Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - Dr. Vörös Imre: Dobrovszky Jenő: „Iparjogvédelem és csúcstechnika a piacgazdaságban és a nemzetközi együttműködésben” c. doktori értekezésének opponensi véleménye

Bobrovszky Jenő doktori értekezésének opponensi véleménye 41 Az üzleti titok kérdését ugyanis a szerző az után­zással együttesen — tehát rendkívül újszerűén — kezeli, amivel az egész problematikát (annak mind elvi-elméleti, mind gyakorlati vonatkozásait) teljesen újszerű megvilágításba helyezi. Az értekezés bemu­tatja az amerikai angol, a japán, és a kontinentális megközelítéseket egyaránt, így az Uniform Trade Sec­ret Act titkok-foglamát, mely a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. tör­vényünknek a titokvédelemről szóló 5. §-ával meglepő rokonságot mutat fel. A szerző további fejtegetései­­javaslatai szempontjából a titoksértés alóli kimentés két esete képez kivételt: a független kifejlesztés, és a sok vitát kiváltó reverse engeneering (mérnöki vissza­fejtés), mely utóbbi miatt csak passing off esetén le­het fellépni. A szerző az üzleti titokvédelem polgári jogi, mun­kajogi és versenyjogi aspektusainak vizsgálata alap­ján alakítja ki saját titokvédelmi koncepcióját. En­nek lényege: a titokvédelem kizárólagos hasznosítási jogot ad a jogtalan elsajátítás, tehát a birtokhely­zet megzavarása ellen, de nem akadályozhatja sem a független párhuzamos fejlesztést, sem a mérnöki visszafejtést. Végül szolgálati viszonyban létrehozott ismeretet nem illet védelem a munkáltatóval szem­ben. Meg kell jegyezni, hogy a tisztességtelen piaci ma­gatartás tilalmáról szóló törvény szolgai utánzásra vonatkozó tilalma — ugyan nem a mérnöki vissza­fejtés kontextusában és nem is azáltal motiváltán — lényegesen szűkítette a korábbi szabályozás szerinti tilalmat. A szűkítést a „jellegzetes tulajdonságok­kal bíró” árura korlátozás tartalmazza. Ez a szűkítés megfelel az utánzás tilalma szabályozása nemzetközi tapasztalatainak, ugyanakkor levonta a bírósági gya­korlat — szerző által is idézett — nagyvonalúságá­nak tapasztalatait. Annak megakadályozását célozza, hogy a versenyjog akár közkinccsé vált tucatárura is védelmet nyújtson, akadályozva ezzel nemcsak a mér­nöki visszafejtést, de akár a független kifejlesztést is. A törvény differenciált tilalma — egyetértve a szer­zővel — mind az utánzás, mind a titoksértés tekinte­tében megnyitja a kapukat a korszerű iparjogvédelmi tendenciák versenyjogi befogadása előtt. E meggyőző fejtegetések mellett kissé elnagyolt­nak tűnik az Európai Közösségek versenyjogi sza­bályainak az iparjogvédelmi összefüggésekre tekintő elemzése. Köztudott, hogy e szabályok alapvetően nem a tisztességtelen verseny, az utánzás vagy a ti­tokvédelem szempontjából, hanem a közösségi piac egységének megőrzése gazdaságpolitikai prioritása alapján engednek meg vagy tilalmaznak bizonyos szerződési kikötéseket. Az egész problémakör — lé­vén a Közösségeknek csupán versenykorlátozási joga — ezért az abszolút területvédelem, ebből követke­zően pedig a Közösség mint egyetlen gazdasági egy­ség kontextusában jelenik meg. Az iparjogvédelmi összefüggések okán említést érdemelt volna az ipar­jogvédelmi jogok elhasználása, kimerítése elméleté­nek a bírósági gyakorlatban kidolgozott tétele. 5. Miközben az értekezés az eddigiek során sem nélkülözte a nemzetközi, összehasonlító jellegű kite­kintéseket, annak V. fejezete kifejezetten a magyar szabadalmi rendszernek a nemzetközi fejlődés fő ára­mába való beágyazására, értékelésére irányul. Fejte­getései különösen értékesek és aktuálisak az Európai Közösségekhez történő, küszöbön álló társulásunkra tekintettel. Jó példája ez az előretekintő jogfejlesztő elemzésnek, egyben figyelmeztet arra, hogy a társulás nem csak áldás lesz, hanem számos, nemzeti jogunk­nak az európai joggal való harmonizálását megköve­telő feladat is. 6. Az értekezés VI. fejezete — amolyan különös részként — a csúcstechnika három intézménye: a szoftver, az integrált áramkörök és a biotechnológiai alkotások tekintetében nyújt színvonalas elemzést. Végkövetkeztetését: miszerint a csúcstechnikai alko­tások védelmét nem lehet egy-egy intézményre leszű­kíteni, hanem azt a szellemi alkotások teljes instru­­mentáriuma párhuzamosan, kumulative is szolgálja, aligha lehet vitatni. A szerző találóan mutat rá a csúcstechnikákra vonatkozó oltalmi formák dualiz­musára: a szabadalmi szint mellett a speciális „hasz­nálati mintaoltalmi szint” megjelenésére. III. Az elmondottak — ahol az értekezés főbb ered­ményeinek, értékeinek feltárásában a kritika is meg­jelent — rávilágítanak arra, hogy az értekezés tu­dományos újdonságaival, messzemenő aktualitásával az iparjogvédelem legforróbb, legizgalmasabb csomó­pontjait szemelte ki elméleti és gyakorlati vénájú, tehát komplex, ugyanakkor elvi igényességű analí­zis céljára. Az opponens számára meggyőző tényként kell leszögezni, hogy a disszertáns célját elérte: nap­jaink legproblematikusabb iparjogvédelmi kérdéseire átfogó elemzéssel adott színvonalas válaszokat, elem­zéseket, javaslatokat. Az értekezés szerkezetét lehetne vitatni, ugyanis gyakran az az érzése az olvasónak, hogy az egyes fejezetek kissé lazán függenek össze, bár önmagában véve az a tény, hogy egy értekezés egyes fejezetei önállóan is megállnak, aligha hátrányos. Nem vitás azonban, hogy Bobrvoszky Jenő ki­tűnő munkával gazdagította a hazai iparjogvédelmi irodalmat. Fejtegetései nemcsak elvi-elméleti jelen­tőségűek, hiszen meríthet belőlük a jogalkalmazó, a törvényalkotó éppen úgy, mint a gyakorlati műszaki, közgazdász vagy jogász szakember. Hasznosan for­gatható az iparjogvédelmi, versenyjogi, polgári jogi oktatásban is. Számos fejtegetése, ismertetése meg­szívlelendő nemcsak a versenytörvény betartásán őr­ködő Versenyhivatal, de az ennek határozatait külö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom