Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám - Dr. Bokor Tamás: A szoftverek és a szoftvertartalmú találmányok szabadalmazhatóságának néhány kérdéséhez
A szoftverek és szoftvertartalmú találmányok 17 Amennyiben megállapítható, hogy az igényelt oltalmi kör mint egész tényleges előrelépést jelent az ismert megoldásokhoz képest, akkor meg kell vizsgálni, hogy az igényelt oltalmi körben megvalósított előrelépés vagy hozzájárulás műszaki jellegű-e. Ennek hiányában a megoldás nem minősül találmánynak az EPC szerint. Talán nem véletlen, hogy az egyik példa, amivel a fenti elvet az irányelvekben megvilágítják, éppen a programokkal kapcsolatos. E példa szerint, ha egy programot annak fizikailag rögzített formájában igényelnek (pl. egy hagyományos szalagon vagy lemezen), akkor a hozzájárulás a technika állásához még mindig nem több, mint maga a program. így az igény az oltalomból kizárt tárgyra vonatkozik, tehát ez nem szabadalmazható. Ha azonban egy program egy számítógéppel összekapcsolva a számítógépet műszaki szempontból más, az eddigiektől különböző működésre bírja, akkor ez a kombináció már szabadalomképes lehet. Érdemes visszatérni arra a korábbi megjegyzésre is, hogy a „találmány” kritériuma tulajdonképpen nincs rögzítve az EPC-ben. Az irányelvek kifejezetten felhívják a figyelmet arra, hogy az 52. § (l)-ben nevesített találmány meglétének eldöntését külön kell választani attól, hogy az igényelt tárgy (subject-matter) iparilag alkalmazható, új és feltalálói lépésen alapul-e. Ez azért is lényeges, mert ha már felmerült a program valamilyen formában vagy műszaki kapcsolatban történő szabadalmaztathatóságának lehetősége, különösen a feltalálói lépés elbírálása okozhat nehézséget. Ebből a szempontból jelentős, hogy a hivatali vizsgálónak az első lépésben a formai vizsgálat során csak azzal kell törődnie, hogy a megoldások mely kategóriáját - adott esetben a számítógépprogramokat - tekintheti találmánynak. Ezt a vizsgáló úgy teheti meg, hogy nem kell a találmányhoz szorosan hozzátartozónak tekintenie a feltalálói lépést és az újdonságot is. 4.1. A SZABADALMAZHATÓSÁG FELTÉTELEI SZÁMÍTÓGÉPES TALÁLMÁNYOK ESETÉN A fentiek értelmében kell elbírálni a számítógépprogramokkal kapcsolatos találmányokat is. Bár a számítógépprogramok együtt szerepelnek a találmánynak nem tekintendő dolgok között a szellemi tevékenységhez, üzleti tevékenységhez vagy játékhoz való szabályokkal, rendszerekkel és egyéb módszerekkel, fontosságukat is mutatja, hogy az irányelvekben külön szakaszt szenteltek részletesebb elemzésüknek. Ez a szakasz (C-IV.2,8. szakasz) is bevezetőként rögtön leszögezi, hogy a szabadalmazhatóság feltételei ugyanazok, mint az 52. § (2)-ben felsorolt egyéb kivételek esetében. Ezen bevezető után azonban egy nagyon lényeges felismerés következik: annak a felismerése, hogy bármilyen adatfeldolgozó művelet megvalósítható nemcsak szoftverrel, de megfelelően megépített „hagyományos” áramkörökkel is. A konkrét választásnak aztán már nincs köze magához a találmányi felismeréshez, hanem csak a gazdaságosság vagy gyakorlati szempontok határozzák meg. Ha figyelembe vesszük, hogy minden program végső soron adatfeldolgozás, akkor észrevehetjük, hogy ezzel a megállapítással résre nyitották az ajtót a szoftverek előtt is a szabadalmazhatóság felé, legalábbis a programokban foglalt új és ötletes megoldások számára. Ezt az irányelvekben a következőképpen fejezik ki: A számítógépprogram maga vagy mint hordozóra felvitt felvétel, tartalmától függetlenül, nem szabadalomképes. Ez akkor sem változik, ha a programot ismert számítógépbe töltik be. Azonban ha az igényelt formában a szabadalom tárgya műszaki többlethatást biztosít a technika állásához képest, a szabadalom nem tagadható meg amiatt, hogy annak megvalósításához számítógépprogramot alkalmaztak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy számítógépvezérelt gépek, valamint számítógépvezérelt gyártó és szabályozó eljárások rendesen szabadalomképesnek tekintendők. Ebből az is következik, hogy ahol az igényelt szabadalom csak ismert számítógép programvezéreit belső működésével foglalkozik - azaz csak a program eljárási lépéseit taglalja - a szabadalom még ebben az esetben is megadható, feltéve, hogy kimutatható a műszaki hatás. Az EPC itt jut legközelebb a programok szabadalmi oltalmához: oltalmat biztosít a programban megvalósított új és ötletes eljárásra. A konkrét program konkrét megvalósítási formáját gyakorlatilag már nem is szükséges külön védeni, hiszen az ilyen programoknál nem a programozási munka a fő védendőelem, hanem maga aprogram alapjául szolgáló szabályozási, vezérlési vagy más eljárás. Adott kiindulási folyamatábrához tartozó programnak a megírása gyakran már csak programozói rutinfeladat, amely esetenként még szerzői jogvédelmet sem igazán igényelhet. A fenti elvek átültetése a gyakorlatba nem megy zökkenőmentesen. A szakirodalom már több olyan esetet tart nyilván, amelyek ügyében hozott döntések azóta is élénk szakmai viták kereszttüzében állnak. Ugyanakkor ezeket a döntéseket olyan iránymutató elvi döntéseknek is tekintik, amelyek gyakorlati kapaszkodót nyújtanak a jogértelmezéshez. Ilyen döntéseknek tekinthetők - többek között - a következők: Az EPO Fellebbezési Tanácsa gyakorlatában:- Számítógépes találmány (17)- Röntgenkészülék (18)- Adatfeldolgozó hálózat (19) Az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága gyakorlatában:- Automatikus értékpapír-kereskedelmi rendszer (20)
