Iparjogvédelmi Szemle, 1993 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - Dr. Jakabné Molnár Judit: A találmányi gondolat tettenérése a szabadalmi leírásban
A találmányi gondolat tettenérése a szabadalmi leírásban 13 bözik ettől az az eset, amikor az ismert megoldásokat néhány szóval említik ugyan, de a forrásokat egyáltalán nem jelölik meg. A leírás ilyenfajta felépítése a korrekt oltalmi kör megfogalmazását nem teszi lehetővé, hiszen nem lehet tudni, hogy a feltaláló miből indult ki találmányi gondolata megfogalmazásakor. Magának a feltalálónak sem lehet tiszta, világos képe arról, hogy melyek azok a jellemzők, amelyeket az igénypontjában a tárgyi körben és melyek azok, amelyeket a jellemző részben kell szerepeltetnie. A hivatali újdonságvizsgálat elvégzését is megnehezíti és a munkaidejét meghosszabbítja, ha először fel kell tárni azokat a szakterületeket, ahol a szóban forgó megoldással kapcsolatban újdonságrontó adatok felmerülhetnek, és csak ezután lehet a legközelebb álló ellentartásokat meghatározni és az igénypontokkal összevetni. Azért sem engedhető meg a technika állásának ilyen általános síkon mozgó bemutatása, mert ez a későbbiekben, már a szabadalom engedélyezése utáni szakaszban vitára, félreértésre adhat okot. Vitatni lehet, hogy ténylegesen a leírásban ismertetettek jelentették-e a technikai szintet; ténylegesen nyilvánosságra került-e a szabadalmas által ismertként idézett megoldás. Egy szabadalom ellen indított megsemmisítési eljárásban például az ellenérdekű fél a leírás - forrás megjelölése nélkül ismertetett - technikai szintjébe foglalt megoldásnak és egy másik, általa feltárt ellentartásnak a kombinálásával akarta az újdonság hiányát bizonyítani. A szabadalmas védekezésében azzal érvelt, hogy a technika állását tévesen jelölte meg, csak az általa közismertnek tartott megoldást tüntette fel. A hivatkozott előzmény ténylegesen nem került nyilvánosságra, ezért azt újdonságrontó adatként önmagában vagy más ellentartással kombinálva érvényesíteni nem lehet. Belátható, hogy elég visszás helyzetbe került a megsemmisítésben eljáró tanács, de az elsőfokú bíróság döntése sem lehetett könnyű. A döntés mindenesetre az lett, hogy a leírásban felhozottakat újdonságrontó adatként érvényesíteni nem lehet. Nem jelent sokkal célravezetőbb megoldást az sem, ha a technikai szint túlságosan bő. A vegyipar és gyógyszeripar területén nem ritka a technika állásának igen terjedelmes bemutatása, de a gépipari bejelentések között is találkoztam már olyan szabadalmi bejelentéssel, ahol 23 darab technikai szintet reprezentáló forrást jelölt meg a bejelentő. A találmány egy nyílászáró profil kialakításra vonatkozott. A technika állásának ismertetése szerint már az ősember is használt barlangja nyílásainak eltakarására különböző eszközöket. Innen eljutni az ablakkeret alumíniumprofiljának kialakításáig, bizony nem kis teljesítmény. De ember legyen a talpán az a szabadalmi elbíráló is, aki ebből az áradatból ki tudja választani a legközelebb álló megoldást. A jelenlegi joggyakorlatunk szerint, amennyiben a leírás egyáltalán nem tartalmaz technikai szintet vagy forrásmegjelölést, alaki hiánypótlásra hívjuk fel a bejelentőt. Abban az esetben azonban, ha a bejelentő megjelölte az adott szakterületen az általa ismert technikai szintet, a hivatal csak konkrét adatra hivatkozva állíthatja, hogy a találmányhoz közelebb álló megoldás is ismert. Ebben az esetben a bejelentő kiegészítheti a leírását a szóban forgó megoldással. Nem kötelezhető azonban arra, hogy a több elemet tartalmazó technikai szintjében a legközelebb álló forrást nevesítve megjelölje. Nagyon érdekes az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlata ebben a kérdésben. Ok a technikai szint hiányát - beleértve ebbe a források feltüntetésének hiányát is - lényeges, az engedélyezést súlyosan akadályozó hiányosságnak tartják. Nemcsak azt követelik azonban meg, hogy a technika állását a bejelentő a leírásban fejtse ki, hanem azt is, ha több előzményt részleteznek a leírásban, jelöljék meg, hogy ezek közül melyik áll legközelebb a találmányhoz. Követelmény továbbá, hogy ebből a legközelebb álló megoldásból kiindulva építsék fel a főigénypontot úgy, hogy a tárgyi körben a legközelebb álló technikai szintből megismerhető jellemzők szerepeljenek. A találmányi gondolatnak a technika állásából kiinduló igényponti felépítése annyira szigorú követelmény, hogy bár a bejelentés benyújtása után, az engedélyezési eljárás folyamán a leírást bővíteni semmivel nem lehet, egyetlen kivétel van. Ha az újdonságvizsgálat a leírásban részletezett technikai szintnél közelebb álló megoldást tárt fel, a bejelentőnek joga van ezt az anterioritást minden kommentár nélkül a leírásba bevenni, és a főigénypontját ebből kiindulva felépíteni. Ez a gondolat, a módosítás lehetősége, átvezet a második témakörre, amivel kicsit részletesebben szeretnék foglalkozni. A módosítás megengedésével, különösen a bővítő értelmű módosítás lehetőségének a biztosításával, azt hiszem, a magyar szabadalmi törvény szinte egyedülálló már a világban. A törvényi előírás szerint a bejelentő jogosult a leírást, az igénypontokat és a rajzokat a szabadalmat megadó határozat jogerőre emelkedéséig módosítani. Módosításnak a leírás és a rajzok tartalmának csak olyan megváltoztatása tekinthető, amely az eredeti leírás és rajzok által meghatározott tárgykörben marad. A törvény és joggyakorlatunk értelmében mindenfajta, tehát bővítő értelmű módosításra is lehetőség van az érdemi határozat meghozataláig. Ez nagyon sarkítva azt is jelenti, hogy a feltalálónak nem kell a teljes találmányi gondolat birtokában lenni a szabadalmi bejelentés benyújtásakor. Módosítási elsőbbség vagy elsőbbségek igénylése mellett lehetősége van a továbbfejlesztések egy bejelentésen belüli oltalmazására is. Az a furcsa helyzet is előállhat - nem is olyan ritkán -, hogy a bejelentési naphoz egyetlen
