Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 5. szám - Nemzetközi kitekintő. Szemző György: Az Európai Szabadalmi Hivatal „hét intézkedése” a szabadalmazási eljárás gyorsítására

14 Szemző György Az EPC 87. § (1) bekezdése szerint ha valaki egy PUE-tagállamban vagy egy PUE-tagállam vonatkozásá­ban érvényes szabadalmi vagy használati mintaoltalmi bejelentést nyújtott be, d vagy a jogutódja elsőbbségi jogot élvez az európai szabadalmi bejelentés tekintetében ugyanarra a találmányra az első bejelentés benyújtásától számított 12 hónapig. Az első bejelentés tehát, amely az elsőbbség alapját képezi, bármelyik PUE-tagállam vonat­kozásában benyújtható. Ebből viszont következik, hogy elsőbbség alapozható egy korábbi nemzeti, európai vagy PCT bejelentésre. Ha a korábbi bejelentést egy EPC-tag­­államban vagy egy ilyen tagállam vonatkozásában (az európai bejelentésben megjelölték a tagállamot) tették meg, ez a tagállam is megjelölhető az elsőbbség-igénnyel benyújtott bejelentésben. Ilyenképpen eljutottunk a belső elsőbbség fogalmához. Van-e a belső elsőbbségnek valamilyen jelentősége a műszaki fej lesztés szempontjából? A válasz igenlő. A műszaki fejlesztés során legtöbbször problematikus a bejelentés megtételének időpontja. Ha túl korán nyújtották be a bejelentést, a még nem kellően kidolgozott műszaki megoldás kerülhet csak oltalom alá (az EPC az eredeti ismertetésen túlterjedő módosítást tilt­ja), ha túl későn, a versenytárs megelőzheti a fejlesztőt. Mindkét lehetőség nemkívánatos következményekkel jár­hat. Meg kell tehát találni az optimális időpontot a benyúj­táshoz. Ez nem könnyű, különösen ha arra gondolunk, hogy az legtöbbször nem tudható, hogy a versenytárs hogyan áll a fejlesztéssel. A belső elsőbbség jogintézménye 12 hónapos időtarta­mon belül lehetőséget ad a bejelentés „összerakására”, és így a benyújtás optimális napja helyett, a bejelentés meg­tételének optimális évét kell megtalálni, ami nyilvánvaló­an könnyebb feladat. Az EPC 88. § (2) bekezdése szerint ugyanis több elsőbb­ség is igényelhető. Ez azt jelenti, hogy az európai bejelen­tésben olyan jogok is élvezhetők, amelyek több, esetleg különböző országokban benyújtott, korábbi bejelentése­ken alapulnak. A korábbi bejelentések belső elsőbbségeket is eredményezhetnek, de az „összerakott” európai bejelen­tést a legkorábbi bejelentéstől számított 12 hónapon belül be kell nyújtani. Ha például egy A megvalósítási mód és egy B megva­lósítási mód külön-külön más időpontban a megelőző 12 hónap alatt került első benyújtásra azEPO-nál ugyanazon ország (vagy különböző országok) megjelölése mellett, mindkét első benyújtás elsőbbsége igényelhető a későbbi európai bejelentésben. Ha az A és B megvalósítási módo­kat alternatív módon foglalják egy igénypontba, ennek az alternatívának különböző elsőbbségei lesznek. Ha azon­ban az európai bejelentést egy C jellemzőt ismertető első bejelentés és egy D jellemzőt ismertető másik első beje­lentés elsőbbségére alapozzák és egyik korábbi bejelentés sem tartalmazta C és D kombinációját, a kombinációs igénypontra csak az új európai bejelentés benyújtási napja kapható meg elsőbbségként. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy az elsőbbségi iratok általában nem „mozaikolhatók”. E szabály alól kivételt képez az az eset, amelynél elsőbb­ségi iratok egyikében hivatkozás található a másikra. Ha az Európai Szabadalmi Hivatal az első bejelentések­re az újdonságvizsgálatot 6 hónapon belül elvégzi, ez további segítséget jelenthet a bejelentők számára, és meg­könnyíti a későbbi európai bejelentésnek az előzőekben ismertetett 12 hónapon belüli összerakását. A hirdetmény második intézkedése utal arra is, hogy az európai bejelentésre a PUE alapján az EPC-n kívüli orszá­gokban tett bejelentések esetén is alapozható elsőbbség. Ez a körülmény még kedvezőbb beállításba helyezi az újdonságvizsgálat elvégzésének 6 hónapos határidejét. A további bejelentések elsőbbségi határidőn belüli esedékes benyújtása előtt ugyanis a rendelkezésre álló újdonság­vizsgálati eredmény támpontot adhat az ilyen bejelentések megtételéhez. A 3. intézkedés az újdonságvizsgálati jelentésre adott érdemi válaszra vonatkozik. A bejelentő az érdemi vizsgá­latot olyan módon gyorsíthatja meg, hogy nem várja meg a Vizsgálati Igazgatóság (DG2) első felhívását, hanem írásban kéri a gyorsított érdemi vizsgálatot, és ehhez mel­lékeli az újdonságvizsgálati jelentéssel kapcsolatos érdemi nyilatkozatát. Az érdemi nyilatkozat azt jelenti, hogy a bejelentő indoklással ellátott észrevételeket tesz vagy mó­dosítja az igénypontokat. Ez utóbbi esetben ki kell fejteni, hogy a módosítások eredményeképpen keletkezett igény­pontok miért tekinthetők engedélyezhetőnek az újdonság­vizsgálati jelentésben idézett releváns iratokkal szemben. A 4. intézkedés az érdemi vizsgálatra irányuló kérelem határidő előtti benyújtása esetén kilátásba helyezi a vizs­gálat meggyorsítását. Az EPC 94. §-a szerint az Európai Szabadalmi Hivatal írásbeli kérelemre megvizsgálja, hogy az európai szaba­dalmi bejelentés és a találmány, amelyre vonatkozik, ki­elégíti-e az Egyezményben meghatározott követelménye­ket. A vizsgálati kérelmet a bejelentő attól számítva 6 hónapon belül nyújthatja be, hogy az Európai Szabadalmi Közlöny az európai újdonságvizsgálati jelentés közzététe­léről hírt ad. A kérelmet mindaddig nem tekintik benyúj­tottnak, amíg a vizsgálat díját nem fizetik be. A vizsgálat megindítására vonatkozó kérelem visszavonásának nincs jogi hatálya. Ha a 6 hónapos határidőn belül a vizsgálati kérelmet nem nyújtják be, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A 96. § (1) bekezdés értelmében, ha a bejelentő a vizsgálati kérelmet az újdonságvizsgálati jelentés kézhez­vételét megelőzően nyújtja be, az EPO-nak a jelentés megküldése után határidő kitűzése mellett nyilatkozatté­telre kell felhívni a bejelentőt abban a kérdésben, hogy folytatni kívánja-e az eljárást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom