Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - Szitáné Dr. Kazai Ágnes: szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyéb intézkedésekről, valamint az újításokról szóló rendeletek alkalmazásának tapasztalatai
A szolgálati találmányért járó díjazásról... 25 biztonságot jelentettek az értékelésnél az elbírálók illetve az alkotók számára egyaránt. • Információink szerint az alkotók mérsékelt érdeklődést tanúsítottak a jogszabályváltozások iránt. A vállalatok többségénél elsősorban az iparjogvédelemmel foglalkozó szakemberek ismerik a rendeleteket; a gazdálkodó szervezetek felső vezetése csak főbb vonalakban szerzett tudomást róla. Az újítókat és feltalálókat döntően csak a díjazás mértéke érdekli, a szabályozás feltételrendszere, keretei kevésbé. A vállalatok egy részénél nem volt kellő tájékoztatás, így az érintettek nem szereztek megfelelő információkat a változásokról. Az alkotók csak szerződéskötéskor találkoztak az új jogszabályokkal, és — értékelésük szerint — a korábbi előírásokat megnyugtatóbbnak találták. • A megkérdezett gazdálkodó szervezeteknél a vezetők általában örömmel nyugtázták a vállalati önállóság növekedését, azt, hogy a gazdálkodó szervezetek szabad kezet kaptak e téren. Véleményük szerint az új jogszabályok révén lehetőségük nyílik arra, hogy a szellemi alkotásokat üzletpolitikájuk, műszaki fejlesztési stratégiájuk szempontjából értékeljék. A díjazás szabályozását általában eredményes előrelépésnek tekintik a korábbi évek gyakorlatához képest. Ugyanakkor megfogalmazódtak olyan vélemények is, hogy az irányelvek hatályon kívül helyezése jelentős bizonytalansági tényezőt visz az értékelésbe, a vezetői döntésekbe. A jelenlegi időszakban a vezetők egy része veszélyeztetettnek látja egzisztenciáját, ezért szívesebben támaszkodna központi előírásokra. • Az iparjogvédelmi szakemberek közül sokan fenntartásokkal fogadták a jogszabályi változásokat. A szellemi termékek piaca hiányában a vállalati önállóság nem biztosít megfelelő ösztönző erőt. Visszatérően jelentkeztek azok a kételyek, amelyek szerint a vállalatoknak (illetve egyes álláspontok szerint az alkotóknak) lehetőségük nyílik visszaélni a szabadabb szabályozással. Sok válaszadó hiányolta a fogódzót az alkotók érdekvédelme, jogbiztonsága érdekében. • A felmérésben résztvevő szervezetek egy része olyan véleményt fogalmazott meg, amely szerint többet vártak a jogszabályváltozásoktól (például részletesebb útmutatásra, az iparjogvédelmi tevékenység egészét átfogó szabályozásra számítottak.) Jelentős számú válaszadó hiányolta az erkölcsi elismerés adományozására vonatkozó előírásokat, elképzeléseket. 3. A RENDELETEK ALKALMAZÁSÁNAK GYAKORLATI TAPASZTALATAI, ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI • • Az eltelt időszak rövidsége miatt kevés gyakorlati tapasztalat állt a vállalatok rendelkezésére. A válaszadók általában úgy vélik, hogy az új jogszabályok minden különösebb nehézség nélkül alkalmazhatók a gyakorlatban, de mérvadó véleményt csak hosszabb időtáv után tudnak kialakítani. Mindamellett az eddigi kevés tapasztalat kedvezőnek tekinthető, a szerződéskötések egyszerűsödtek, a díjkifizetések gyorsabban történhetnek meg, mint korábban. Rugalmasabbá vált az ügymenet, csökkent a bürokrácia. • A rendeletek által biztosított gazdálkodói önállóságot a vállalatok egyaránt tekintették az új jogszabályok előnyös és kritikus pontjának, hiszen a nagyobb szabadság fokozottabb felelősséget is ró a döntéshozókra, elbírálókra. • A vállalatok álláspontja megoszlik az újítási rendelet hatályát illetően. A felmérésben résztvevők jelentős része támogatja azt az előírást, amelyik a rendelet hatálya alól kivonja a gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban ill. munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem álló személyeket. Nem célszerű ugyanis — véleményük szerint — külső személyekre egy munkaviszonyhoz kapcsolódó szabályozás előírásait alkalmazni. A külső „újítók” általában kevés információval rendelkeznek a vállalat speciális technológiájára vonatkozóan, a helyi adaptációhoz szükséges ismereteket nem tudják biztosítani. A korábbi szabályozás szerint a szervezetek kénytelenek voltak számukra értéktelen javaslatokkal is foglalkozni, amely felesleges munkavégzést jelentett. A rendeletek hatályba lépését követően a külső javaslatokkal kapcsolatos ügyintézés nem kötelező. A tapasztalatok szerint még nem alakult ki a vállalatoknál a munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem álló személyek javaslatainak kezelése. A megvételre felkínált szellemi alkotások értékének meghatározásában mind a szerzők, mind pedig a potenciális vásárlók határozatlanok. A jogszabályi ismeretek, illetve az erre vonatkozó gyakorlat hiányában a jog- és kellékszavatosság biztosításában nagyfokú bizonytalanság mutatkozik. • Egyértelműen kedvező megítélésben részesült a közreműködés díjazásának szabályozása. A vállalatoknak lehetőségük nyílik a közreműködőket a munka- illetve időráfordítással arányos díjazásban részesíteni akkor, ha nem kívánják a szellemi alkotás hasznosításának kockázatát a közreműködővel viseltetni. E megoldás — kimutatható ráfordítás mellett — kedvező a dolgozó számára, hiszen az előny mértékétől függetlenül biztosítja a díjazást. Pozitív változásnak tekintik a gazdálkodó szervezetek azt a lehetőséget, hogy a teljesítményarányos díjazás elve nem kötelező, mód nyílott az eredmény függvényében megállapított anyagi elismerésre is. A rendeletek által biztosított választási lehetőség mindenképpen a piaci viszonyok, a döntési szabadság érvényesülését jelenti a közreműködés területén is. Az eredményarányos díjazás jelentőségét elsősorban a menedzseri, koordinátori valamint a marketing tevékenység területén látják érvényesülni. • A megkérdezett vállalatok jelentős része az új jogszabályok kritikus pontjának érzi az előny és az újítói, feltalálói hozzájárulás értelmezését. E fogalmak bevezetése — a vélemények szerint —
