Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: A biotechnológiai találmányok jogvédelmének időszerű kérdései
30 6. sz. Melléklet 1990/12 - SzKV — az UPOV által alkalmazott genotípusra (külsőségi) vizsgálati módszer és az erre irányuló védelem egyes növényeknél (pl. gyógynövények) nem kielégítő, mivel azok esetében a genotípus, a béltartalom (a hatóanyag) a lényeges, amely az általános (ipari) szabadalmi rendszerben védhető, — az iparjogvédelemben elfogadott a szellemi javak különböző aspektusainak kumulatív védelme (pl. a szerzői jog a kifejezési formát, a szabadalom az ideát védi), — a növényfajta-oltalom általában a küllemi, morfológiai jegyekre irányul, az általános (ipari) szabadalom viszont más aspektust, többnyire a funkcionális, „beltartalmi” jellemzőket védi, — az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló Müncheni Megállapodás 53. cikk b) pontja ugyan kizárja a növényfajtákat a szabadalmi oltalomból, a WIPO illetve a GATT keretében kidolgozott szabadalomjogi harmonizációs egyezmény tervezete viszont semmilyen szellemi eredményt nem kíván kizárni a szabadalmi oltalom köréből. Ennek nyomán az az igény is felvetődött, hogy az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló Müncheni Megállapodást 54. cikk b) pontja módosításával lehetővé kell tenni az európai szabadalmi rendszer keretében is magának a növényfajtának a szabadalmazhatóságát. A növényrészek, egyedi növények, technikai jellegű nemesítési eljárások már ma is védhetők az általános (ipari) szabadalmi rendszer keretében és az oltalom kiterjed az eljárással előállított termékre is. A Müncheni Megállapodás jelzett felülvizsgálatával párhuzamosan dolgozzák ki az Európai Gazdasági Közösség egységes növényfaj ta-tanúsítványos rendszerét, amely egyes elképzelések szerint nem kizárólagos, hanem az általános (ipari) szabadalomnál könnyebben elérhető, vagylagos oltalmi formát kíván nyújtani az új növényfajtákra, — általános (ipari) szabadalmat elvileg csak kevés növényi találmányra lehet igényelni, mivel az új növényfajták a szabadalmazhatóság egyik legszigorúbb előfeltételét, a feltalálói tevékenység ill. a nem nyilvánvalóság követelményét csak ritkán elégítik ki, — az UPOV rendszerű oltalom továbbra is megtartja párhuzamra létjogosultságát és vonzerejét, mivel a kisebb nemesítői eredményekre könnyebben elérhető jog lesz, hasonlóan a kisebb konstrukciós találmányokra egyes országokban megszerezhető használati mintaoltalomhoz. Többen rámutattak azonban, hogy a növényfajták oltalmának lehetősége az általános (ipari) szabadalmi rendszer keretében számos problémát vet fel. Ide tartozik pl. az, hogy a növényfajta feltárása („enabling disclosure”) a társadalom számára csak a szaporítóanyag letétbehelyezése mellett biztosítható (hasonlóan a mikroorganizmusokhoz), a biológiai anyag önreprodukciós képessége miatt a szabadalmijog bitorlásának kérdése másképpen vetődik fel (a növényfajta előállításakor nem a nemesítési eljárást valósítják meg, hanem a növény reprodukálja önmagát). Többen politikailag is érzékeny kérdésnek minősítették, hogy csak az UPOV rendszerű oltalom ismeri el a hagyományra farmerprivilégiumot, amely szerint a gazdálkodó a védett növényfajta termesztése során a termés egy részét szaporítóanyagként elteheti a következő évre, tehát nem kell minden évben ismételten megvásárolnia a szaporítóanyagot a növényfajta nemesítőjétől. A többségi vélemény szerint a farmerprivilégiumot intézményesen nem lehet beépíteni az általános szabadalmi jogba, így ezt nem a szabadalmi jog kimerülése címén, hanem legfeljebb úgy lehet elismerni, hogy a szaporítóanyag eladása magában foglalja a hallgatólagos licenciát a többgenerációs felhasználásra. Nagyméretű farmergazdaságok esetén azonban ez a privilégium visszaélések forrása lehet és jelentősen sértheti a növénynemesítő érdekeit. Külön vitakérdést vet fel a növényi részek, biológiai anyagok oltalmazhatósága. A viták során kifejtett többségi vélemény szerint a biológiai anyagok (pl. szövetkultúrák, sejtvonalak, gének) az általános szabadalmi rendszerben egyértelműen védhetők, amely transzstruktúrális oltalmat biztosít, tehát nem egy adott növényfajtához, mint genetikailag fixált formához kötötten, hanem bármely növényfajtában való felhasználás esetén véd. Ennek kapcsán merült fel az a kérdés, hogy az UPOV rendszerű növényfajta oltalom kiterjed-e a fajtában levő genetikai információnak a növényfajtán túli védelmére, tehát kizárja-e annak más növényfajtában való felhasználását. A többségi vélemény szerint az UPOV rendszerű oltalomnak ki kellene terjednie azokra a növényrészekre is, amelyek a növény szaporítóanyagaként felhasználhatók (szövetkultúrák, sejtek, sejtvonalak stb.), amelyek tartalmazzák a növény genetikai kódját. Az UPOV rendszerű oltalom tehát ne csak a növényfajták szintjén legyen kompetens, a „sejtek szintjén” azonban csak a reproduktív felhasználási célhoz kötötten érvényesülhet, egyéb felhasználást nem zárhat ki. Az UPOV rendszerű oltalom ugyanis jelenleg a növényi résznek csak a szaporítóanyagként való felhasználását korlátozza, míg az általános („ipari”) szabadalom a növényi rész, biológiai anyag bármely célra és minőségben való felhasználása ellen véd. A biológiai innovációk többféle oltalmazási lehetősége felveti egyrészt a kutatás szabadsága („research exemption”) kérdését, másrészt az oltalmak közötti jogi függőség problémáját is. Az UPOV rendszerű oltalomban egy oltalmazott fajta felhasználása további fajták nemesítéséhez megengedett, csak az ismételt felhasználás engedélyhez kötött. Jogi függőség az alapfajta és a de
