Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Vida Sándor: Bírósági ideiglenes intézkedés iparjogvédelmi ügyekben az NSZK, az USA és Nagy-Britannia jogában (II. rész)

Bírósági ideiglenes intézkedés iparjogvédelmi ügyekben II c) A közelség (Promixity) A közelség szűkebb fogalom, mint a hasonlóság. A kérelmező terméke, a luxuscikkek kategóriájába tartozik, és azt ezért főként áruházakban és butikokban árusítják. Az alperes termékét ezzel szemben diszkont üzletekben és alacsonyabb kategóriájú (low-end) áruházakban találni. Ennek ellenére azonban a bizonyítás eredménye azt mu­tatja, hogy a két termék azonos üzletekben is előfordul. Ezért könnyen megtörténhet, hogy a fogyasztók a két termék előállítóját összetévesztik még akkor is, ha a ter­méket magukat ritkábban tévesztik össze. d) Üzleti verseny lehetősége (Bridging the gap) Tény, hogy a kérelmező eddig kísérletet sem tett arra, hogy a luxuscikkek piacára összpontosított tevékenységét a tömegcikkek piacára (mass market) is kiterjessze. A két egymással szemben álló fél üzleti tevékenysége közötti határvonal azonban annyira elmosódott (porous), hogy annak átlépése a kérelmező számára aligha jelentene aka­dályt. e) Tényleges összetévesztés (Actual confusion) Az első eljárásban a kérelmező fogyasztói véleményku­tatással bizonyította, hogy egy üzlet bejáratánál véletlen­szerűen kiválasztott 35 fogyasztó közül, akinek diafelvé­teleket mutattak a két termékről, az OMNI csomagolásáról 34% úgy vélekedett, hogy az az OPIUM csomagolása. A harmadik (ideiglenes intézkedés iránti) eljárásban pedig a kérelmező azt bizonyította, hogy előfordult olyan üzlet, amelyben az ellenérdekű fél termékét úgy helyezték el a polcon, hogy a reklámszöveg második mondatát (amely­ben az ellenérdekű fél a két vállalat, valamint a két védjegy közötti kapcsolat hiányára utalt: disclaimer) a közepes magasságú vevő nem láthatta. f) Jóhiszeműség (Good faith) Az alperes ismerte az OPIUM terméket és ennek elle­nére szándékosan átvette annak általános imagóját, stílu­sát, s annak védjegyként bejegyzett csomagolását. Az ál­landó bírói gyakorlat szerint a szándékos utánzás azt a vélelmet támasztja alá, hogy a későbbi (second comer) alkalmazó összetéveszthetőségre törekszik. Habár ez a körülmény önmagában még nem perdöntő, azonban lehe­tővé teszi, hogy a bíróság a fogyasztók megtévesztésének veszélyét megállapíthassa. g) A termék minősége (Quality of products) A precedensként hivatkozott POLAROID ítélet felté­telrendszerében a két utolsóként szerepeltetett körül­mény vonatkozásában az ellenérdekű fél védekezése némiképpen megalapozott: a kérelmező saját előadása szerint is alperes ismételten hangsúlyozta, hogy termé­kei nem azonosak a kérelmező termékeivel. A jelentős árkülönbség is alátámasztja, hogy mivel az OMNI ol­csó, alacsony minőségű termék, a fogyasztói félreértés veszélye is alacsony. h) A vevők igényessége (Sophistication of buyers) Minthogy a kérelmező által forgalmazott termék egy­ségára parfüm esetén több mint 100 USD/uncia, kölnivíz esetén pedig ennek mintegy fele, ez a magas ár az igényes fogyasztókat különös figyelemre készteti, ez pedig általá­ban az összetévesztés veszélye ellen szól. Összefoglalva megállapítható - mondja az ítélet - hogy a POLAROID határozat feltételrendszerének az adott ügy­re való alkalmazása alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy az OMNI termék származási helye vonatkozásában fennáll az összetévesztés veszélye: a két utóbbi feltétel (termék minősége, vevők igényessége) fennforgásának hiánya ellenére megállapítható, hogy az OPIUM erős védjegy, a termékek hasonlóak és egymáshoz közel állnak, tényleges összetévesztések is bizonyítottak, s az ellenérdekű fél nem jóhiszemű, amikor a kérelmező csomagolását utánozza és reklámszövegében az OPIUM szót szerepelteti. A határozat indokolásnak második (B) része a POLA­ROID feltételrendszertől függetlenül is foglalkozik az ide­iglenes intézkedés elrendelésének indokoltságával. A ha­tározatnak ebből a részéből csupán azt emeljük ki, amelyben az elhatárolást (disclaimer, azaz a 2. reklám­mondat: sem a két vállalat, sem a két védjegy nem áll kapcsolatban egymással) értékeli. E tekintetben utal az irodalomnak45 arra a megállapítására, hogy a „no” vagy „not” tagadószó általában nem elegendő (ineffective) az elhatároláshoz. Ezért helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az adott esetben az elhatárolásnak hangsú­­lyozottabbnak kellene lennie. Nevezetesen kívánatos len­ne azt is jelezni, hogy a két vállalat versenytársa egymás­nak, ahelyett, hogy az ellenérdekű fél egyszerűen a félreérthető, ill. kétértelmű „nem állnak egymással sem­miféle kapcsolatban” kifejezést használja - mondja a ha­tározat. Mint említettük, a fellebbviteli bíróságok számos eset­ben hagyták jóvá az elsőfokú bíróságok által elrendelt ideiglenes intézkedéseket, például- REEBOK (cipők) védjegybitorlás miatt, 46- EXCEDRIN PM (gyógyszer) védjegybitorlás miatt,47- EYE (folyóirat egyik rovatának címe) védjegybitorlás ■ „ 48 miatt, hogy csak a legutóbbi évekből említsünk néhány ügyet. Persze az elsőfokú bíróságok (district court) ilyen tárgyú határozatainak nagy része jogerőre is emelkedett, felleb­bezés hiányában. Befejezésként még azt lehet megjegyezni, hogy az ame­rikai bírósági gyakorlatban (hasonlóan a némethez) véd­jegybitorlási ügyek elbírálása során a védjegyjogi és a versenyjogi szempontok meglehetősen összefonódnak, a komplex tényállást a bíróság rendszerint a két jogintéz­mény együttes alkalmazásával oldja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom