Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 1. szám - Dr. Ficsor Mihály: Az Újítási és Találmányi Szakértői testület szerepe a találmányi és újítási díjviták eldöntésében
1990/1 - SzKV Melléklet 25 nos eredmény öt százalékából mint növelhető, illetve csökkenthető díjkulcsból kell kiindulni. Az újítások hasznos eredményének megállapítására vonatkozó elveket a 7001/1983. OTH-SZOT számú együttes irányelv (a továbbiakban: Ir.) III. fejezete tartalmazza Ez utóbbi természetesen nem korlátozhatja a feleknek a jogszabályokban biztosított szerződési szabadságát; célja nem is ez: hanem a jogszabályok értelmezése. Az irányelvi szintű jogértelmezés nem kizárólagos jellegű. Ezért az újítási díjak alapjának jogszerűségére, illetve jogszabályellenességére vonatkozó — és a szóban forgó szakértői vélemény alapját szolgáló megbízásban feltett — kérdések önmagukban nem állják meg a helyüket: az előzőekből következik ugyanis, hogy a felek a díjazás vetítési alapját tetszőlegesen választhatják meg, mert e tekintetben nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amelytől ne térhetnének el. Az Ir. 15) pontja is megerősíti ezt az értelmezést, amikor leszögezi, hogy a hasznos eredmény számítási alapja a díjazásnak, de a felek megállapodása alapján a díjazás vetítési alapjául más is szolgálhat, s hogy a jogszabályban előírt mértéknek megfelelő díjat az újítás vagy találmány alapján gyártott termékek árának százalékában, illetőleg darabdíjként is meg lehet határozni, továbbá egy összegben is meg lehet állapítani Önmagában tehát nem jogszabályellenes, nem kifogásolható, ha a felek nem a hasznos eredményt veszik a díjazás alapjául. A felek által választott díjalapot ilyenkor a díjazási időszakkal és a díja-' lapra vetített díjkulccsal összefüggésben az arányosság szempontjából az alapján kell megítélni, hogy a szerződési szabadság körében választott módszerrel számított díj feltűnően aránytalan-e ahhoz a díjhoz képest, amelyet az adott újítás hasznosításával kapcsolatban az R és az Ir. rendelkezéseivel összhangban megállapíthattak volna, ha az ezekben kialakított, a hasznos eredménnyel való arányosságra épülő díjazási módszert választották volna Erre utal az Ir 15) pontja, amikor a hasznos eredményt a díjazás számítási alapjának nevezi, és amikor a következő fordulatában a jogszabályban előírt mértéknek megfelelő díj tekintetében felsorolja a hasznos eredményre épülőtől eltérő számítási módszerek egyes variációit. Ugyanebben a szakértői véleményben a Testület arra is rávilágított, hogy az újításokban nem lehet különbséget tenni érvényes vagy értékelhető részek és érvénytelen részek között. Az R. 2. §-ának (3) bekezdése arra az esetre vonatkozik, ha a javaslat tárgya a kereskedelmi forgalomban kapható termék beszerzésére irányul. Ebben az esetben azonban a javaslatot újításként értékelni egyáltalán nem lehet. Az a körülmény, hogy egy új konstrukciót a kereskedelmi forgalomban kapható részegységekből állítanak össze, nem teszi az újítást részben érvénytelenné, mert az újítási javaslat tárgya a konstrukciós megoldás, nem pedig az ahhoz szükséges elemek beszerzése. Ezért, ha a korábbi és az új konstrukció teljesen azonos elemekből állnak, akkor — azonos beszerzési forma és ár esetén — ezeknek az ára a költségmegtakarításban nem játszik szerepet. Ha azonban az új konstrukciós megoldás lehetővé teszi, hogy valamely elemet más elemmel helyettesítsenek (váltsanak ki), akkor az ebből eredő költségmegtakarítás annak ellenére az újításnak tulajdonítható, hogy a szóban forgó elem a kereskedelmi forgalomban beszerezhető termék (SZT-2/1989). A Testület több ízben kapott megbízást a közreműködés fogalmának, illetve a közreműködő díjazásának tárgyában. Az R. 13. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezet közreműködői szerződést köthet az arra vállalkozókkal, hogy az újítás hasznosításában, illetőleg átadásában díjazás ellenében, munkaköri kötelességüket meghaladó mértékben közreműködjenek A közreműködői szerződés tartalmazza különösen a közreműködő feladatait, a munkavégzés feltételeit, valamint a munkaráfordítással arányosan megállapított közreműködői díj mértékét, kifizetési módját és idejét. A közreműködéssel kapcsolatban két alapvető értelmezési kérdés merül fel: a) Hogyan és hol lehet meghúzni a munkaköri kötelesség körébe tartozó tevékenység és a munkaköri kötelességet meghaladó mértékű közreműködés közti határvonalat? Mi minősül közreműködésnek? b) Miként kell értelmezni és lehet kifejezni a munkaráfordítással való arányosságot a közreműködői díjak esetében7 ad a) Sem az R 13. §-a, sem a Tr. 5. §-a, sem pedig a közreműködésre vonatkozó 7001/1985 (Sz.K.5.) OTH-PM-OMFB irányelv (a továbbiakban: Kir.) nem ad kimerítő jellegű, taxatív felsorolást a közreműködésnek minősíthető tevékenységfajtákról. Ebből az következik, hogy bármilyen tevékenység közreműködésnek minősülhet, amely az újítás hasznosítását, átadását, illetve a találmány értékesítését a közreműködő munkaköri kötelességét meghaladó mértékben elősegíti. Természetszerűen nem zárható ki a közreműködés köréből tárgyilag a gondossági kötelesség teljesítésében realizálódó szellemi munka, az átlagos, szokásos munkaköri feladatokat meghaladó mértékű szervezési, ellenőrzési, figyelemmel kísérési, koordináló, kapcsolatkiépítő, piackutató és más olyan tevékenység, amely a munkaidőtől független, állandó készenlétet igényel. Alanyilag pedig nem rekeszthetők ki a közreműködés lehetőségéből azok a vezető beosztású dolgozók, akik többnyire a fent körülírt — közreműködésnek minősíthető — szellemi tevékenységet elvégzik. (A közreműködésnek minősíthető tevékenységek tekintetében lényegében a kifejtettekkel azonos álláspontot képvisel a Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 21053/1988/3. számú ítélete is.) A közreműködés fogalmi kritériuma — bárki által végzett, bármilyen fajtájú tevékenységről van szó —, hogy az újítás hasznosítását a munkaköri kötelességet meghaladó mértékben mozdítsa elő. Az adott szakvéleményben érintett újításokkal kapcsolatos közreműködői szerződéseket azzal a céllal kötötték, hogy az új műszaki megoldások üzemszerű bevezetését hatékony érdekeltség megteremtése révén meggyorsítsák. Ez a célkitűzés önmagában nem összeegyeztethetetlen a közreműködés jogintézményével. Azzá válik azonban, ha a közreműködés fogalmi kritériumainak mellőzéséhez vezet, s arra irányul, hogy a munkaköri feladatként, munkabérért végzett tevékenység közreműködésnek minősüljön pusztán azon az alapon, hogy kapcsolatban van az újítás vagy a találmány hasznosításának termelési — kereskedelmi folyamatával. Önmagában tehát az ún. „ piramis"-rendszer és az egyes újítások hasznosításában közreműködők nagy száma nem kifogásolható, ha a közreműködők valóban munkaköri kötelességük mértékét meghaladó teljesítményt nyújtanak.
