Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 1. szám - Dr. Ficsor Mihály: Az Újítási és Találmányi Szakértői testület szerepe a találmányi és újítási díjviták eldöntésében
1990/1 - SzKV Melléklet 21 több állam — így pl. Svédország, Franciaország — szabályozza a képviselet lehetőségét); d) lehetőséget adnak — országonként eltérő eszközökkel — a vita alapjául szolgáló tényállás tisztázására (pl. Franciaországban).19 Az egyeztető eljárások főbb statisztikai adatai Az NSZK-ban az Egyeztető Tanács évente átlagosan 80 vitával foglalkozik; mint arra már korábban utaltunk, döntéseinek 70-75%-a lezárja a vitát. Franciaországban az Alkalmazotti Találmányok Nem-zeti Bizottságához 1980-tól 1983-ig 34 ügyben érkezett kérelem. Az ügyek száma növekvő tendenciát mutat (1983-ban 17, az 1980-as 6-hoz képest). A 34 esetből 30-at a munkavállalói oldal kezdeményezett. 1980-tól 1983-ig 9 olyan ügy került bíróság elé, amelyben a Bizottság is állást foglalt Ugyanakkor Finnországban 1967-től 1987-ig mindössze 30 esetben került sor egyeztető eljárásra, ezért jogszabály módosítást terveznek 20 AZ ÚJÍTÁSI ÉS TALÁLMÁNYI SZAKÉRTŐI TESTÜLET Egyeztetés, választottbíráskodás a magyar jogban A választottbíráskodás jogintézménye korántsem ismeretlen a magyar jogban. A Polgári Perrendtartás (Pp.) XXIV fejezete tartalmazza a választottbírósági eljárás speciális szabályait. A Pp 360. §-ának (1) bekezdése választottbírósági eljárásnak — a jogszabály rendelkezése vagy erre vonatkozó írásbeli megállapodás, az ún. választottbírósági szerződés esetén — ad helyt a) gazdálkodó szervezet és külföldi fél közötti jogviszonyból származó vitás ügyben; b) külföldi felek közötti jogviszonyból származó vitás ügyben; c) gazdálkodó szervezetek közötti jogviszonyból származó vitás ügyben, ha törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanács rendelet azt lehetővé teszi. Választottbírósági szerződés esetén más eljárásnak nincs helye, kivéve, ha a választottbíróság valamely okból nem alakítható meg Mindebből következik, hogy a Pp.-ben rendszeresített választottbírósági eljárás a találmányi és az újítási díjazási ügyekben nem vehető igénybe (leszámítva azt az esetet, ha a jogviszony valamelyik oldalán külföldi fél áll). Az iparjogvédelemmel rokon jogterületeken is találhatók jogviták egyeztetés útján történő rendezésére hivatott szervek. A tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló 1984. évi IV. törvény 25. §-a rendelkezik úgy, hogy a törvényben tiltott magatartások miatt keletkezett vitákat egyeztető eljárás keretében is rendezni lehet. Egyeztető eljárás lefolytatását az érdekeltek a Magyar Gazdasági Kamarától vagy a Fogyasztók Országos Tanácsától, illetve a szövetkezetek országos érdekképviseleti szervétől — azok feladatkörének megfelelően — kérhetik. Az egyeztető eljárás csak az érdekeltek közös kérelmére folytatható le. Az egyeztetést végző szerv állásfoglalása az érdekeltek részére csak ajánlást jelent. A törvény indokolása szerint az egyeztető eljárás célja az indokolatlan és költséges pereskedés helyettesítése. Az indokolás azt is hangsúlyozza, hogy az egyeztető eljárás eredménytelensége esetén a sérelmet szenvedett fél számára a bíróság előtti jogérvényesítés lehetősége nyitva áll. Vígh és Martonyi pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy az 1984 évi IV. törvény szóban forgó rendelkezése nem előzmény nélküli és lényegében régen bevált gyakorlatra épít. A Magyar Gazdasági (annak idején még Kereskedelmi) Kamara 1969. október 7-i és 1970. december 7-i közgyűlésének határozata alapján a külkereskedelmi miniszter 1971. május 27-én ugyanis jóváhagyta a Kamarai Etikai Bizottság megszervezéséről és működéséről szóló szabályzatot E szabályzat szerint a Kamarai Etikai Bizottság feladatkörébe tartozott, hogy a gazdasági tevékenység területén az etika követelményeibe ütköző magatartás esetén véleményének nyilvántartásával, állásfoglalásával előmozdítsa olyan szakmai közvélemény kialakítását, amely elejét veszi a hasonló jelenségeknek Az 1984 évi IV. törvény kihirdetésére figyelemmel 1985-ben hatályba lépett a Magyar Gazdasági Kamara Etikai Bizottságának új működési szabályzata, amelynek 13. pontja szerint az Etikai Bizottság, ha úgy találja, hogy a panaszlott magatartás a gazdálkodó szervezetek együttműködésének és piaci magatartásának etikai normáit megszegi és ezért kifogás alá esik, az erre vonatkozó indokolt állásfoglalását és esetleges javaslatait írásba foglalja és a felekkel közli. Ezt az egyeztető eljárást az érintettek az 1984. évi IV. törvény hatályba lépése után is számos esetben igénybe vették.21 A szerzői jogról szóló 1969 évi III. törvény 55. §-ának (1) bekezdése értelmében szerzői jogi jogvitás ügyben felmerülő szakkérdésben a bíróságok és más hatóságok kérhetnek szakvéleményt a művelődési miniszter felügyelete alatt szervezett szakértő testülettől. A törvény végrehajtására kiadott 9/1969. (XII 29.) MM rendelet 38. §-ának (4) bekezdése ugyanakkor lehetővé tette, hogy a testület a felek felkérésére peren kívül is véleményt nyilvánítson a felhasználási jog gyakorlásával kapcsolatos kérdésekben A Szerzői Jogi Szakértő Testület tagjait a tudományos intézmények, a művészeti szövetségek és egyéb érdekelt szervezetek tagjai közül ezek, valamint a felügyeleti hatóságok javaslata alapján, továbbá a szerzői joggal foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek sorából a művelődési miniszter nevezi ki. A Testület ügyvitelét a Szerzői Jogvédő Hivatal látja el. A Testület a szakvéleményt a megkereséstől számított 60 napon belül köteles megadni; szakvéleményét általában hálom, bonyolult ügyben öt tagú tanácsban alakítja ki. A Testület szervezeti és működési szabályzatát a művelődési miniszter állapította meg.22 A Szerzői jogi Szakértő Testületre vonatkozó szabályozás támpontul szolgált az Újítási és Találmányi Szakértői Testület létrehozásakor, ezért a két testület ügyrendjében, ügymenetében számos közös vonás található.
