Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)

1991 / 1. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága

Az üzleti titok (know-how) védelme

11

A jogosult tekintetében az „originator”, „developer”, „owner”, „possessor”, „proprietor” kifejezések fordulnak elő következetlen szóhasználattal.

Az üzleti titokvédelem (a know-how oltalom), mint az ismeretvagyon oltalmának általános jogvédelmi formája napjainkban felértékelődik a szellemi tulajdonvédelem hazai és nemzetközi rendszerében. A jogi védelem továbbfejlesztése megkívánja a kérdés többoldalú megközelítését.

Mindenekelőtt különbséget kell tenni az üzleti titokvédelem tárgya és a titokvédelem (a knowhow és annak jogi oltalma) között, amelyek mint a találmány és a szabadalom más fogalmi síkba tartoznak.

Az üzleti titokvédelem tárgya (a know-how) maga az áruként szereplő ismeret, amelynek körébe tartozhat találmány is, az üzleti titok oltalma viszont jogi jelenség, mint a szabadalmi oltalom.

Az elméleti vitákban, defínició-kísérletekben nem mindig különül el világosan a két fogalom. Az üzleti titokvédelem tárgyának (a know-hownak) a meghatározására több kísérlet történt (pl. a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara vagy az AIPPI részéről).

Hasonlóképpen a fogalmak és a terminológia változatosságával találkozunk az áruk utánzása illetve annak korlátái tekintetében: „counterfeiting” (hamisítás), „passing off’ (más árujaként való feltüntetés), „slavish imitation” illetve „slavish copying” (szolgai másolás), „reverse engineering” (mérnöki visszafejtés) a leggyakrabban előforduló megjelölések.

A magunk részéről az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Gazdasági Közösség, Japán, valamint a WIPO és a GATT keretében alkalmazott részben újabb meghatározások elemzésére helyezzük a hangsúlyt.

AZ ÜZLETI TITOKVÉDELEM ÉS AZ UTÁNZÁS SZABADSÁGA A HÁROM NAGY INNOVÁCIÓS KÖRBEN

4) Az amerikai szabadalmi jog alkotmányos eredetével szemben a „trade secret” még csak nem is föderális, hanem az egyes államokban a bíróságok által kialakított common law körébe tartozó kérdés.3)

1939-ben a „Restatement of Torts” kísérletet tett az üzleti titokra vonatkozó common law értelmezésére az alábbiak szerint:

„Az üzleti titok állhat bármley receptúrából, mintából, eszközből, amelyet valaki üzleti tevékenysége körében használnak és amely lehetőséget ad számára, hogy előnyre tegyen szert versenytársaival szemben, akik nem ismerik, vagy nem használják azt. Rendszerint az árutermeléshez kapcsolódik, pl. egy géphez vagy egy összetételhez, de vonatkozhat az áruk eladására vagy más piaci műveletekre is, mint például árengedmények meghatározására szolgáló módszerre, speciális fogyasztói jegyzékre, vagy könyvelés illetve más hivatali tevékenység módszerére.”

A nyflt piaci forgalomba került áruk utánzása elleni védelem tekintetében az angol common law által kidolgozott „passing off” keret szolgált.

Az angol gyakorlat szerint a „passing off” keresettel a piacon reputációt szerzett nem lajstromozott védjegy („common law trademark”), kereskedelmi név vagy stílus és az árunak a szín, alak, csomagolás révén vagy más hasonló módon disztinktív jelleget kölcsönző kikészítés („get-up”) jogtalan, az áru eredetét illetően a fogyasztók megtévesztésére alkalmas másolása ellen lehet fellépni, mivel senkinek nincs joga a saját áruját valaki más árujaként feltüntetni („nobody has any right to represent his goods as the goods of somebody else”).2)

A „passing off” elleni védelem az amerikai gyakorlatban csak akkor érvényesíthető, ha a felperes bizonyítani tudja, hogy az áru utánzóit vonásai nem funkcionális, tehát nem technikai jellegűek és hogy disztinktív jelleget, „második jelentést” („secondary meaning”) nyertek a piaci köztudatban.3)

A fentiek kapcsán a 60-as évektől egy olyan bírósági gyakorlat kezdett kialakulni az USA-ban, amely az üzleti titokvédelem határainak kijelölésére és az utánzás szabadságának érvényesítésére irányult. Az USA Legfelsőbb Bírósága 1964-ben kimondta, hogy a szabadalmi, védjegy, szerzői jog oltalma alatt nem álló termékek a szövetségi törvények értelmében másolhatók és csak akkor lehet azokkal szemben fellépni, ha az áruk eredete tekintetében félrevezetők a vevők számára (Sears, Roebuck and Co. v. Stiffel Co., 140 USPQ 524, és Compco Corp. v. Ray-Brite Sighting, Inc., 140 USPQ 528).4>

Ezt az elvet továbbfejlesztve az USA Legfelsőbb Bírósága a „Kewanee Oil v. Bicron Corp. 416.U.S. 470, 476 (1974)” sz. döntésében kimondta, hogy:

„Az üzleti titok törvény nem ad oltalmat a tisztességes és becsületes módszerek ellen, mint az úgynevezett mérnöki visszafejtés, amikor az ismert terméktől elindulva és visszafelé haladva fejtik meg az eljárást, amely a fejlesztést vagy gyártást elősegítette.”

A bíróság egy közelmúltban hozott határozatában is megerősítette azt az álláspontját, hogy a köz szabadon felhasználhat bármely információt az üzleti titkokkal kapcsolatban,, amelyet mérnöki visszafejtéssel fel tud fedni a piaci forgalomban levő árukból. (Bonito Boats, Inc. v. Terunder Craft Boats, Inc. 109. S Ct. 971, 980 (1989)

A bíróság megjegyezte, hogy a mérnöki visszafejtés gyakran jelentős haladáshoz vezet a tudomány és a technika területén, továbbá, hogy a mérnöki visszafejtés, mint „versenyrealitás” ösztökéli a fejlesztőket, hogy szabadalmazható szintű