Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 1. szám - Tanulmányok. Szőllősi Gusztáv: A technika állásának – mint az emberiség halmozódó ismeretei forrásának – kialakulása és néhány szabadalomjogi sajátossága
A technika állásának kialakulása, sajátosságai 23 tekinti nemcsak a ténylegesen rendelkezésre álló megoldásokat, hanem mindazokat a virtuális megoldásokat is, melyeket a szakember tudása alapján megalkothatott. Ebben az esetben tehát egy rendkívül bő ismeretanyag képezi a technika állását, amelytől való különbözőség az újdonság elégséges feltétele. Más a kiindulási alapja az Európai Szabadalmi Egyezménynek. Itt a meglévő ismeretektől való különbözőséget két követelmény biztosítja, úgymint az újdonság, és a feltalálói tevékenység követelménye. Az 52. cikkely 1. bekezdése szerint egy megoldás akkor kaphat szabadalmat ha ” új, feltalálói tevékenységen alapul és iparilag alkalmazható.”4 Az egyezmény 54. cikkelyének 1. pontja szerint „egy találmány újnak tekinthető, ha nem tartozik a technika állásához.” A 2. pont szerint „a technika állását alkotják mindazon megoldások, melyek írásbeli vagy szóbeli közlés útján, használat folytán vagy egyéb módon nyilvánosságra jutottak.” A feltalálói tevékenység fogalma az egyezmény 56. cikkelyében van kifejtve: „Egy találmány akkor tekinthető feltalálói tevékenységen alapulónak, ha az a technika állásából kézenfekvő módon nem következik.” Látható tehát, hogy az európai szabadalmi törvény az újdonság kritériumát kizárólag a technika állását közvetlenül alkotó megoldásoktól való különbözőségben szabja meg. Ugyanakkor az újdonság mellet megjelenik egy másik törvényi feltétel is, a feltalálói tevékenység. Azaz ebben az esetben a figyelembe veendő technika állása jóval szűkebb, de az ettől való különbözőség mértékének szükségessége biztosítja azt, hogy az oltalmazható megoldás a meglévő ismeretek halmazától különbözzék. A joggyakorlat azt mutatja, hogy végül is a két különböző törvény alapján eljáró hatóság lényegében ugyanazon megoldásokra engedélyez szabadalmat, más szóval ugyanazon megoldásokat tekinti a meglévő ismereteket bővítő jellegűnek és így oltalmazhatónak. Néhány megfontolás a technika állásával kapcsolatban A következőkben néhány érdekes esetről próbálom meg kideríteni, hogy a technika állásához tartozik-e vagy sem. Kiindulásul az a megfontolás szolgál, hogy képes-e az a megoldás, amely a felvetésekben szereplővel megegyezik a meglévő és bárki által elvileg elérhető információk bővítésére. A vizsgált esetek többnyire fikciók. A vizsgálatuknak nem az a célja, hogy az ilyen esetek szabadalmazhatóságát eldöntse, hanem az, hogy rajtuk keresztül 4 European Patent Convention (European Patent Office 1991 München) a technika állásának, mint a meglévő ismeretek halmazának az előbbiekben ismertetett fogalmát megvilágítsa. A technika állásához tartozónak kell-e tekinteni az olyan dokumentumot, melyet nyilvános helyen, pl. könyvtárban helyeztek el, de első esetben a kölcsönzőjegyek alapján bizonyítható, hogy soha senki sem tekintette meg, a második esetben pedig rossz ETO vagy NSZO szám alatt volt ott elhelyezve, így aki az adott témához tartozó ismeretek után kutatott, nem találhatta meg? Az első esetet tekintve a dokumentum a technika állásához tartozónak tekinthető, mert attól, hogy senki sem tekintette meg, még az azzal azonos információ nem alkalmas az emberiség ismeretanyagának bővítésére, hiszen az már annak része volt. A második esetben kicsivel nehezebb a döntés, mert végül is a felhalmozott ismeretanyag csak a megfelelő rendszerezésben jelent valódi tudást. Ennek ellenére ez a dokumentum is a technika állásához tartozónak tekintendő, mert az emberiség számára rendelkezésre álló és bárki számára hozzáférhető információk mennyiségét egy azon körbe tartozó megoldással azonos találmány nem bővítené, legfeljebb a megtalálási időt csökkentené. A technika állásához tartozónak kell-e tekinteni az állatok által „készített” megoldásokat? Például ismert, hogy a termeszek bonyolult járatrendszereket építenek ki az egyes helyiségeik „légkondicionálására”, így azokban állandó hőmérsékletet tudnak tartani. Véleményem szerint, bár a hangyabolyok bárki számára hozzáférhetőek, mégis mindaddig, míg a felépítésükről szóló felfedezés publikációja nem történik meg, az ilyen megoldás nem sorolható az emberiség meglévő ismereteinek halmazába és természetesen a publikációval sem visszamenőleges hatállyal lép a technika állását alkotó megoldások sorába. Helytelen tehát arra hivatkozni, hogy a megoldás a publikáció napját megelőzően is bárki számára hozzáférhető volt. A technika állásához tartozónak tekintendő-e a pillanatnyilag hozzáférhetetlen dokumentum? Ezek lehetnek ideiglenesen hozzáférhetetlen, például zárolt, és véglegesen hozzáférhetetlen, például megsemmisült dokumentumok. Általános megközelítés szerint az emberi ismeretek halmaza csak bővülhet. Ezzel szemben jelen esetben — és ez a dolog pikantériája — csökkenésről van szó. Hasonló esetre gondolhattak néhány (pl.az ausztrál) szabadalmi törvény megalkotásakor, mikor egy bizonyos időnél nem régebbi dokumentumokat tekintenek csak a technika állásához tartozónak, gondolva arra, hogy ez idő alatt ezek a megoldások kihullhattak az emberiség tudásának kosarából. Véleményem szerint a zárolt, illetve megsemmisült dokumentumok nem tartoznak a bárki által elérhető információk körébe, ha valaki az azokba foglalt megoldást ismét föltalálja és közrebocsátja ezen információk körét bővíti.
