Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 3. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban és helye az innovációs stratégiákban
6 dr. Bobrovszky Jenő mechanizmus. A találmány értékét nem a fejlesztésével összefüggő ráfordítások, hanem a hozadéka, a piac jutalma határozza meg, amelynek mértékét számos gazdasági, műszaki, társadalmi és nemzetközi körülmény befolyásolja. A hozadék diszkontálása az alapja pl. a licencia royalty meghatározásnak vagy az apport értékelésnek is. A XVIII., XIX. században Adam Smith, David Ricardo és John Stuart Mill egyaránt azon a véleményen volt, hogy a szabadalmi oltalom „a legjobb és a leghatékonyabb eszköz arra, hogy az állam a feltalálói Itevékenységet előmozdítsa”.12 Nemcsak azért, mert ez nem kerül kiadásába az államnak, hanem főként 'azért, mert „önfenntartó”, a piaci fedezettől függő jogi eszköz, egy „piaci bianco”, amely mellett a fel- I találó elismerése, díjazása kizárólag a találmány piaci sikerén múlik, összhangban a klasszikus gazdasági elmélettel és gyakorlattal, amely a gazdaságot állami beavatkozás nélkül működő önszabályozó rendszerként fogta fel. A feltalálói alkotószenvedély szárnyalása alapján létrehozott találmányok száma és a piac reális találmányfelvevő képessége között azonban inkongruencia, „invenciós/innovációs hasznosulási rés” van. Ez részben abból a szempontból merül fel, hogy a szabadalmazott találmányoknak csak egy része „jelen idejű”, a másik része eleve „jövő idejű”, perspektivikus alkotás, amelyek messze meghaladhatják a társadalom aktuális szükségleteit, a kivitelezési lehetőségeit. Általános tapasztalat ezért, hogy a technikai fejlődés jelentősen megelőzi, illetve meghaladja a termelés és a piac lehetőségeit. Ebből ered a technikai tartalékképződés, a találmányi redundancia jelensége, amely abban fejeződik ki, hogy a feltalálói alkotószenvedély általában több találmányt hoz létre, mint amennyit a társadalom az adott időszak piaci feltételei és innovációs szükségletei között megvalósítani, illetve a fizetőképes kereslet alapján felvenni képes. A szabadalmakat a találmány általános technikai és információs jellemzői alapján adják, nem pedig gazdasági vagy társadalmi értékük szerint. Ugyanakkor a szabadalmak nem önmagában a technikai ismeretek gyarapítását, hanem azok alkalmazását és elterjesztését, innovációvá alakítását ösztönzik. A szabadalmak tehát nem közvetlenül jutalmazzák a feltalálót, hanem az innováció piaci minősítésétől, sikerétől vagy kudarcától, végsősoron a fogyasztók kegyétől függ, a szabadalom lényegében csak „jogi kosár” a piaci elismerés összegyűjtésére, rásegítő, jogi „szervomechanizmus” a találmány termelési potenciáljának és a szabadalom profitpotenciáljának piaci realizálására.13 A szabadalmi rendszer mögötti „piaci önjutalmazó mechanizmus”, amelyben az alkotót alkotása díjazza, magyarázza, hogy a legnagyobb esélye a sikerre a piactudatos („market-minded”) feltalálóknak van. A piac találmányfelvevő képességének korlátáit jelzi, hogy egyes becslések szerint, pl. az USA-ban a piacon megjelenő 20 új termékből 17 kihullik, a szabadalmak kb. 50 %-ának van kereskedelmi értéke, a piaci vagy a költségtől független katonai szelekció dönti el azonban, hogy melyik felének. Nem igaz tehát az az elmélet, amely szerint a feltalálói tevékenységeket a szükségletek kielégítése vezérli. Valójában a feltalálói alkotószenvedély el sem hangzó kérdésekre ad választ és hoz létre olyan eszközöket (pl. telefon, televízió), amelyek használata később igénnyé válhat, ha sikerül a piacon elfogadtatni, a fogyasztókat a hirdetéssel ráébreszteni, hogy mire van szükségük. A technikai verseny élesedése mellett azonban az avulás, elöregedés szele is erősebben fúj és szélesebbre nyitja az invenciós/innováciÓ6 hasznosulási rést. A piaci áruban testet nem öltő, illetve „piaci remittendaként” kiszoruló „papírszabadalmak”-nak is lehet azonban információs értéke, a gondolat progresszióját inspiráló szerepe, nem tekinthetők tehát a „felesleges termelésének” (Ortega y Gasset). Másrészt a gyors technikai fejlődésből, változásból eredő intenzív avulás, elöregedés következtében a találmányok életciklusa rövidül, egy részük hamarosan elavul. A piacon végbemegy a széles skálájú változatosságot mutató találmányok keresletorientált piaci tesztelése és diszkrecionális vállalkozói és fogyasztói szelekciója, egyesek kiválasztódása, mások kihullása a piaci „darwinizmus” és az idő rostáján. A szabadalmi oltalom másik fontos funkciója az információ, amely a szabadalmi rendszer mellékhatásából napjainkra az egyik fő funkciójává alakult.14 Az információs funkció fontosságát igazolják azok az empirikus vizsgálatok, amelyek szerint a szabadalmi leírásokban foglalt információnak 85- 90 %-a csak ebben a globális célú, világ-standard szerint struktúráit és osztályozott, ellenőrzötten új („certified new”), gyors megjelenésű, a legmodernebb felhasználó-barát technikai eszközökkel (online adatbázisok, DC-ROM optikai lemezek) hozzáférhető minőségi információforrásban található meg, amelynek a találmány szingularitása miatt kiemelkedő a hírértéke. A jogi, gazdasági és műszaki töltetű információs funkció is három fő irányban nyilvánul meg: — A találmányok korai nyilvánosságra hozatalával inspirációt kelt, impulzust ad a versenyben lévő többi feltaláló részére a továbbfejlesztésre, alternatív, helyettesítő megoldások alkotására, eszmei magja, katalizátora, kovásza lehet további alkotásoknak, energiája az ismeretek „örökmozgójának”, a csak papírformában maradt találmányi gondolat főnixmadárként való újraéledésének egy következő gondolatgenerációban. (Példa az információk multiplikátor, öngerjesztő szerepére a Cortisone, amelynek sikere a szabadalmi oltalom körén kívüleső 29 versenyképes termék kifejlesztéséhez vezetett.) — Megoldást kínál a műszaki problémákra és kiküszöbölhetővé teszi a már feltalált megoldások ismételt kutatásával és fejlesztésével kapcsolatos
