Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 4. szám - Tanulmányok - Dr. Kende Béla: Szellemi termékek ellenértékének érvényesítése árban, vállalkozásban

Szellemi termékek érvényesítése árban

39

gyoni hozzájárulását sem a részvénytársaság fennállása alatt, sem annak megszűnése esetén nem követelheti vissza. Ez az immateriális javak tekintetében, különösen szabadalom, védjegy, tehát lajstromozott oltalmi jogok tekintetében olyan megszorító rendelkezés, amelynek alkotmányosságához szerintem kétség fér. Szükségesnek ítélem ennek a kérdésnek Alkotmánybíróság előtt történő felvetését.

4. Külön kell említést tennem arról, hogy szellemi alkotás gazdálkodó tevékenységet folytató vagy vagyoni előny szerzését is biztosító alapítványba is bevihető. Alapítványnál nem érvényesülnek azok a korlátozások, amelyek a gazdasági társaságok tekintetében említésre kerültek.

Az újonnan szabályozásra kerülő nonprofit szervezeteknél is lehetséges műszaki-szellemi alkotások, tehát immateriális javak tulajdonba adása. Az alapítványi gazdálkodási tevékenység, illetve közhasznú társaság javára hasznosítási jog engedélyezése, vagy a tulajdonba adás szintén az ellenérték meghatározásának a problémáját veti fel, de itt - megítélésem szerint - a valóságos piaci érték érvényesítése, vagy a bekerülési értéken történő meghatározás semmiféle akadályba nem ütközik. Nincs tehát a 30%, illetve 70% által megszabott kényszerpálya.

Megszűnéssel, átalakulással, felszámolással vagy csődeljárás során történő értékelés problémakörével az adott keretek között nem foglalkozom. A figyelmet kívánom csak felhívni a törzstőke, alaptőke leszállítás, illetve törzstőke emelés lehetőségeire.

VII.

SZELLEMI TERMÉKEK ELLENÉRTÉKÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE AZ ÁRBAN

Az ármeghatározásról az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény általános rendelkezéseinek ismertetésével már tettem említést.

A műszaki-szellemi alkotások, szellemi termékek árának meghatározására a hatósági ár nem alkalmazható. Azt hangsúlyozom, hogy eladás esetén a szellemi alkotásért, szellemi termékért fizetett ellenérték az eladási árban érvényesíthető.

Más kategória, ha az alkotó az „eladó”. A díjazás, illetve ellenérték fajtáiról nem szólok, az erre vonatkozó jogszabályok és joggyakorlat ismeretes.

Szeretnék azonban néhány jellemző áralakítási tényezőre rámutatni. Ezek a következők:

— Különbség van nagy értékű egyedi berendezés vagy jelentős értékű eljárás ára és a tömegcikkek ára között. A piaci árnál gondolnunk kell a standard termékeknél kialakítandó árra, amelynek az inflációtól elvonatkoztatva eléggé stabilnak kell lenni.

— Másképp kell kialakítani az árat, ha új, azonos használati értékű termék van a láthatáron, különösen akkor kell az áralakításra ügyelni, ha a láthatáron lévő új termék magasabb használati értékkel rendelkezik.

— A piaci ár kategóriájában gondolnunk kell a bevezető árra, amely nyilvánvalóan a vásárlók fogyasztási igényeinek felkeltésére kell, hogy alkalmas legyen. Az ebben rejlő kedvezmény azonban nem lehet olyan nagy különbségű a később alkalmazandó árhoz képest, nehogy a fogyasztókat eltántorítsa.

— Figyelni kell a termék életciklusára. A felfutó ág más árszintet tesz lehetővé, mint amit a leszálló ág követel.

— A ritkaság-érték, az elterjedés mértéke szintén áralakító tényező.

— Az esztétikai értékre, a design értékre, illetve az esztétikai érték és design érték hiányára is gondolnunk kell az áralakításnál.

— A használati érték és az esztétikai érték ellentmondása is áralakító tényező.

— Áralakító tényező az előszereteti érték is.

Az árak alakítása mellett foglalkoznunk kell egy állandó jellegű gonddal: miként határozza meg egy alkotó azt az ellenértéket, amelyért egyösszegű díj vagy egyösszegű ellenérték fejében átruházza szellemi termékét? Erre nézve egy képletet ismertetek, amely korábban elterjedt számításmódot tesz lehetővé. Természetesen egy ilyen képlet nem parancsolóan követendő számításmód, de érveléshez jó alátámasztásul szolgálhat.

A képlet a következő:

Egyösszegű díj = becsült mennyiség x szerződés élettartama éveinek száma x egységár x leszámítolási kamatláb (a kijött eredmény osztandó 100-zal).

Darabdíjnál az árbevételhez kötött díjazás az előnyös. Általános arány az árbevétel 2-10%-a.

VIII.

VÉDJEGYJOGOK HASZNÁLATÁNAK ENGEDÉLYEZÉSE, NÉVHASZNÁLAT ÉS EGYÉB SZEMÉLYISÉGI JOGHOZ, SZELLEMI ALKOTÁSHOZ FŰZŐDŐ JOGOK ÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA

E témakörben gyakorlati példákat tudok említeni, általános szabályok nincsenek.

Egy jogvitából leszűrt tapasztalat alapján hangsúlyoznom kell, hogy ma még a köztudatban az él, hogy a jogokat ingyenesen illik adni, illetve ingyenesen is meg lehet szerezni. Tudomásul veendő mindenki részéről, hogy a jogok hasznosításának engedélyezése, a jogok átruházása sohasem ajándék, vagy nem kényszeríthető ki.