Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Jeremy Phillips Alison Firth: Bevezetés a szellemi tulajdon jogába. Dr. Ficsor Mihály könyvismertetése
Bevezetés a szellemi tulajdon jogába 51 folytán félrevezetett fogyasztó az alperes (a jogsértő) áruját vásárolja a felperesé (a jogosulté) helyett. A fogyasztáscsökkenésben tetten érhető kárral jár az is, ha a jogosult reputációjához kedvezőtlen fogyasztói előítélet társul amiatt, hogy a hamisított áruk rosszabb minőségűek. Elképzelhető az is, hogy a jogosultnak a jogosulatlan árujelző-használat miatt fogyasztói igényekkel kell szembenéznie. A megjelölés használatának más árukra történő vagy földrajzi kiterjesztését is meggátolhatja a jogsértő tevékenysége. A licenciaadás lehetőségei, feltételei is kedvezőtlenebbé válhatnak. Phillips és Firth a reputáció és a goodwill kettőssége alapján a passing off szempontjából hat különböző tényállás modelljét vázolják fel. 1. F (a fogyasztó) sosem hallott A-ról és az A-t utánzó versenytárssal, B-vel áll kereskedelmi kapcsolatban. Az A fogyasztásában beállt „csökkenés” nem érvényesíthető — bármennyire tulajdonítható is B üzleti vonzereje annak, hogy A-t utánozza —, mert A reputációja nem csorbul, hiszen A sosem hallott B-ről. 2. Ha F mind A-ról, mind B-ról hallott, mindkettőt ismeri, B megtévesztő magatartása nem vezeti félre, és B-t választja, mert A áruival, szolgáltatásával elégedetlen: passing off nem valósul meg, mert a fogyasztó tökéletesen, „belülről” ismeri a piacot. 3. Ha F tud A-ról, de B-ről nem, és B-t A- nak gondolja, akkor megtévesztették A reputációját illetően: F-t mint vevőt A elveszti, a passing off megvalósul. 4. F ismeri A-t, nem ismeri B-t, B-t A-nak gondolja, de A-nál vásárol, mert pl. annak a boltja van közelebb. Ebben az esetben A reputációja ugyan csorbul, de vevőköre, goodwill-je nem: nincs szó passing off-ról. 5. F ismeri A-t is, B-t is, s A-t választja, mert pl. dühíti B tisztességtelen üzletpolitikája: természetesen passing off nem állapítható meg. 6. F alkalmi vásárló, sem A-ról, sem B-ről nem tud semmit: szintén kizárt a passing off. A versenytárs által elkövetett passing off valóságos tragédiát okozhat egy üzlet életében: nem csoda, hogy Phillips és Firth a klasszikus görög tragédiák analógiájával élve a passing off-fal összefüggésben is felállítják a hármas egység (idő, tér, cselekmény) arisztotelészi követelményét. Az idő egységének (unity of time) követelményéből következik, hogy nem teszi ki magát a passing off veszélyének az, aki olyan nevet használ, amelyet egy évszázaddal azelőtt csődbe ment és megszűnt vállalat viselt. A passing off ilyenkor nem azért kizárt, mert a nevet korábban használó már megszűnt, hanem azért, mert. a névhez már nem kötődik ismertség, nem azonosítják a megszűnt vállalatot e név segítségével, mert nincs már e név mögött reputáció. Ez azért fontos megkülönböztetés, mert megszűnt vállalat nevéhez is kötődhet még egy ideig — akár egész hosszú ideig — reputáció, sőt goodwill, s az sem lehetetlen, hogy még egy meg nem alakult vállalat is teremthet — pl. eredményes hirdetési tevékenységgel — magának akár létrejöttét megelőzően is reputációt, goodwillt. A hely egységét, azonosságát (unity of place) is árnyaltan kell értelmezni. Ez történt a Maxim’s Ltd v. Dye-ügyben, amikor a párizsi Maxim mulató tulajdonosa eredményesen lépett fel a norwichi Maxim étterem tulajdonosával szemben — dacára a 200 mérföldes távolságnak és az eltérő kultúrának. Az ügyben hozott bírósági döntés lényege az, hogy az üzleti tevékenységet külföldön folytató személy is felléphet az Egyesült Királyságban passing off címén, ha a neve ismert ott és goodwill kötődik hozzá (Maxim’s Ltd v. Dye (1977) 1 WLR 1115). A tevékenység, a „cselekmény” egysége mint a passing off megállapíthatóságához szükséges követelmény az ún. Uncle Mac-esetben fogalmazódott meg. A felperes, aki gyermekműsorok sugárzásával foglalkozott és így vált ismertté Uncle Mac-ként, nem tudta elérni azt, hogy az alperest eltiltsák az Uncle Mac elnevezésű, reggelihez való zabpelyhet tartalmazó dobozok forgalomba hozatalától, mert a peres felek nem azonos tevékenységi területen működtek, hiányzott a közös tevékenységi kör, terület (common field of activity) (McCulloch v. May (1948) 65 RPC 58). A passing off elméletéről és gyakorlatáról adott rövid áttekintés támpontként szolgálhat a „szolgai utánzás” hazai szabályozásában bekövetkezett változások értékeléséhez, valamint az ismertté vált, megkülönböztető erejű áru- és vállalatjelzők jogi védelme természetének feltárásához. A magyar bírósági gyakorlat már az 1923. évi V. te. alapján eljárva is megállapította, hogy a szolgai utánzás tilalmának rendeltetése az utánzott árujelzésben kifejeződő goodwill tisztességtelen kihasználásának megakadályozása (Főv.-i Bír. 51. Pf. 28877/- 1970). Az 1984. évi IV. törvény (Tgt.) hatálya alá tartozó esetben pedig arra a következtetésre jutott a magyar bíróság, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény és az akkor hatályos Tgt. rendelkezései a tisztességtelen verseny, a szolgai utánzás tilalmát „nem az áru piaci elsőbbségéhez, hanem az adott piacon ismertté válásához fűzik, amikor az ilyen áruval rendelkező versenytárat attól kívánják megvédeni, hogy mások — az összetéveszthetőségre építve vagy azt felhasználva — részesedjenek annak a munkának az eredményéből, amelyet a versenytárs az áru kialakítására és közismertté tételére fordított” (BH 1988/11/398; Legf. Bír. Pf. IV. 20375/1988). A szolgai utánzás tilalmának lényegét tehát a magyar joggyakorlat a versenytárs reputációjának csorbításával, illetve a goodwill mögött álló ráfordítások jogtalan elsajátításával szembeni védelemben látja. E megközelítés tételes jogi alapját jelentette az idei év kezdetéig hatályban volt Tgt. 4. §-ának szövegezése:
