Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalomengedélyezési eljárás képviseleti szempontból
22 dr. Palágyi Tivadar A képviseleti munkát jelentős mértékben megnehezíti, hogy a Hivatal a mai napig nem adott ki olyan irányelveket, amelyekben le lennének szögezve a bejelentések elővizsgálata során irányadó szempontok. Ilyen irányelvek hiányában gyakran előfordul, hogy az egyes elővizsgálók alapvetően eltérő kifogásokat támasztanak azonos jellegű műszaki, ill. szabadalomjogi kérdésekkel kapcsolatban, sőt az is előfordult, hogy amikor egy elővizsgáló kifogását a képviselő egy korábbi ügyben a Hivatal által javasolt módon kívánta elhárítani, ezt a megoldást egy másik elővizsgáló nem fogadta el, ill. kifogásolta. Mind a hazai képviseleti szervek, mind a külföldi bejelentők örömmel üdvözölnék, ha a Hivatal joggyakorlatában beálló változásokról - néhány hivatali szakember ritkán tartott előadásától eltekintve - nem kizárólag „suttogó propaganda” vagy „szájhagyomány” alapján lehetne tudomást szerezni. Kedvező változást jelentene, ha a Hivatal a vizsgálati irányelvekről, ill. a joggyakorlat változásairól írásbeli összeállítást készítene, amely egyrészt elősegítené az egységes joggyakorlat és ezáltal a nagyobb jogbiztonság kialakulását, másrészt támpontul szolgálhatna mindazok számára, akik a magyarországi szabadalmi joggyakorlat részletkérdéseiről tájékozódni szeretnének. Tudomásom van egyébként arról, hogy a Hivatalban készültek már belső használatra ilyen jellegű összeállítások, sőt módom volt egy ilyet el is olvasni, de nincs tudomásom arról, hogy ilyen anyag bárki számára hozzáférhető módon valaha is nyilvánosságra jutott volna. Egyébként dr. Szarka Ernő elnök úr fentebb említett leveléből arról is örömmel értesültem, hogy a szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatóját a Hivatal valószínűleg még az idén ki fogja adni. Az OTH a határozatok megválaszolására külföldi bejelentők esetén általában 3 hónap határidőt engedélyez; ilyen vonatkozásban egyébként kb. két évtizeddel ezelőtt állapodtunk meg a Hivatallal abban, hogy a külfölddel való levelezés időigényessége miatt külföldi bejelentők esetén 3 hónap határidőhosszabbítást kapunk. Sajnos, nem ritkán előfordul, hogy az első határozat megválaszolására is csak 2 hónap határidőt engedélyez a Hivatal, ami - különösen bonyolultabb bejelentések esetén - megnehezíti, sőt gyakran lehetetlenné teszi, hogy a határozatot időben, határidőhosszabbítás nélkül el tudjuk intézni. Az egyszerűbb, kevesebb kifogást tartalmazó második vagy további határozatok esetében néha elfogadható lehet a rövidebb, kéthónapos határidő, bejelentői szempontból azonban feltétlenül kívánatos lenne az első határozatok megválaszolására 3 hónap határidő engedélyezése. Nem gyakran ugyan, de néhány évvel ezelőtt több vegyészeti tárgyú ügyben is előfordult, hogy a Hivatal az első határozat kiadása és megválaszolása után elutasító határozatot adott ki anélkül, hogy módot adott volna a bejelentő számára az elutasítás alapját képező kifogások elhárítására. Nekem magamnak is volt egy ilyen ügyem, és amikor meglepetéssel és - nem tagadom - némi felháborodással telefonáltam az ügyintézőnek, azt a választ kaptam, hogy a Hivatalnak nem kötelessége egynél több határozatot kiadni, tehát az elutasítás már az első végzés megválaszolása után teljesen jogszerű, ha a bejelentő nem ad minden kifogásra kielégítő nyüatkozatot. A dolognak csak az a szépséghibája - és ezt természetesen közöltem a hivatali előadóval -, hogy minden, magára valamit is adó Hivatalban a bejelentő számára legalább két lehetőséget adnak a nyilatkozattételre. Az ilyen elutasítások miatt állapodtunk meg azután a vegyészeti osztályvezetőkkel abban, hogy az első határozat megválaszolása után a hivatali ügyintéző nem utasítja el a bejelentést anélkül, hogy legalább távbeszélőn fel ne hívná az illetékes ügyvivőt, így közölve vele további kifogásait. Másik lehetőség természetesen újabb határozat kiadásában áll, amelynek megválaszolása után az ügyet rendszerint elfogadásra kész állapotba lehet helyezni. Ha erre nincs lehetőség, jobb híján jöhet az elutasító határozat, ami ellen - ha az elutasítás megalapozott - természetesen a képviselőnek sem lehet kifogása. Előadásomban jóval több volt a bírálat, mint a dicséret, de ez a vizsgált tárgyból következik, mert a szabadalomengedélyezési eljárás ismertetésekor óhatatlanul olyan tények kerülnek előtérbe a Hivatal munkájával kapcsolatban, amelyek megnehezítik a képviseleti munkát. Meggyőződésem, hogy a magyar ügyvivői kar valamennyi tagja törekszik az OTH munkájáról kedvező képet adni a megbízók számára, és úgy vélem, hogy ha az ilyen alkalmat nemcsak dicséretre, hanem bírálatra is felhasználjuk, ez a Hivatal számára is segítséget nyújthat munkája javításához és ezáltal a magyar iparjogvédelmi kultúra színvonalának növeléséhez.