Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az Európai Gazdasági Közösség iparjogvédelmi integrációja
1990/4 - SzKV Melléklet 23 A becslések szerint mindez jelentős idő- és költségkímélést jelent, továbbá megnöveli a szabadalmi jogbiztonságot, csökkenti a szabadalomjogi kockázatot. Az Egyezményhez az Európai Gazdasági Közösség országain kívül olyan országok csatlakozhatnak, amelyekkel a Közösség vámunióra vagy szabadkereskedelmi megállapodásra lép. Az irodalomban „luxembourgi csodának” nevezett Egyezmény nem korlátozza a tagországok jogát nemzeti szabadalmak és egy átmeneti ideig európa szabadalmak engedélyezésére. Ennek következtében az Európai Gazdasági Közösség vonatkozásában a bejelentőknek három választási lehetősége van: igényelhetnek nemzeti szabadalmat, központilag megadott, de multinacionális nemzeti tartalmú európa szabadalmat és központilag megadott egységes tartalmú szupranacionális közösségi szabadalmat. A nemzeti szabadalom érvényét veszti, ha ugyanarra a találmányra ugyanannak a bejelentőnek közösségi szabadalmat adnak. A Luxembourgi Egyezmény 1992-es hatálybalépése az egységes közösségi szabadalom megteremtésével olyan jogi előrehaladást képvisel, amelyet a közösségi jog egyetlen területén sem értek még el. Ez is mutatja, hogy az iparjogvédelem a piacgazdasági integrációk sarkalatos joganyaga. A Luxembourgi Egyezmény 1992-es hatálybalépésével kapcsolatos konkrét előkészítő munka (pl. a szabadalmi fenntartási illeték felosztási hányadainak, a Közösség valamennyi tagállama nyelvére való fordítások elkészítésének meghatározása) folyamatban van. Javaslat készült arra, hogy ha a Közösség két tagállama — Dánia és Írország — politikai és alkotmányjogi nehézségek miatt nem ratifikálja az Egyezményt, az az első szakaszban csak a többi tagállam vonatkozásában lépne hatályba. A Luxembourgi Egyezmény a fennmaradó nemzeti szabadalmi jogokra is jelentős jogegységesítő hatást fejt ki. Az Európai Gazdasági Közösség kormányai az Egyezmény aláírásával egyidejűleg kötelezettséget vállaltak nemzeti szabadalmi jogaik közelítésére a Strasbourgi, Müncheni, Luxembourgi Egyezmények és a PCT szellemében, a „ius unum — lex multiplex" elvét követve. E szabadalomjogi egységesítésnek — mint korábban utaltunk rá — a Közösségen túlsugárzó, univerzális hatása van. 8) Az Európai Gazdasági Közösségnek a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogegységesítő törekvése jelenik meg az integrált áramkörökre vonatkozó jogi szabályozás összehangolása terén is. Ismeretes, hogy az elmúlt évek műszaki fejlődésében fokozódó jelentőséget nyertek az integrált áramkörök, amelyek számos modern termék (számítógép, óra, fényképezőgép, mosógép, televízió és rádió vevőkészülék stb.) „technikai lelkét és agyközpontját" jelentik. Az a körülmény, hogy egyetlen chipen, félvezető lapkán nagyszámú alkatrészt illetve kapcsolást helyeznek el, tetemes méretcsökkenést és az elektronikai funkciók kialakításának széles körű lehetőségét jelentik. Az ezekkel kapcsolatos speciális jogi védelem igénye azért jelent meg, mivel egyrészt ezeknek az alkotásoknak a létrehozatala igen jelentős pénzügyi, műszaki és humán beruházást igényel, másolásuk viszont a beruházási költség 1 %-ából elvégezhető, másrészt a szellemi tulajdon hagyományos kategóriái nem jelentenek az integrált áramkörök mint intellektuális alkotások természetének megfelelő adekvát jogi formát. Az integrált áramkör elvileg megfelel a szabadalmazható találmány fogalmának, mivel piaci áruban testet öltő technikai rendszer, ezért az eredeti találmány (Jack Kilby, Texas Instruments, 1958) szabadalmi védelmet is kapott. E találmánynak az elektronikai funkció követelményei szerinti gyakorlati változatai azonban már rendszerint nem szabadalmazhatok, bármennyire tudás- és beruházásintenzív alkotásoknak tekinthetők is. A szabadalmi jog ugyanis csak az alapgondolatukat illetően új áramköri elrendezéseket védi, de nem oltalmazza az önmagukban ismert áramkörök integrálásának különböző változatain alapuló alkotásokat. Az általános szerzői jognak a kifejezési formára irányuló védelmi technikája sem elégíti ki a speciális oltalmi igényt, főként mivel az alkotás jellegadója elsősorban nem a kifejezési forma, hanem a műszaki termék mögött meghúzódó technológiai-funkcionális illetve célszerűségi-utilitárius megfontolások. Hasonlóképp nem alkalmas az integrált áramkörök védelmére az esztétikai-ornamentális árukülsőkre szabott ipari mintaoltalom. A tisztességtelen versenyt tiltó törvényeknek a „szolgai másolásra" vonatkozó rendelkezései piaci jelenlét illetve verseny esetén elvileg alkalmazhatók, a védelem tárgyi, időbeli dimenziói azonban bizonytalanok. Mindezen megfontolások alapján önálló, „sui generis” oltalmi forma kialakítása vált szükségessé, amely megfelel az integrált áramköri alkotás sajátos követelményeinek. Az első önálló jogszabályt az IC-k oltalmára az Amerikai Egyesült Államokban hozták létre 1984-ben. Japánban a félvezető integrált áramköri kivitelezésekről szóló törvény 1986-ban lépett hatályba. Az európai országok közül Svédország, Hollandia, Dánia, Franciaország, NSZK és Nagy-Britannia vezettek be az IC-k oltalmára vonatkozó sajátos jogszabályokat. Ezek a szabályok az Európai Gazdasági Közösség 1986. december 16-án kiadott irányelveire épülnek, amelyek több vonatkozásban eltérnek az USA és Japán szabályozásoktól. Az Európai Gazdasági Közösség gyors és összehangolt lépését az a körülmény kényszerítette ki, hogy az USA a szellemi tulajdon védelem egyenlő elbánási alapelve helyébe az integrált áramkörök tekintetében a viszonosság elvét tette, ezért a Közösség országainak vállalatai számára csak kölcsönös jogvédelem megteremtésével lehetett biztosítani az USA területén az integrált áramkörök oltalmát. A Közösségi irányelvek szerint a védelem tárgya az integrált áramkör elrendezéstervét jelentő kivitelezésminta, a „topográfia". Az USA IC joga szerint a védelem tárgya a „maszk alkotás" (amely lényegében az integrált áramkör kivitelezésének eszköze), míg Japánban a védelem tárgya az áramköri elrendezés. Az oltalom előfeltételei tekintetében az USA és Japán joga közel áll, amennyiben megkövetelik az eredetiséget, illetve alkotó jelleget, vagy negatív
