gyógyászati eljárások, az állat- és növényfajták, az élelmiszerek, a gyógyszerek, a vegyi úton előállított termékek, valamint az atommagátalakítás révén nyert anyagok ki vannak zárva a szabadalmi oltalomból. Az élelmiszerek, a gyógyszerek és a vegyi termékek előállítására vonatkozó eljárások viszont szabadalmazhatok. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a külföldi jogszerzők szinte kizárólag szabadalmi bejelentéseket tettek Kínában, ezzel szemben a belföldiek többnyire a használati minta bejelentés mellett döntöttek. A használati minta bejelentések gyakran gyenge minőségének rója fel a Szerző, hogy a közzétételek révén a köz tájékoztatása nem eléggé egyértelmű. III. A harmadik rész az oltalomképesség feltételeit tárgyalja részletesebben, azaz az újdonságot, a feltalálói tevékenységet és a gyakorlati alkalmazhatóságot. Újnak akkor minősül a találmány a kínai szabadalmi törvény értelmében, ha a bejelentés tárgya a bejelentést megelőzően sehol nem jutott nyilvánosságra írásos formában, vagy nem vették nyilvánosan gyakorlati alkalmazásba belföldön, illetve bármely más módon nem vált hozzáférhetővé a köz számára. Az újdonság követelményének elbírálásánál a teljes tartalmi kiterjesztésű technika állását veszik figyelembe. Az újdonságvizsgálatnál mindig egyetlen anterioritást állítanak szembe az igényelt találmánnyal (tehát nincs mozaikszerűen képzett technika állása). A fentiekből következik, hogy a külföldi nyilvános gyakorlatbavétel nem újdonságrontó. A feltalálói tevékenység követelménye akkor teljesül, ha az igényelt találmány a technika állásához képest „lényeges jellemzők”-kel rendelkezik, amelyek nem kézenfekvőek és haladást jelentenek. E követelmény megítélésénél mértékadónak tekintik a fiktív, átlagos szakember tudásszintjét, ami azonban a Kínai Népköztársaság műszaki szintjéhez igazodik. Szó szerinti fordításban a kínai törvényszöveg az „átlagos szakember”-t „rendes, egyszerű technikus”ként említi, aki az adott szakterületet átlagos szinten ismeri és a szomszéd szakterületekről is rendelkezik bizonyos ismeretekkel, azaz ismereteivel fiktív „megszemélyesítő”-je a technika állásának. A feltalálói tevékenység megítélése használati mintáknál kissé enyhébb, mint a szabadalmaknál. Ezeknél elegendő lényeges megkülönböztető jellemzőket és haladást kimutatni, viszont szabadalmaknál „kiemelkedő” megkülönböztető jellemzőket és „jelentős” haladást kell bizonyítani. A feltalálói tevékenység elbírálásánál megengedett az anterioritások mozaikszerű kombinációja.
