Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 6. szám - M. Stuckel: Védjegy, termék és csomagolás integritása. Dr. Vida Sándor könyvismertetése
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 96. évfolyam, VI., 1991. december P. STUCKEL: Védjegy, termék és csomagolás integritása (Integrität von Marke, Ware und Verpackung)* KÖNYVISMERTETÉS Az olyan védjegyeknél, amelyek ismertté váltak, a piacon hírnévnek örvendenek, a vevők tudatában a védjegy, a termék és a csomagolás rendszerint egyetlen gondolati képpé (Erscheinungsbild) asszociálódik. Ha ezt az eredményt nem kis marketing munka után sikerült elérni, akkor ennek az egységes gondolati képnek integritása komoly értékké válik, annak megőrzéséhez a védjegy jogosultjának jelentős üzleti érdeke fűződik, amit a rendelkezésére álló jogi eszközökkel megvédeni igyekszik. Az ilyen esetben felhasználásra kerülő jogi eszközök nem korlátozódnak a védjegytörvényekre, igénybe veszik a polgári törvénykönyvek, a versenytörvények, a kartelltörvények, valamint a büntetőtörvények által biztosított lehetőségeket is. A szerző, aki a könyvvel azonos témájú disszertációjával a Müncheni Egyetemen doktori fokozatot szerzett, vizsgálódásait Franciaországnak és az NSZK idevágó törvényes rendelkezéseire, bírói gyakorlatára és a jogi irodalmából feltárt állásfoglalásokra terjeszti ki. A francia bírói gyakorlatban, a némettől eltérően (és a magyartól is — ez a mi megjegyzésünk) a büntetőjogi eszközök alkalmazása gyakori. így a NINA RICCI védjegyjogosultja által kezdeményezett büntető eljárásban a Legfelsőbb Bíróság (Cour de Cassation) azt mondotta, hogy a védjegytulajdonos által az árukon elhelyezett azonosítási számoknak (vevők azonosítási számai) eltávolítása védjegybitorlást képez, mivel ez abból a célból történik, hogy a terméket a védjegyjogosult hozzájárulása nélkül hozzák forgalomba. Az ítélet indokolása szerint az adott ügyben a büntetőjogilag üldözhető védjegybitorlás akkor is fennforog, ha a termékről az eredeti védjegyet nem távolították el és nem helyettesítették más azzal össze nem téveszthető védjeggyel. Az adott esetben — amint arra az ismertetett könyv szerzője rámutat — kivételes tényállás forgott fenn. Más ügyekben a francia Legfelsőbb Bíróság elzárkózott a védjegyoltalom ilyen széles körben történő elismerése elől: a MANDONNAUD védjeggyel kapcsolatban például három egymást követő ítéletében bűncselekmény (védjegybitorlás) hiányát állapí-* C. Heymanns Kiadó, 1991. Köln-Berlin-Bonn-München, 197. old. tóttá meg. Igaz, ezekben az esetekben a közvetítő kereskedő nem az ellenőrző számokat távolította el, kifogásolt magatartása abban állt, hogy olyan vevőknek (illatszerüzletek) szállított, akik a védjegytulajdonossal kötött szerződésében nem szerepeltek, s ezzel a védjegy tulajdonosát megakadályozta abban, hogy az általa előállított terméknek az üzletekben való bemutatását és árusításának körülményeit ellenőrizhesse, hogy magas minőségi követelményeket támasztó üzletpolitikáját megvalósíthassa. Ez utóbbi jogesetekben kifejezésre jutó bírói gyakorlat egyben azt is szemlélteti, hogy a francia bíróság is magáévá teszi a védjegyjog felemésztéséről (épuisement de droit) szóló doktrínát. Eszerint ugyanis a védjegyjogosult, pusztán védjegyjogára alapítva, az által már értékesített termékek piaci csatornáit és fogyasztói árát a vele szerződésben álló vállalatoknál, vagy befolyása alatt álló cégeknél nem ellenőrizheti és irányíthatja. Az NSZK bírósági gyakorlata értelmében a védjegynek a termékről való eltávolítása csak akkor képez meg nem engedett cselekményt, ha ez az eljárás egyúttal arra is alkalmas, hogy azzal a fogyasztót gazdasági döntésében befolyásolja, nevezetesen ha az elhallgatott körülmény (eltüntetett védjegy) a közönség számára lényeges lehet. Adott esetben egy útjavító-kátrányozó gépeket gyártó vállalat, versenytársa által gyártott azonos berendezés javítása alkalmával eltávolította a versenytárs védjegyét és azt sajátjával helyettesítette. Az NSZK Legfelsőbb Bírósága (Bundesgerichtshof) ezt az eljárást a verseny akadályozásának (Behinderungswettbewerb) minősítette és azt mondotta, hogy a védjegy jogosultjának még akkor is érdeke fűződik hozzá, hogy gyári védjegye a terméken rajta maradjon, ha a termék már a felhasználónál van. Amikor ugyanis a védjegytulajdonos emlékeztető reklámozást végez, akkor a már eladott gépeken látható védjegy is reklámeszközzé válik. Ezenfelül az útjavítókátrányozó gépeket a nagy nyilvánosság szeme előtt használják, s így a szakmai körök is figyelemmel kísérik, hogy milyen gépek vannak forgalomban.
