Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Iványi István: A magyar szabadalmi törvény reformja és a nemzetközi szabadalomjogi harmonizáció
1990/12 - SzKV 6. sz. Melléklet 1 IVÁNVI ISTVÁN az Országos Találmányi Hivatal elnöke: A magyar szabadalmi törvény reformja és a nemzetközi szabadalomjogi harmonizáció A találmányok szabadalmi oltalomról szóló 1969. évi II. törvény immár huszonegy éve van hatályban. A piacgazdasági inspirációjú törvény — amely Közép- és Kelet-Európábán elsőként tagadta meg a szerzői tanúsítvány intézményét, a KGST környezet dacára, valamint a működő piac hiánya ellenére is — alapvetően betöltötte rendeltetését. A rendszerváltásból eredő új feladatok, a nemzetközi együttműködésre fokozottan támaszkodó piacgazdaság kiépítése azonban megkövetelik, hogy 1991- ben napirendre tűzzük szabadalmi törvényünk reformját. A reform során különösen két nemzetközi egyezményt kell figyelembe venni: — a szabadalmi jogszabályok harmonizálásáról szóló szerződést (a továbbiakban: harmonizációs szerződés), amelynek előkészítése a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) égisze alatt folyik, és amelynek elfogadása tárgyában 1991. júniusában Hágában diplomáciai konferenciát tartanak, valamint — az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló Müncheni Egyezményt (a továbbiakban: európai egyezmény). Ez alkalommal a harmonizációs szerződés előkészítéséről, s azokról az anyagi és eljárási jogi rendelkezésekről kívánok rövid áttekintést adni, amelyekre a magyar szabadalmi törvény reformjának ki kell terjednie. I. I. A Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében már több éve folynak a munkálatok egy nemzetközi szerződés kidolgozása érdekében, amely a résztvevő országok szabadalmi jogszabályait harmonizálja. Magától értetődő azonban, hogy nem minden szabály hozható összhangba az országok gyökeresen eltérő, történelmileg kialakult szokásai, gyakorlata, rendelkezései következtében. A harmonizációs szerződésnek az a célja, hogy a Párizsi Uniós Egyezményhez kapcsolódva lehetőleg minél több szabály lehetséges összhangját megteremtse. A szerződésnek a diplomáciai konferenciára való előkészítése során a szakértői értekezleteken ellentétes vélemények ütközésére gyakran került sor. Az egyik pólust az Amerikai Egyesült Államok és néhány hozzá, elsősorban politikailag és gazdaságilag közel álló ország (Ausztrália, Új-Zéland, esetenként Kanada) képviselte; a centrumot az európai országok és sok vonatkozásban Japán és Kína alkották; a másik póluson a fejlődő országok (a 77-ek) helyezkedtek el. Az Amerikai Egyesült Államok a szakértői értekezleteken tett nyilatkozatai szerint kész szabadalmi törvényét az európai normáknak megfelelően átalakítani. Döntő lépésre szánta el magát, amikor egy korábbi szakértői értekezleten bejelentette, hogy hajlandó az „első feltaláló” elvről az „első bejelentő” elvre áttérni. A későbbi szakértői értekezleteken azonban teljes súlyával igyekezett minél több, az amerikai szabadalmi törvény más elemeinek megtartását lehetővé tevő szabályt a nemzetközi szerződés tervezetének részévé tenni. A centrumot képviselő országok szabályozásának a diplomáciai értekezlet elé kerülő tervezet lényegében megfelel; a fejlődő országok azonban számos vonatkozásban fenntartással fogadják a harmonizációs törekvéseket, amelyek közül néhány fontosabbra a továbbiakban még ki kell térni. II. 1) A magyar szabadalmi törvény megváltoztatását igénylő anyagi jogi kérdések sorát azzal kell kezdeni, hogy jelentősen eltérnek hatályos szabályozásunktól a harmonizációs szerződésben megállapított szabadalmazhatósági feltételek. Ezek szerint a találmányt akkor kell szabadalmi oltalomban részesíteni, ha új, feltalálói tevékenység eredménye (nem nyüvánvaló), és hasznos vagy iparilag alkalmazható. Az újdonság és feltalálói tevékenység (nem nyilvánvalóság) fogalmát a harmonizációs szerződés meghatározza, a hasznosságét, illetőleg az iparilag alkalmazhatóságét nem. A találmány akkor tekinthető újnak, ha nem képezi részét a technika állásának. A technika állásához nemcsak a bejelentés, illetőleg az elsőbbség napját megelőzően a világban bárhol a köz számára hozzáférhető ismeret tartozik, hanem az engedélyező
