Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
26 dr. Bobrovszky Jenő ki a találmány útját. A találmány közkinccsé válása, a jogi kötöttségből a jogi szabályozásmentesség, a versenyszabadság állapotába, a „jogi senkiföldjére” vagy „mindenki földjére” kerülése két lépésben történik. Az első lépés a találmány közzététele, illetve a szabadalom megadása utáni — a jogvédelemmel összekötött — publikálása, amely lehetővé teszi a találmány lényegével való megismerkedést, a találmánynak a magánhasználatban, kutatásban való alkalmazását, a belőle való impulzus- és inspirációmerítést. A második lépés a szabadalmi oltalom megszűnése, amelynek kapcsán a találmány bárki által funkcionálisan is felhasználható közkinccsé válik. A lejárt oltalmú találmányok felhasználására egész iparágak rendezkedtek be (pl. az ún. generikum gyártó gyógyszergyárak). A nyilvánosságra hozott, illetve megszűnt szabadalmak tartalmához való hozzáférést elvileg könynyebbé teszik a modern csúcstechnikán alapuló szabadalmi információs és dokumentációs eszközök (pl. a sokszempontú, műholdon keresztül kommunikáló on-line számítógépes visszakereső rendszerek, a leírások elektronikus archiválása, a tömör tárolásra lehetőséget adó CD-ROM technika és annak monitoros és lézerprinteres leolvasó állomásai), amelyek részben már Magyarországon is hozzáférhetők. A közkincs és az iparjogévdelmi oltalom polaritása közötti egyensúly fenntartását szolgálják az újdonság és a feltalálói tevékenység vagy nem-nyilvánvalóság követelményei, amelyek nem engedik meg, hogy a közkincs köréből kivonjanak olyan alkotásokat, amelyek nyilvánvalóak, azaz magas fokú a potenciális multiplicitásuk: elvileg bármely szakember által megalkothatok. A jogi oltalom ugyanis — mint említettük — védelem a jogosultnak, de korlátozás a versenytársainak. Ezért alkalmaz a jog olyan kiegyensúlyozó mércét, amellyel a szabadalomnak nem a másokat nyilvánvaló megoldások tekintetében, vállalkozási szabadságukban korlátozó, hanem csak az új és nemnyilvánvaló szintet elérő találmányokat védő hatása érvényesül. A szabadalom engedélyezése tehát lényegében „szellemi tulajdonelhatárolás” a közkincs körébe tartozó és a magánrendelkezés körébe vonható javak között. A szerzői jog — a kifejezésforma egyedisége, individualitása miatt — csak minimális szellemi szintet követel meg. Ennek a kreativitási mércének a szerepe megnő az „ipari szerzői jog” területén a csúcstechnikai alkotások (szoftver, integrált áramkörök) multiplicitása, többszörös megalkothatósága miatt. A közkincs jogi státusa az iparjogvédelem egyéb kategóriái körében is érvényesül. Az árujelzők esetében pl. nem vonhatók ki a közkincs köréből olyan megjelölések, amelyek széles körben használt szabadjelzések (mint bakelit, cellofán, vazelin), a generikussá vált földrajzi nevek (pl. párizsi, hamburger, debreceni, jersey, panamakalap). A közkincs státusa tulajdonképpen a szellemi alkotások alapállapota, nagy gyűjtőmedencéje, amely felé a jogi oltalomból gravitálnak egy irreverzibilis folyamatban. (Pl. Magyarországon ma a Szabadalmi Tárban mintegy 20 millió szabadalmi leírás található a világ számos országából. Az érvényes magyar szabadalmi állomány viszont csak mintegy 20 ezer, tehát 1 ezrelék, amely állandóan mozog az engedélyezés folytán „belépő” és a megszűnés miatt a közkincsbe „kilépő” szabadalmak fluktuációja révén.) 21. A jogi oltalom első védvonala a szellemi javakra vonatkozó birtokhelyzet, a másik védelmi szint pedig a nevesített szellemi tulajdonjog. A közkincs, birtokvédelem, szellemi tulajdonjog státusai egy vertikálisan három részre osztott piramis módjára, alulról felfelé egyre szűkülő volumenű alkotáscsoportot ölelnek fel, és szabályaik egyre részletezőbbek, kimunkáltabbak, hazai és nemzetközi biztosítékokkal alátámasztottabbak. A területi elv és az oltalom végessége értelmében a közkincs vagy jogi védelem kérdése lényegében földrajzi és időbeli kategória. Amíg azonban a nevesített iparjogvédelmi oltalom (pl. szabadalom, használati mintaoltalom) megadásának territoriális és proviziórikus, az adott országra és oltalmi időre korlátozódó hatálya van, a megoldás oltalom nélküli nyilvánosságrahozatala exterritoriális, globális és irreverzibilis hatályú közkinccsétételt eredményez. A birtok jogi fogalma a de facto helyzetet, a tényleges hatalombantartást fejezi ki. Troller húzza alá, hogy a birtok fogalmának a szellemi tulajdon területén is van jelentősége.29 A „possesor”, „possession” gyakran használt kifejezés a szellemi tulajdonnal kapcsolatos nemzetközi egyezményekben, tervezetekben is (pl. a know-how, előhasználati jog kapcsán). A birtokvédelem az iparjogvédelemben az információ két fázisának megfelelően két formában érvényesülhet: titokbantartással és nyilvános használattal összekötve, mindkét esetben a tényleges birtokhelyzet kombinált jogi eszközök („multiple legal means”) révén nyer védelmet. Titokban tarthatók maguk a találmányok és velük kapcsolatos egyéb know-how, az ipari mintatervek, a védjegy tervek, az új növényfajtákkal, mikroorganizmusokkal, a szoftverrel és az integrált áramkörökkel összefüggő, dologi hordozóban vagy mentálisan őrzött ismeretek. Az üzleti titokvédelem kérdéseit később részletesen tárgyaljuk, ezért itt csak azt a vonását emeljük ki, hogy a vele kapcsolatos birtokvédelem lényegében csak a tényleges állapotot védi, a „szellemi birtokháborítás”, a jogosulatlan elsajátítás ellen, de nem nyújt oltalmat az eredmény független kifejlesztőjével, illetve az ún. mérnöki visszafejtéssel („reverse engineering”) szemben. A szellemi értékkel összefüggő birtokhelyzet, a jogosult és a szellemi érték közötti tényleges kapcsolat
