Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Jeremy Phillips Alison Firth: Bevezetés a szellemi tulajdon jogába. Dr. Ficsor Mihály könyvismertetése
Bevezetés a szellemi tulajdon jogába 47 szélesen határozzák meg, nem részesül a breach of confidence alapján védelemben. Ha az információ nyilvánosságra hozatalához közérdek fűződik, a breach of confidence kizárt. Az angol joggyakorlatban ugyanakkor vitákra és kétségekre adott okot a közérdekű információ fogalmának megfelelő értelmezése. Volt olyan álláspont is, hogy a közérdek a lehető legszélesebben értelmezhető, s minden olyan információ közléséhez érdeke fűződik a köznek, amely iránt érdeklődést mutat, legyen az akár néhány adat népszerűséghajhász „sztárok” nemi életéről vagy ittas kihágásairól (Woodward v. Hutchins (1977) 2 All ER 751). Phillips és Firth álláspontja az, hogy különbséget kell tenni a közérdekű és a köz érdeklődésére számot tartó információ közt.4 Érdekes továbbá, hogy az angol bíróságok gyakorlata szerint bizonyos információkat közérdekből csak egyes szervekkel, személyekkel lehet, illetve kell közölni, másokkal azonban nem. így pl. egy bűncselekmény elkövetéséről a rendőrséget lehet, illetve kell tájékoztatni, a sajtót azonban nem. ad b) A titok megőrzése érdekében való jóhiszemű eljárás kötelezettsége terheli B-t az A-tól megszerzett üzleti titokkal kapcsolatban, ha pl. A kifejezetten titokként jelöli meg az átadott információt, vagy ha B A-nak az ügyvédje, szabadalmi ügyvivője vagy bankára, amikor is a jóhiszemű eljárás kötelezettsége B-t az A-val fennálló bizalmi viszonya folytán terheli. Hasonló kötelezettség terheli az alkalmazottat is a munkáltatóval szemben. Nem követ el bizalomszegést, breach of confidence-t az, aki egy olyan információt szerez meg, használ fel, illetve terjeszt el jogosulatlanul, amelyet a jogosult senkivel sem közölt, hanem pl. „lakat alatt tartott” egy széfben (mint tették azt pl. a Coca Cola híres receptjével); ugyanakkor az így elért tisztességtelen haszonban (immoral benefit) természetesen marasztalható lesz. Az üzleti titok ilyen módon történő megsértésekor az angol bíróságok azt vizsgálják, hogy az információ birtokába jutó tudott-e vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna-e az információ titkos, bizalmas jellegéről (Coco v. AN Clark Engineers Ltd. (1969) RPC 41). ad c) A jogsértő magatartásnak nem kell szándékosnak lennie ahhoz, hogy a breach of confidence megvalósuljon, a bizalomszegés gondatlanul is elkövethető (Seager v. Copydex Ltd. (1967) RPC 349.). Ha a breach of confidence pusztán a titok jogosulatlan felhasználásával valósul meg, azaz nem társul hozzá a jogosulatlan továbbadás vagy nyilvánosságra hozás, jelentősége lehet az ún. „springboard” doktrínának, amely szerint az üzleti titkot képező bizalmas információt megszerző és jogosulatlanul felhasználó személy az információ nyüvánosságra hozását követően sem használhatja fel az információt — mintegy ugródeszkaként — arra, hogy a korábban már megkezdett felhasználás alapján versenyelőnyt élvezzen. Bobrovszky az ugródeszka-doktrínát a következőképpen összegzi: „ha valaki bizalmas információ birtokába jut, azt nem használhatja fel „ugródeszkaként” annak kárára, akitől a bizalmas információ származik.”5 A doktrína két eltérő szemléletű megfogalmazása is azt tükrözi, hogy a springboard-elv egyaránt alkalmas mind a bizalmas információ jogosultjának, mind pedig az információhoz csak a közkinccsé válástól kezdve hozzájutó versenytársaknak a védelmére a bizalmas információt jogosulatlanul, tisztességtelenül hasznosítóval szemben. A breach of confidence jogkövetkezményei, orvoslási lehetőségei közül — már csak az időbeli elsőség okán is — mindenekelőtt az ún. quia timet eltiltásra irányuló keresetet kell kiemelni. A quia timet latinul azt jelenti: „mert fél” (because he fears). A quia timet kereset alapján megelőzhető a bizalmas információjogosulatlan nyilvánosságra hozatala, ha a nyilvánosságra jutás még nem következett be, de a veszélye fennáll. Ilyen esetben nyilván van értelme az esetlegesen titoksértésre vezető magatartás abbahagyására való kötelezésnek, illetve az ilyen magatartás további tanúsításától való eltiltásnak. Más a helyzet akkor, ha a bizalmas információt már jogosulatlanul nyilvánosságra hozták. Ilyenkor kivételes körülmények hiányában már nincs értelme az abbahagyásra kötelezésnek, illetve az eltiltásnak, s nyilvánvalóan nem szolgálja már a felperes érdekét sem az alperes eltiltása olyan információ felhasználásától vagy közlésétől, amelyet — a közkincs részeként — már bárki szabadon felhasználhat. A szüzességhez nagyon hasonló természetű titkosság elvesztése két esetben mégis orvosolható a további jogsértéstől való eltiltással. Az egyik eset az, ha csupán két szereplője van a gazdasági versenynek azon a piacon, amelyen az információnak vagyoni értéke van, ekkor egyikük breach of confidence-e esetén a bíróság az így nyilvánosságra került információ felhasználásától is eltilthatja a jogsértőt, mert ilyen körülmények közt az eltiltás gyakorlatilag visszaállítja a felperes korábbi kizárólagos pozícióját az információ tekintetében (Speed Seal Products Ltd. v. Paddington (1986) 1 All ER 91, CA). A másik eset lényegében a sprigboard-doktrína érvényesítését jelenti: az eltiltás ekkor arra irányul, hogy a jogsértőt megakadályozza abban, hogy versenytársaihoz képest lépéselőnybe kerüljön az olyan információ nyilvánosságra hozatal előtti ismerete alapján, amely éppen az ő bizalomszegése révén vált a közkincs részévé. Mivel itt a tisztességtelenül elért lépéselőny megakadályozása a cél, az információ felhasználásától való eltiltás időleges is lehet (Seager v. Copydex Ltd. (1967) RPC 349.; Roger Bullivant Ltd. v. Ellis (1987) FSR 172). A breach of confidence további következményei lehetnek: a gazdagodás visszatérítése, a kártérítés, az információt hordozó tárgyak vagy az információ felhasználásával előállított áruk lefoglalása, megsemmisítése. A bizalomszegés munkajogi és büntetőjogi szankciókat is maga után vonhat. A magyar jogban az üzleti titok védelmét a Polgári törvénykönyvnek a személyhez fűződő
