Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet

1990 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az Európai Gazdasági Közösség iparjogvédelmi integrációja

26-Melléklet 1990/4 - SzKV lya alatt történnek; kizárólagos illetve egyedüli li­cencia, az ugyanazon találmányra vonatkozó ana­lóg szabadalmakkal védett egyes területeket érintő hasznosítási korlátozások legfeljebb öt évre, a licen­ciaadó védjegyének és árukülsőjének a licenciavevő által használatára vonatkozó kötelezettség, a licenciatermék műszakilag kielégítő hasznosításához szükséges áruk­nak és szolgáltatásoknak a licenciaadótól való beszer­zésére vonatkozó előírás, minimális kötelezettségek és minimim royalty kikötése, a hasznosításnak a szerződés tartamára műszaki területek szerinti korlátozása, az al­­licenciatermék ellátása a szabadalmasra illetve a szaba­dalomra való utalással, a know-how-ra vonatkozó titok megőrzése, a szabadalombitorlásra vonatkozó informá­ció, a bitorló elleni fellépés illetve annak elősegítése, ha ez nem sérti a licenciavevő jogát a licencia tárgyát ké­pező szabadalom érvényességének vitatásához, minimá­lis minőségi követelmények kikötése, a javítások kölcsö­nös átadásának előírása, a licenciaadó által a jövőben nyújtandó kedvezőbb feltételek kiterjesztése a licencia­vevőre. A versenykorlátozás tilalmába ütköznek viszont olyan kikötések, mint a licenciavevő jogának korláto­zása, hogy a szabadalom érvényét vitathassa, a licencia­szerződés hatályának a szabadalom oltalmi idején túli automatikus kiterjesztése, a meghatározott partnerek­kel való verseny korlátozása, nem szabadalmazott illetve már közkinccsé vált know-how-ra vonatkozó royalty ki­kötés, mennyiségi korlátozások a licenciatermék gyár­tásával és eladásával kapcsolatban, az árképzés megkö­tése, a fogyasztókra vonatkozó korlátozások, a fejlesz­tések átruházására vonatkozó kikötések, további licen­ciákra, árukra, szolgáltatásokra vonatkozó „árukapcso­lások", a licencia hasznosításának 5 évet meghaladó egyes területi korlátozásai, áruk, szolgáltatások beszer­zési forrásaira, az iparjogvédelmi jogok gyakorlására vo­natkozó megkötések. Az Európai Közösség Bizottságának egy másik, 1988. november 30-i 556/89. számú szabályozása rész­letezi a Római Szerződés 85. (3) cikkének alkalmazását a know-how licenciaszerződésekre. Ami a know-how oltalmára vonatkozó rendelkezése­ket illeti, általános vonásként állapítható meg, hogy a know-how oltalomnak rendszerint nincs egységes, át­fogó jogszabálya, hanem ez az oltalom közvetett mó­don, a különböző életviszonyokra vonatkozó (különösen a munkajogi, polgári ill. magánjogi, a tisztességtelen versenyt tiltó) jogszabályok titokvédelmi rendelkezései, a szerződési és a bírósági gyakorlat, kombinált együtt­hatásaként jelenik meg. A jogi védelem az ismeret tényleges birtoklásának ol­talmán alapul, (tehát az oltalom alá helyezés nem igé­nyel állami regisztrálást vagy engedélyeztetést) és csak az ismeretnek más által való jogtalan elsajátítása, fel­­használása, nyilvánosságra hozatala (a „titok pecsétjé­nek feltörése") ellen ad fellépési lehetőséget. Nem zárja ki azonban — szemben a szabadalommal — a know­how tárgyát képező ismeretanyag más által való önálló, független kifejlesztését. A Közösség Bizottságának a know-how licenciaszer­ződésekre vonatkozó szabályozása főbb vonásait az alábbiakban foglalhatjuk össze. A szabályozás preambuluma utal arra, hogy mivel a nem szabadalmazott, a köznapi szóhasználattal „know­how"-nak nevezett ismeretek gazdasági jelentősége nö­vekszik és azok átadása gyakran irreverzibilis folyamat, a nagyobb jogbiztonság igénye megköveteli a know-how licenciaszerződések versenyjogi státusának tisztázását annak érdekében, hogy bátorítsák a műszaki ismeretek szélesebbkörű elterjesztését a Közösségen belül. A szabályozás szerint a know-how a műszaki ismeretek olyan halmaza, amely titkos, jelentős és megfelelő formában azonosított. A titkosság negatív oldalról azt jelenti, hogy az ismeret egészében véve nem közismert és nem könnyen hozzáférhető, a jelentős, szubsztanciális jelző azt fejezi ki, hogy az ismeret nem elcsépelt, triviális, hanem a versenyhelyzetet javító, végül az azonosítottság azt jelenti, hogy az ismeret le van írva vagy más módon rögzített. A szabályozás a szabadalmi licenciaszerződéseknél mondottak mintájára nem tekinti a Római Szerződés 85. (3) cikkének versenykorlátozási tilalmába ütköző­nek a know-how licenciaszerződésekre vonatkozó egyes területi, 10 évet meg nem haladó hatályú megkötése­ket, a licenciaadó védjegye és árukülsője használatára vonatkozó kikötéseket, egyes termelési és forgalmazási korlátozásokat, a know-how-ra vonatkozó titok megőr­zésére vonatkozó kikötéseket, az allicencia vagy átadás, a szerződés lejárata utáni hasznosítás tilalmát, a fejlesz­tések átadására vonatkozó kikötéseket, minimális mi­nőségi követelmények és ellenőrzési lehetőség előírását, információs kötelezettséget a know-how jogtalan elsa­játításáról, a szerződés teljes tartamára royalty fizetését még a know-how nyilvánosságra kerülése esetén is, mű­szaki területek szerinti korlátozást, minimális mennyiség és minimum royalty kikötését, a más licenciavevőknek adandó jövőbeni kedvezmények kiterjesztését, a licen­ciaadó nevének használatát, a know-how felhasználásá­nak tilalmát harmadik felek számára készített berende­zésekben. A versenykorlátozás tilalmába ütköznek viszont olyan kikötések, mint például a licenciavevő jogának korlátozása, hogy a know-how-t a szerződés lejárta után hasznosítsa, ha az közkinccsé vált, a fejlesztések átruhá­zásának illetve kizárólagos hasznosításának kikötése, a licencia kielégítő műszaki hasznosításához nem szüksé­ges áruk, szolgáltatások beszerzésére vonatkozó kiköté­sek, a know-how titkossága illetve a szerződés érvényes­sége vitatási lehetőségének kizárása, royalty kikötése olyan árukért és szolgáltatásokért, amelyek nem a know­how felhasználásával készültek, a fogyasztókra, árkép­zésre, versenytársakra vonatkozó korlátozó kikötések, a szerződés időtartamának automatikus meghosszabbí­tása fejlesztések átadásával, a szellemi tulajdonjogok felhasználása a beszerzési források korlátozására vagy olyan termékek forgalmazásának korlátozására, amelyek tekintetében e jogok már kimerültek. 11) A szabadalmi illetve védjegy, ipari minta olta­lom nélkül piacra vitt termékek utánzatai, hasznosítá­sai (counterfeiting) elleni jogi védelem lehetőségeit el­sősorban a tisztességtelen verseny elleni jogszabályok tartalmazzák az Európai Gazdasági Közösség keretében is. Ennek kapcsán általában az az alapvető álláspont, hogy a verseny szabadságából következően az utánzás mindaddig megengedett, amíg az nem ütközik ipari tu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom