Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 1. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Gondolatok a szoftver oltalmáról
1990/1 - SzKV Melléklet 29 a szoftver elsődlegesen szerzői műnek minősülhet. Az iparjogvédelmi gondolatmenet — amelyet a továbbiakban követni próbálok — döntően az oltalom tartalmának és terjedelmének kérdése körül forog. A szerzői jogi védelem ugyanis a hagyományos felfogás szerint csak a kommunikatív felhasználásra, tehát a közlésre, a műnek a nyilvánosság felé való közvetítésére terjedt ki. A gyakorlati célú művek kapcsán a tartalom haszonelvű, utilitárius felhasználásának szabadsága uralkodott. Erre hozta fel példaként a WIPO 1978-as sui generis szoftver mintatörvényének indokolása azt a példát, hogy a szakácskönyvön fennálló szerzői jog megakadályozza a mű jogosulatlan kiadását, de nem gátolja meg, hogy az abban foglalt recept alapján süteményt süssenek, még kódolt recept és gépesített sütés esetén sem. A gyakorlati célú felhasználások szabadsága (lényegében a vállalkozás, a verseny, az alkotás szabadsága) hagyományosan csak a szabadalmi oltalomban részesíthető találmányok szűk körében volt korlátozható. Az alapvető lépést, amelyet a szerzői jog a szoftver kapcsán tett én magam abban látom, hogy a védelmet — annak hagyományosan a kommunikatív felhasználásra korlátozott dimenzióit felnagyítva — kiterjesztette egy másik síkra, a haszonelvű felhasználás, a gyakorlati eszközként való hasznosítás szabályozására is. A szerzői jog elmélete ezt elegánsan megmagyarázta azzal, hogy a programnak a gépben való futtatása lényegében a program gyors másolása Ez azonban olyan, mintha — a klasszikus WIPO példát folytatva — a süteményt a süteményesrecept másolatának tekintenénk. Valóságban ezekben az esetekben a másolás és a működtetés, a jel többszörözése és gyakorlati eszközként való használata egyaránt jelen van. A szerzői jog hagyományos határainak kiterjesztését indokolt elismerni egyszerűen azért, mert az új borhoz ez az új tömlő jobban illett, bár eredetileg nem erre készült. A szerzői jognak ez a technikai mutációja azonban jelentős konzekvenciákkal járt, új problémákat hozott magával, amelyek — véleményem szerint — alapvetően a mű gyakorlati célúságából illetve a haszonelvű felhasználásnak a szerzői jogi szabályozás körébe vonásából erednek. A kommunikatív, közlési célú felhasználás szerzői jogi korlátozása ugyanis a gyakorlati tevékenység síkján csak a szerzői jogi iparok viszonylag szűk körét érinti és a fogyasztót legfeljebb szellemi élményszerzésben gátolhatja. A szoftver szerzői jogi védelmének a gyakorlati célú, utilitárius felhasználásra való kiterjesztése viszont a gyakorlati tevékenységek széles körét, s ezen keresztül a vállalkozási illetve versenyszabadságot korlátozhatja. Itt tehát két természetjog néz egymással farkasszemet: az egyik oldalon az alkotó igénye az oltalomra, a másik oldalon a társadalom igénye a vállalkozási illetve a versenyszabadság korlátozásának minimalizálására. A szerzői jog, ugyanis a haszonelvű felhasználásra vaLó kiterjesztéssel olyan tevékenységet von az oltalom körébe, amely egyébként szabad felhasználású közkincsnek minősülne. A szerzői jog, bekerülve a verseny magasfeszültségébe, felszentelt protektiv jogból gazdasági restriktiv joggá válhat és egyesek szemében a monopólium Káin bélyegével a homlokán jelenik meg. A szerzői jognak ez az elcsúsztatása ugyanis újragombolja a szellemi tulajdon feszes mellényét, átrajzolja a korábbi oltalmi térképet. A gyakorlati célú, haszonelvű alkotások esetében azonban a szerzői jog nemcsak a gyakorlati tevékenységek tágabb körére hathat ki, hanem a párhuzamos alkotói tevékenységek köre is kiszélesül. Az autonóm, öntörvényű alkotói fantáziából, az érzelmi, érzékletes, lelki dimenziókból is eredő művészi illetve fiktív alkotások esetén ez a probléma nem merül fel ilyen élesen, mivel azok erős alkotói személyiségi jegyeket viselnek, tehát az unicitás, a páratlanság, a kifejező eszközök világot teremtő hatalma jellemzi őket Ezzel szemben a döntően racionális dimenziókban dolgozó tudományos, valamint a gyakorlati célú, haszonelvű alkotásokat a potenciális multiplicitás, tehát a többszörös megalkothatóság lehetősége és a halványabb individuális, személyiségi jegyek jellemzik, amint erre a kandidátusi munka is rámutat. Az autonóm művészi alkotások — mondjuk egy Shakespeare színdarab vagy egy Beethoven szimfónia — nem születtek volna meg, ha szerzőjük nem élt volna, más szerzők merőben más darabokat írtak volna Ha azonban történetesen nem Newton fedezi fel a gravitációs törvényt vagy nem Edison találja fel a villanyégőt, biztosan akadt volna más, aki ezt megteszi, s a tudomány- és technikatörténészek tudják, hogy viszonylag elég hamar meg is tette volna. Ha egy probléma „érett almaként" függ a levegőben, a megoldás többeknél is lepottyanhat, ezért is gyakori a tudományos-technikai területen a vitatott prioritás. Az ilyen tudományos-technikai műveknél nem a kifejezési mód, hanem a természettudományi illetve funkcionális tartalom a lényeg, az pedig sok vonatkozásban szinte természetiig meghatározott, mert az alkotók egyetlen világot tükröznek, illetve egyetlen világból merítik eszközeiket. A szabadalmi jog csak a korábbi prioritású jogot ismeri el, a szerzői jogban azonban a plágium esetét kivéve nyitva áll az eredeti alkotások párhuzamos jogvédelmének lehetősége, amely jobban kiélezi, érzékenyebbé teszi az eredetiség kérdését, mint az egyedülálló, a művészi illetve fiktív művek esetén. A párhuzamos művek lehetősége ugyanis a döntően szubjektív meghatározottságú fiktív alkotásoknál inkább csak elméleti és ritkán előforduló jelenség. Kosztolányi halotti beszédével mondhatjuk, hogy szegény ahhoz a forgandó szerencse, hogy ezt a csodát — gondoljunk megint egy Beethoven szimfóniára — mégegyszer megteremtse. A gyakorlati célú alkotásoknál azonban ez a többszörös megalkotási lehetőség nagyonis gyakorlati az erős objektív meghatározottság következtében. Ezzel függ össze a programozók valamely „hiteles helyen" való regisztrációs igénye, amelyet a programnak a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz való beküldésével, közjegyzői letétbe helyezéssel vagy szabadalmi bejelentés tételével próbálnak teljesíteni és ezen keresztül szerzőségük prima facie bizonyítékát megteremteni. További sajátosság — amelyet a kandidátusi munka is színvonalasan, részletesen tárgyal — a gyakorlatidéi megoldásoknak mint feladatműveknek a szuverén művészi illetve fiktiv művekhez képest kisebb alkotói szabadságfoka, amelyet bizonyos mértékig objektíve korlátoznak, kondicionálnak a meglévő peremfeltételek, a módszer logikája, továbbá a funkció illetve a cél követelményei. A célból és funkcióból adódó közhelyszerű elemek, mesterségszerű mozzanatok monopolizálását nem célszerű megengedni, másoktól elvenni.
