Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 4. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Áttekintés az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi rendszerének történetéről, első szabadalmi törvényének 200 éves évfordulója alkalmából
28 4. sz. Melléklet 1990/8 - SzKV 1876-ban centenáriumi kiállítást rendeznek Philadelphiában, ahol az ipari haladást reprezentáló szabadalmazott találmányokat is bemutatják. A szabadalmi rendszer ösztönző erejéről itt szerzett benyomások alapján vezetik be Svájcban 1888-ban a szabadalmi rendszert és hozzák létre a Svájci Szabadalmi Hivatalt, ahol később Albert Einstein is dolgozott elbírálóként. 1879-ben a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánítja az 1870. évi védjegytörvényt azzal az indokkal, hogy az Alkotmánynak a szabadalmakra vonatkozó rendelkezései nem elég széleskörűek ahhoz, hogy a védjegyekre is kiterjeszthetők legyenek. 1881-ben új védjegytörvényt fogadnak el, amelyet 1905-ben továbbfejlesztenek. 1887-ben az USA tagjává válik az ipari tulajdon oltalmára 1883-ban létrejött Párizsi Uniós Egyezménynek. 1891 áprilisában a feltalálók és a találmányokat gyártók kongresszusa megünnepli „az amerikai szabadalmi rendszer második száz évének kezdetét". 1898-ban a Kongresszus jóváhagyja egy Osztályozási részleg létesítését a Szabadalmi Hivatalban azzal a feladattal, hogy újraosztályozza az összes bel- és külföldi szabadalmat és tudományos kiadványokat annak érdekében, hogy megkönnyítse az elbírálók és a köz számára a találmány újdonságának megállapítását. 1900-ban egy japán delegáció tanulmányozta Washingtonban az amerikai szabadalmi rendszer működését és a kormányuknak küldött jelentésükben aláhúzták, hogy az USA ipari-technikai haladásában milyen kiemelkedő szerepe volt a szabadalmi rendszernek, ezért ezt a példát Japánnak is követnie kell. 1909-ben eltörlik a caveat jogintézményét, amelyet az 1836. évi törvény létesített. A caveat egy írásbeli jelzés volt a Szabadalmi Hivatal felé, hogy a feltaláló még nem volt felkészülve a bejelentés megtételére és ez jogot adott neki arra, hogy ha egy éves időszak alatt valaki ugyanazt a találmányt bejelentette, erről értesítést kapjon. 1917-ben katonai és tengerészeti osztályt hoznak létre a Szabadalmi Hivatalban a szabadalmi bejelentések esetleges katonai értékének vizsgálatára és felhatalmazzák a Szabadalmi Hivatal elnökét, hogy titkosítson olyan szabadalmi bejelentéseket, amelyek nyilvánosságra hozatala káros lehet a közbiztonságra. 1917-ben létrehozzák a Szabadalmi Hivatal Társaságát (Patent Office Society), amely főként a Hivatal munkatársaiból áll és amelynek célja, hogy „előmozdítsa az amerikai szabadalmi rendszer igazi értékének elismerését". A Társaság 1918-tól napjainkig szakmai folyóiratot ad ki. 1920-ban új védjegytörvény jelenik meg, amely lehetővé teszi egyes — korábban nem oltalmazható — megjelölések védjegyként való regisztrálását. 1922-ben a Szabadalmi Hivatal elnöke felhatalmazást kap, hogy a szabadalmi ügyvivőktől meghatározott vizsgák letételét követelje meg, mielőtt a Hivatal előtt eljárhatnak. 1928-ban a Kongresszus külön törvényt fogad el egyes háborús veteránok szabadalmai oltalmi idejének meghosszabbításáról. 1929-ben a Szabadalmi Hivatal határozatai elleni fellebbezési ügyek átkerülnek a Vámügyi és Szabadalmi Fellebbezési Bírósághoz. 1930-ban elvi szempontból is nagy jelentőségű törvényt fogadnak el, amely lehetővé teszi a feltalált vagy felfedezett ivartalan szaporítású, megkülönböztethető, új növények szabadalmazását, kivéve a gumós növényeket. A törvényt olyan híres feltaláló, mint Edison is úgy üdvözölte, mint amely a növénynemesítőknek a mechanikai és kémiai feltalálókkal azonos jogállást biztosít. A Szabadalmi Hivatal együttműködik a Mezőgazdasági Minisztériummal a növények szabadalmazhatóságának megállapításában. Az első növényi szabadalmat 1931-ben adták meg. 1935 április 30-án engedélyezik a kétmilliomodik amerikai találmányi szabadalmat, 1936 június 16-án pedig a 100 ezredik ipari minta szabadalmat. 1939-ben öt törvényt fogadtak el, amelyek célja a szabadalmi ügyintézés gyorsítása és a szabadalmi jogszabályok egyszerűsítése volt. Roosevelt elnök a Kongresszus határozata nyomán 1940 április 10-ét a „Feltalálók és Szabadalmak Napjává" nyilvánította az első szabadalmi törvény aláírásának 150. évfordulója alkalmából. 1946-ban új védjegytörvényt fogadnak el (Lanham Act), amely jelentős változásokat hozott. Ezek között említhető a szolgáltatási és tanúsító védjegyek lajstromozása, a védjegy megtámadhatatlansága bizonyos feltételek mellett, 6 év után a védjegy törlése, ha a használatot eskü alatt (affidavit) nem igazolják. Az atomenergia törvény a hasadó anyagok gyártására, illetve az atomenergia katonai célú felhasználására vonatkozó találmányokat kizárja a szabadalmi oltalomból. Ezt 1954-ben csak az atomfegyverekre korlátozzák. A Kongresszus a háborús moratórium címén kiterjeszti a szabadalmi eljárási határidőket és ezt — viszonosság esetén — a külföldiek számára is biztosítja. 1950- ben pedig külön kérésre kiterjeszti a háborús veteránok szabadalmainak oltalmi idejét. 1949-ben új Szabadalmi Hivatali Eljárási Szabályzatot fogadnak el a szakmai körök véleményének figyelembevételével. 1952-ben - 1930 óta először - egy törvény felülvizsgálja és egységes szerkezetbe foglalja a szabadalmi törvényt. 1954-ben a Szabadalmi Hivatal megkezdi annak vizsgálatát, hogy milyen hivatali munkafolyamatok gépesíthetők. Ezt szükségessé tette az a körülmény, hogy a Szabadalmi Hivatal előtt függőben lévő ügyek száma meghaladta a 220 ezret, az átfutási idő pedig a 3 és fél évet. 1960-ban engedélyezi a Szabadalmi Hivatal a hárommilliomodik szabadalmat. 1962-ben létrehozzák a Szabadalmi Hivatal Akadémiáját az új elbírálók felkészítését célzó tanfolyamok szervezésére. 1966- ban az Egyesült Államok elnöke által felkért bizottság jelentést készít a szabadalmi rendszerről és javaslatot tesz annak továbbfejlesztésére. 1967- ben a Szabadalmi Hivatal megkezdi átköltözését jelenlegi székházába, a Washington melletti Arlingtonba. 1970-ben az USA ratifikálja a Szellemi Tulajdon Világszervezetét (WIPO) létrehozó Egyezményt.
