Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
16 dr. Bobrovszky Jenő télén kereskedelmi gyakorlatnak („fehér lista”), olyan korlátozásokat, amelyek annak minősülhetnek („szürke lista”), és végül olyan korlátozásokat, amelyek nagy valószínűséggel annak minősülnek („fekete lista”). Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet pl. a know-how licenciaszerződés olyan kikötése, amely kötelezi a licenciavevőt, hogy ne támasszon versenyt valamely áruval vagy technológiával, amit csak a licenciavevőn keresztül hozhat forgalomba, kölcsönösség nélkül adjon tájékoztatást a fejlesztésekről, használja a licenciaadó védjegyét, csak meghatározott árut, nyersanyagot, alkatrészeket használjon illetve ezeket a licenciaadótól szerezze be, csak meghatározott országokba exportálja a termékeit, meghatározott volumenben és áron, az árutól vagy szolgáltatástól különböző alapon fizessen royaltyt, egyoldalúan előnyös feltételeket fogadjon el, a szerződés megszűnése után a közkincs részévé váló know-how-ért is fizessen royaltyt. Nagy valószínűséggel tisztességtelen gyakorlatnak minősülnek az árképzéssel összefüggő megkötések, a más technológiával vagy áruval való verseny kizárása a szerződés megszűnése utáni időre, a know-how használatának korlátozása a szerződés megszűnése utáni időszakra, a másik fél által való kutatás és fejlesztés kizárása a know-how kapcsán, a kutatás és fejlesztés során esetleg létrejövő találmány átruházására vagy kizárólagos licencia adására vonatkozó kikötés. A mérnöki visszafejtés fogalmát a japán jogirodalom az amerikai értelmezéssel összhangban tárgyalja.21) AZ ÜZLETI TITOKVÉDELEM (KNOW-HOW OLTALOM) A NEMZETKÖZI SZERVEZETEK TERVEZETEIBEN 14) A know-how tárgyában a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara által 1961-ben, az AIPPI VB által pedig 1974-ben Melbourne-ben elfogadott meghatározások közismertek az irodalomban.22) A WIPO-nak a fejlődő országok részére 1980- ban készített találmányi mintatörvénye az alábbiak szerint határozza meg a know-how fogalmát: „A know-how műszaki információ, adat vagy ismeret, amely a gyakorlatból vagy a szakmai hozzáértésből származik, és amely a gyakorlatban, különösen az iparban alkalmazható.”23) Az indokolás kitér arra, hogy a know-how „szervezett tudáshalmaz”, amely alkalmas valamely ipari alkalmazásra (pl. gyártás, vezérlés, mérnöki munka, összeszerelés, minőségellenőrzés). Utal rá, hogy lehet nem-műszaki know-how is, csak az nem a találmányi mintatörvénybe tartozik. Megkülönbözteti a know-how kézzel fogható („tangible”) és megfoghatatlan („intangible”) formában való megjelenését. Megjegyzi, hogy a know-how létrehozásához szükséges gyakorlat és a szakmai hozzáértés kialakításához hosszú évekre és jelentős költségráfordításra van szükség. Az ipari alkalmazhatóság követelménye azt fejezi ki, hogy a know-how nem teoretikus, hanem gyakorlati, funkcionális, utilitárius ismeret. A WIPO 1980. évi találmányi mintatörvénye szerint a know-how jogi védelme alapvetően a titok jogosulatlan (alattomosan, csalással vagy erőszakos behatolással, fizikai vagy mentális formában történő) elsajátítása ellen irányul. A védelem a know-how átadása esetén is igénybevehető az információ feltárása, mással való közlése, ipari méretekben történő felhasználása ellen. Ilyen cselekmények esetén három kimentő ok lehet: a know-how kifejlesztője hozzájárult e cselekményekhez, nem tudta és a körülményekből következően nem is kellett tudnia, hogy az átadott ismeret bizalmas, függetlenül fejlesztette ki ugyanazt a know-how-t vagy olyantól szerezte, aki azt függetlenül fejlesztette ki. A WIPO-nak a fejlődő országok részére készített találmányi mintatörvénye a know-how szerződések regisztrációjával is foglalkozik. Egyes országokban ugyanis (pl. Spanyolország, Argentina, Brazília, Mexikó) létezik külön technológia transzfer-törvény, amely előírja — egyebek mellett — a know-how szerződéseknek a Szabadalmi Hivatalnál történő regisztrációját („screening registration”) is, főleg abból a célból, hogy a versenykorlátozó intézkedések (különösen az ún. „tie-in” megkötések a beszerzés, értékesítés stb. tekintetében) ellenőrizhetők, illetve kiküszöbölhetők legyenek. Emellett az ellenőrzés kiterjed arra is, hogy a fizetett ellenérték fejében a helyi ipar arányos „quid pro quo”-t, összemérhető know-how szolgáltatást kapjon. A know-how és más iparjogvédelmi (szabadalmi, védjegy, ipari minta) szerződés regisztrációjáról tanúsítványt adnak ki és a szerződés bibliográfiai jellegű adatait (szerződéskötő felek, a szerződés tárgya stb.) közlik a Szabadalmi Közlönyben. A szerződéseket bizalmasan kezelik, azokat csak mindkét fél együttes írásbeli engedélyével lehet megtekinteni. A fenti rendelkezések összhangban vannak azokkal a normákkal, amelyeket a WIPO- nak a fejlődő országok részére készített mintatörvénye tartalmaz. 15) Az Európa, Japán és az Amerikai Egyesült Államok üzleti körei által 1988-ban a GATT keretében előterjesztett javaslatok az információtulajdon („proprietary information”) oltalmáról beszélnek. Ezek szerint az információtulajdon adekvát és hatékony oltalmának az a lényege, hogy lehetőséget ad a jogosult számára a bizalmas információnak a mások által való hozzáférhetőségtől való megvédésére. Másoknak azonban szabad függetlenül vagy nyilvánosan hozzáférhető oltalom