Iparjogvédelmi Szemle, 1992 (97. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - Dr. Héléne Papaconstantinou: A szabadalmi ügyvivők szerepe és feladatai

22 dr. Héléne Papaconstantinou hogy szakmai szavatossági biztosítékkal rendelkezze­nek bármilyen mulasztás esetére. III. Ügyfélkör C. Dickens a „Szegényember meséje a szabada­lomról” c. írásában egy feltaláló szomorú tapaszta­latait és bajait mutatja be, aki hónapokon keresztül rohangál egyik hivataltól a másikig, hogy megkapja a szabadalomhoz szükséges pecséteket. Végül a sze­gény feltaláló felteszi a kérdést irodalmilag ártatlan stílusban: egy ügyes megoldás feltalálásával, amellyel jót akart, valóban azt az érzést keltik az emberben, mintha hibát követet volna el. A szegény feltaláló bal­sorsa, amelyet Dickens nagyon szépen megfogalma­zott meséjében, a szakemberek szakmai szolgáltatá­sai iránti bizalom szükségességéhez vezetett, akiknek szerepe ma jóval összetettebb, mint Dickens idejében volt. A szakma jelene itthon és külföldön a) Itthon A szabadalmi ügyvivő legfontosabb feladata, hogy közvetítő szerepet töltsön be a hatóságok és a feltaláló között a lehető legkedvezőbb szabadalmi oltalom elnyerése céljából, és ha ez sikerül, segítse elő a kereskedelmi úton történő hasznosítást, továbbá az ügyfél jogait bármilyen fenyegetés ellen védje. A szabadalmi ügyvivői feladatok sokkal fontosab­bak a magángyakorlatot folytató ügyvivők ügyfele­inek többségét alkotó egyének és kisvállalkozások, mint a nagyvállalatok találmányi tevékenységének szempontjából. A szabadalom engedélyezésére irá­nyuló törekvések közepette a szabadalmi ügyvivőnek nemcsak megfelelő leírást kell összeállítania és igény­pontokat kell szerkesztenie. Felelős a szabadalmi be­jelentések védelméért is abban a hosszadalmas el­járásban, amelynek során javítások és módosítások válhatnak szükségessé, mindaddig, amíg a vizsgálók elvárásai nem teljesülnek. Az első valódi nehézség, amellyel az ügyvivőnek szembe kell néznie, maga a feltaláló. Mindenképpen arra kell ösztönöznie a találmány megalkotóját, hogy az minden olyan adatot és információt bocsásson a rendelkezésére, amelyek lehetővé teszik számára a helyesen megszerkesztett bejelentés benyújtását és a szabadalomengedélyezési eljárás eredményes figyelemmel kísérését. Ebben a szakaszban az ügyvivő szerepe befolyásos és igen értékes. Néha a feltaláló és az ügyvivő közötti összekötő kapcsot ki lehet egészíteni az ügyintézésbe való beavatkozással. Előfordulhat, hogy az ügyvivő­nek el kell hagynia hivatalát, hogy utánanézzen ügy­fele megoldásának. Manapság elvárják tőle az ügyfél teljes ügye iránti érdeklődést, és ez tanulságosabb, mint egyszerűen az okirat megszerzése. A szabadalmi ügyvivőtől nemcsak azt kívánják meg, hogy a feltalálókkal tárgyaljon az oltalom megszerzésének eljárásáról, hanem azt is, hogy az üzleti lehetőségekkel is foglalkozzon, miután a találmány oltalomban részesült. A szabadalmi ügyvivő egyik kötelessége, hogy visszatartsa a feltalálókat a pereskedéstől, ha szabadalmuk nem teremt jogos alapot ehhez a lépéshez. Mindannyian tudjuk, milyen fontosságot tulajdo­nít a feltaláló szertelen ötletének! A szabadalmi ügy­vivő szerepe, hogy tanácsot adjon a hozzá benyújtott bármilyen tárgyi megoldás vagy eljárás gyakorlati al­kalmazhatóságát illetően, kereskedelmi értékére, ill. legkedvezőbb forgalomba hozatali lehetőségére vo­natkozóan, valamint javaslatot tegyen, hogy adott esetben kizárólagos vagy korlátozott licenc a célsze­rűbb és mennyi időre. Törekednie kell arra is, hogy ügyfelét további feltalálói tevékenységre ösztönözze. Az ügyvivőnek meg kell állnia a helyét a techno­lógia-transzferrel kapcsolatos tárgyalások lebonyolí­tásában, megállapodás- és okirattervezetek megszer­kesztésében. Az egyes feltalálók és kisvállalkozók sza­badalmi ügyvivőjüktől elvárják, hogy ismerje a szel­lemi tulajdon összes jogi oltalmi formáját és jogaik érvényesítésével kapcsolatban is megfelelő tanácsokra számítanak. A jogérvényesítés a bíróság előtti fellé­pésre is kiterjedhet. Munkájuk végzése közben a szabadalmi ügyvivő­nek konfliktushelyzetekkel kell szembenézniük, egy­részt két ügyfelük érdekei, másrészt ügyfelük és a nyilvánosság érdekei között. Ilyen esetekben a ta­nácsadásnak összhangban kell lennie a szakma kép­viselőitől megkövetelt erkölcsi szabályokkal. Néhány országban a szabadalmi ügyvivők a szakértői tanúk hírnevét a bitorlási és a megvonási eljárásokban való tanúskodás révén alapozták meg. Egyes országokban, különösen Nagy-Britanniá­­ban, érdekes jelenségnek bizonyult a kettős képesítés, nevezetesen a szabadalmi ügyvivői és az ügyvédi. A szabadalmi ügyvivőknek a magán- és a válla­lati gyakorlat során fontos szerepük van az iparjogvé­delmi rendszer támogatásában. Több területen arra törekszenek, hogy tudatosítsák a feltalálókban és a középvállalatokban a szabadalmi rendszer előnyeit és a kellő időben történő szakmai tanácsadás hasznos­ságát, és megértessék velük, hogy a szabadalmi rend­szer az ő érdekeiket is figyelembe tudja venni, nem csupán a multinacionális nagyvállalatokét. Ilyen terület a nyilvánossággal való kapcsolattar­tás, a „public relations” politikája, amelynek kere­tében a hivatásukat gyakorló ügyvivők minden le­hetőséget megragadnak, hogy cikkeket küldjenek és javasoljanak azoknak a szervezeteknek, amelyekkel kapcsolatban állnak (pl. kereskedelmi kamara, tudo­mányos társaságok vagy egyetemek) és a szabadalmi rendszer politikájával foglalkozó szakembereknek, ki­adványokat olvassanak, szórólapokat terjesszenek. A szakma legjobb reklámjának tekinthető a nyilvános­ság részére történő, a szabadalmi rendszerről és szak­emberekről szóló tájékoztatás. További terület a feltalálóknak való tanácsadás, arra vonatkozóan, milyen módon kelthetik fel az ipar érdeklődését. A feltalálók gyakran nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom