Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Dr. Horváth Mária, Dr. Ficsor Mihály: Bírósági gyakorlat iparjogvédelmi ügyekben
44 . Melléklet 1990/4 - SzKV hőmérsékleten homogenizálunk, és 15-45 t% alkoholt adunk hozzá. Az aligénypontok az alkotórészek (fehérje stb.) konkrét megnevezését tartalmazzák. A leírás szerint a bejelentők felismerték, hogy tojáslikőr nemcsak tyúktojás sárgájából, hanem teljes fürjtojásból is előállítható; így megtakarítható a kész ital fázisokra való bomlását okozó fehérje elválasztásával kapcsolatos bonyolult művelet. Az Országos Találmányi Hivatal a bejelentést — a kérelmező felhívása és nyilatkozata után, az 1983. évi 5. törvényerejű rendelettel módosított 1969. évi II. törvény (Szt.) 2. §-ára hivatkozva — elutasította. Az indokolás szerint a bejelentés tárgya azért nem új, mert szakember a 177 826 lajstromszámú magyar szabadalomból elegendő útmutatást kaphatott a találmány létrehozásához. A szóban forgó szabadalmi bejelentés is tojásos borlikőr előállítását ismerteti, amelynek során nyers tojáslét emulgeálószerrel, nyomelemekkel, édesítőszerrel, alkohollal és borral homogenizálnak. Az aligénypontok önmagában ismert intézkedései is elvárhatók a szakembertől a főigénypont szerinti megoldásban. A kérelmező az Országos Találmányi Hivatal elutasító határozata ellen megváltoztatási kérelmet terjesztett elő, amelyhez korlátozott igénypontsorozatot is mellékelt. Az új főigénypont jellemző része szerint az eljárás lényege, hogy „... tojásléként fürjtojáslét használunk, a homogenizálást szobahőmérséklet és 60 °C közötti hőmérsékleten végezzük”. A 2. igénypont nyomelem-forrásként gyógyforrásvizet ír elő. A kérelmező szerint a felhívott magyar szabadalmi leírás nem újdonságrontó a bejelentésre, mert abból az feltételezhető, hogy tyúktojást alkalmaztak, aminek csak egy részét — 1/4-1/5-ét — használták teljes tojásként. Ezzel szemben saját megoldásában fürjtojást alkalmaznak, teljes tojás formájában, így a fehérjetartalomjobban hasznosul, a készítménynek tehát magasabb a biológiai értéke. Mivel szakember számára nem volt előre várható, hogy fürjtojás teljes minőségében (sárgája-fehérje együtt) zavaró hatás nélkül alkalmazható, a bejelentés tárgya új, ezért szabadalomképes. A megváltoztatási kérelem nem alapos. Az Szt. 2. §-a szerint új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta. Az e szakaszhoz fűzött miniszteri indokolás szerint nemcsak a szó szerint egyező nyilvánosságra jutás rontja le a bejelentés újdonságát, hanem az olyan mértékű is, amelytől feltalálói tevékenység nélkül el lehetett jutni a megoldáshoz. A bíróság szerint is újdonságrontó a megoldásra az OTH által felhívott szabadalmi bejelentés tartalma, ha abban nincs is kifejezetten megnevezve a konkrét szárnyas fajta, amelyből a tojás származik. A szabadalmi bejelentés tojást említ, a példák és az igénypont sem korlátozzák az oltalmi kört tyúktojásra s a keverékben itt is szerepel a „teljes tojás", ha csak részmennyiségben is. Arra pedig a felhívott leírásban nem található adat, hogy a szakember miért nem teljes mennyiségben alkalmazza a tojásfehérjét; ezzel kapcsolatos, a szakembert befolyásoló irodalmi közleményt a kérelmező sem jelölt meg. Ha azonban a szembeállított leírás nem foglalta is magában a fürjtojást, akkor sem lehetne feltalálói tevékenységnek tekinteni annak alkalmazását az egyébként ismert eljárásban. Szakember számára a felhívott szabadalmi leírásból annyi mindenképpen ismertté vált, hogy a termék bizonyos mennyiségű fehérjét tartalmazhat a szétválás veszélye nélkül s hogy a fehérje jelenléte kívánatos annak kedvező táplálkozástani összetétele miatt. Főképpen ez utóbbi feltétel teljesítése és az elmúlt években divatbajött fürjtojás tulajdonságainak ismerete a szakembert arra ösztönözte, hogy kipróbálja tojáslikőr alapanyagként is. Ehhez nem volt szükség feltalálói tevékenységre, csupán néhány kísérletre vagy kísérletsorozatra. Az ilyen körülmények között létrehozott megoldás pedig újdonság hiánya miatt nem szabadalmaztatható. Helytálló volt tehát az Országos Találmányi Hivatal elutasító határozata, a bíróság ezért a megváltoztatási kérelmet elutasította. (3. Pk. 21173/1989.) A szabadalmazhatósághoz szükséges újdonság megállapításakor irányadó szempontok. (Szt. 2. §.) A kérelmező — főleg versenymedencék egymással párhuzamos úszópályáinak a kijelölésére alkalmas — úszópálya-jelző bójára kért szabadalmi oltalmat. Megoldását az jellemzi, hogy a feszítőkötélre felfűzött tárcsák sorozatába olyan megfelelően kialakított emelőtagok vannak beiktatva, amelyek belső terében gáz halmazállapotú közeg van. Az Országos Találmányi Hivatal elutasította a szabadalmi bejelentést. Indokolásának a lényege szerint a H 2580 számú közzétételi iratban ismertetett hullámtörő jelzőbója alapján a megoldás kidolgozása a szakember kötelező tudásához tartozik. A szakember számára nyilvánvaló intézkedést jelent az is, hogy a jelzőbóják felfűzött sorozata közé forgástestalakú zárt emelőtagokat kell beiktatni, amelyek a víz felszínén tartják a jelzőbóját. E határozat megváltoztatása iránti kérelmet a Fővárosi Bíróság elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a H 2580 számú közzétételi iratból megállapítható a versenymedencék egymással párhuzamos úszópályáinak a kijelölésére szolgáló berendezés, amely kötélre felfűzött tárcsák sorozatából áll. A tárcsasorba beiktatott emelőtagok pedig megismerhetők azokból az általános úszóbójákból, amelyek belsejében levegő van és gáztömör kialakításúak. A berendezés hullámcsillapító hatása csak kismértékű. A folyadékba helyezett szilárd felületekről visszaverődő hullámok intenzitásának a lényeges csökkentésére az un. feszített víztükör alkalmas. A kérelmező fellebbezett az elsőfokú végzés ellen. Fellebbezésében lényegében a következőkre hivatkozott: a tárcsasorba közbeiktatott emelőtag és a nyílt vízi bója között — ha a berendezést egységében szemléljük — nincs olyan hasonlóság, amely alapján az oltalmazni kért megoldás szerinti emelőtag megvalósítható. Más a kétféle berendezés rendeltetése. Az emelőtag feladata, hogy az úszópályákat elválasztó tárcsákat optimális helyzetben tartsa a víz felszínén. Az emelőtag
