Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
IS dr. Bobrovszky Jenő dasági forrás fejlesztése, az azzal kapcsolatos beruházások révén.10 7. A szellemi tulajdon elméletének jelentős hagyományai vannak hazánkban. Az első magyar szabadalmi törvény, az 1895. évi XXXVII. tv. is ezen az elméleten alapult. A magyar szabadalmi jog 1939-ben megjelent legszínvonalasabb művében Hoff György aláhúzza, hogy a szabadalmi jog jogi természete kapcsán „a kialakult elméletek lényegében ugyanazt fejezik ki, az eltérés közöttük néha éppen csak a szemlélet iránya, vagy a kifejezés módja tekintetében áll fenn. Gyakorlati szempontból azonban különösen jól használható a tulajdoni elmélet, minthogy ez olyan analógiát bocsát a szabadalmi jogászok rendelkezésére, amelynek anyagát a magánjogi jogtudomány évezredes fejlődése minden vonatkozásban feltárta és tökéletesen kicsiszolta. A kifejtettek értelmében nem lehet kifogásolni azt a hivatalos nemzetközi terminológiát, amely a szabadalmi jogot és a vele rokon természetű eszmei javak feletti jogokat ipari tulajdonnak nevezi, csak tisztában kell lenni azzal, hogy e fogalom nem azonos a dolgok feletti tulajdonjog klasszikus fogalmával, hanem csupán hasonmása annak.”11 A szellemi tulajdon nemzetközi elméletének számunkra meggyőző cáfolata nem jelent meg a magyar jogirodalomban, legfeljebb ideológiai alapú elutasítás, a tényleges helyzettel szemben a nemzetközi kiszorulására való hivatkozás, illetve az az „érv”, hogy a szerzői jog nem azonos a dologi tulajdonnal. Sárközy viszont a tulajdonjog tárgyának tekinti a szellemi alkotásokat is.12 A szellemi tulajdon elmélete kapcsán az egyik formai szempont, amelyre tekintettel kell lenni az, hogy az iparjogvédelem, valamint a szerzői jog az alapjogviszonyok „erga omnes” szerkezete miatt strukturális rokonságot mutatnak a személyiségi és a dologi jogokkal, azok mellett az abszolút szerkezetű jogok harmadik kategóriáját képezik. A dologi tulajdonjog valamennyi klasszikus összetevője (ius possidendi, ius utendi, ius fruendi, ius abutendi, ius vindicandi) megtalálható e jogokban, a nyilvánvalóan meglévő különbségekkel. A szellemi tulajdont azonban nemcsak a strukturális rokonság, az abszolút szerkezet rokonítja a dologi tulajdonhoz, hanem a jog terjedelme és tartalma is: a szellemi javak tekintetében ezek az alapjogviszonyok, amelyek részei a piacgazdaság tulajdoni rendjének, mivel e vonatkozásban a legnagyobb terjedelmű jogot, a legkiterjedtebb gazdasági hatalmat, az ösztönzés maximumát nyújtják, hasonlóan a dologi tulajdonjoghoz, amely „a lehető legteljesebb („le plus absolu”) használati és élvezeti jog a dolog felett”.13 A szellemi tulajdonnak, mint „információtulajdonnak”, mint a tulajdon egyik válfajának természetesen számos specifikuma van, ezért is nem azonosítható a dologi tulajdonnal. E sajátos vonások között lehet kiemelni pl. a jog tárgyának anyagtalan, dologiatlan, metafizikai voltát. Valamennyi „szellemi jószág” közös vonása, hogy jelformában visszatükröződve információt képez. Ennek a „lágy koncepciónak a kemény magját” azonban nehéz megragadni.14 További sajátosságként jelentkezik az a körülmény, hogy e jogok időben és területileg korlátozott, nem pozitív tartalmú, hanem negatív, tiltó jogok (nem „ius exclusivum”, hanem „ius excludendi” lehet a nevük). Sajátos vonása továbbá e jogoknak a dologi jogoknál intenzívebb kizáró jellegük, mivel egy szellemi érték (pl. egy autómotorra vonatkozó találmány) potenciális használhatósága, gyárthatósága mások által lényegesen tágabbkörű, mint egy fizikai dolog (pl. egy négyüléses autó) használhatósága. Ennek megfelelően a szabadalmi jog tiltó, kizáró hatálya lényegesen intenzívebb, mivel olyan erőforrásokra vonatkozik, amelyek e tilalom mesterséges akadálya nélkül — a szellemi érték fizikai korlátainak hiánya miatt — elvileg széles körben hasznosíthatók lennének. Külön kiemelendő specifikuma a szellemi tulajdonjogoknak, hogy azok személyiségi eredetüket magukon hordó, különös személyiségi jogokkal összefüggő vagyonjogok. Ezek a személyiségi mozzanatok a művészi kifejezési formáknál a legintenzívebbek, de egyre halványodnak a leíró jellegű szakmai és a funkcionális müveknél (pl. szoftver, integrált áramkör, találmány, ipari minta, védjegy, új növényfajta). A nemzetközi piaci valóság tényei nem igazolják a túlhajtott személyiségi elmélet sémája mögött meghúzódó romantikus elképzelést, hogy mondjuk egy szoftverben vagy egy integrált áramkörben a szerző személyiségi jegyei jelennek meg, továbbá, hogy a jog ilyen esetekben is magát az alkotó személyiségét védi és nem a konkrét személytől független, önálló eszmei értéket. Az ilyen művekben inkább a megrendelő kívánságai, személyisége tükröződik (ezért is hívják az amerikai mikrochipnek a vevő kívánsága szerint kialakított rétegét „personality layer”-nek). Különösen nem igaz az alkotó személyiségének közvetlen hatása a számítógép által előállított művek (ún. „computer generated, works”), illetve a mesterséges értelem („artificial intelligence”) által alkotott szellemi produktumok esetén.15 A jogterület egészében tehát nem a személyiségi mozzanatok, hanem a vagyoni viszonyok dominálnak, amelyek kiegyensúlyozott rendszere megköveteli az érdekelt három társadalmi kör: az alkotók, a szellemi termékeket hasznosító vállalkozók és általában a közösség, a fogyasztók érdekeinek szimmetrikus figyelembevételét. Az a felfogás, amely a szerzői jog és az iparjogvédelem egész jogterületét egyetlen szempont kiragadásával, az alkotó szerepének ideológiai alapokon való túldimenzionálásával, és a szellemi terméket a társadalom felé dologi formában közvetítő vállalkozó innovációs teljesítményének, valamint a fogyasztók érdekeinek figyelmen kívül hagyásával a szellemi alkotások jogaként, a személyek polgár jogi védelme
