Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 4. szám - Szitáné Dr. Kazai Ágnes: Az 1989. évi hazai találmányi és újítási tevékenység a statisztikai adatok tükrében
1990/8 - SzKV 4. sz. Melléklet 11 w Megye Hasznosít találmány Dtt эк Feltal szárr álóK a Díjazás ala gáló pénzbe nos eredmén pjául szoln mért hasz У Kifizetett találmányi díj 1900 1989 1980 1989 1908 1989 1988 1909 Pest 6,5 5,8 6,9 5,6 4,0 7,1 7,5 7,3 Somogy ü,5 M 0,7 1,7 0,2 0,3 0,5 0,3 Szabolcs-Szatmár 0.7 0,5 0.9 1,4 0,2 0,2 0,2 0,1 Sznlrçok. 2,2 2,3 1,7 2,4 2,1 3,4 1,2 1,9 Tolna . 0,1 0,3 0,2 0,1 0.2____ 0.9_____ 0Д 0,3 . Vas 0.1 0.2 0.1 0,1 0,1-0.1 Veszprém 3,7 1,1 7,7 6,1 2,7 2,8 2,7 3,2 Zala 0,7 0,6 0,7 0,4 0,2 0,1 0,3 0,4 Összesen : 100 100 100 100 100 .100 100 ■ ion K+F kutatóhelyek száma* tudományos kutatók, fejlesztők száma* K+F ráfordítások* — hasznosított találmá nyok — feltalálók száma — hasznos eredmény ★ Forrás: Tudományos Kutatás és fejlesztés KSH Budapest, 1989. Az egyes mutatószámok alapján szerzett pontokat összesítve alakult ki a K+F valamint a találmányi tevékenységre vonatkozó megyék közötti abszolút sorrend. A két rangsor alapján rangkorrelációs együtthatót számítottunk. Korrelációs összefüggéseket kerestünk a két csoport egyes mutatószámai között, így a — K+F helyek száma — és a hasznosított találmányok száma, — a kutatók, fejlesztők - és a feltalálók létszáma, száma — a K+F ráfordítások — és a hasznos eredmény között. A kapott rangkorrelációs együtthatók alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le. A kutatás-fejlesztési és a találmányi tevékenységet jellemző mutatókból képzett abszolút sorrend révén számított együttható értéke =+0,78, ami azt jelzi, hogy a két adatcsoport között szoros kapcsolat van. Ugyanilyen mértékű korrelációt találtunk ( =+0,76) a K+F ráfordítások valamint a díjazás alapjául szolgáló hasznos eredmény között. A megyékben a K+F helyek száma és a hasznosított találmányok éves értéke között az eddigieknél gyengébb erősségű pozitív kapcsolatot mutattunk ki. ( =+0,56) A két ismervcsoporton belül a legszorosabb korrelációs összefüggés a tudományos kutatók, fejlesztők valamint a feltalálók száma között mutatkozott. (A rangkorrelációs együttható értéke =+0,79). A K+F valamint a találmányi tevékenység intenzitása szempontjából kiemelhető Pest megye, amelyik a mutatószámok többségénél az élen helyezkedik el. Ugyancsak figyelemreméltó az a ténv, hogy Komárom megyében a K+F tevékenység anyagi és szellemi bázisa viszonylag nem túl jelentős, a találmányi tevékenység tekintetében a megye az élenjárók között helyezkedik el. Csongrád megyében a K+F magas színvonala nem eredményezett indokolt szintű találmányi tevékenységet. A megye főleg a hasznos eredmény vonatkozásában maradt el az elvárt mértéktől. Hasonló helyzet jellemzi Baranya megyét, ahol Csongrád megye után a legtöbb kutató-fejlesztő hely található, Ennek ellenére a találmányi tevékenység — főleg a hasznosított találmányok számát tekintve — a rangsor közepén helyezkedik el. Szolnok megye a találmányi tevékenység mutatóinak összesítése után a harmadik helyre került, ami jelentős előrelépést jelent az 1988. évi hetedik helyezéshez képest. Szolnok megye élenjáró helye abból a szempontból is kiemelhető, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenység tekintetében a megyék sorrendjének második felében található. A találmányi tevékenység területi szerkezetének elemzése révén kijelölhetők azok a megyék, amelyekben a tevékenység színvonala és eredményessége elmarad a várakozástól. E helyeken célszerű fokozni az alkotó munka előmozdítására irányuló intézkedéseket az innovációs tevékenység fellendítése érdekében. II. AZ ÚJÍTÁSI TEVÉKENYSÉG ALAKULÁSA 1989-BEN 1. A HAZAI GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK ÚJÍTÁSI TEVÉKENYSÉGÉNEK TELJESÍTMÉNYI MUTATÓI Az elmúlt évtized során benyújtott újítási javaslatok száma az 1980-as 125.227 db-os szintről — évenként fokozatosan — esett vissza. Hasonló jelenségnek voltunk tanúi az újítások elfogadása és hasznosítása területén. Míg az újítókedv 6 év alatt 20 százalékkal esett vissza 1980. és 1986 között, addig a hasznosítás 18 százalékkal. Az újítási tevékenység érzékenyen reagált a makro-(népgazdasági), illetve a mikroszintű (vállalaton belüli) változásokra. Az újítómozgalom eredményességére jelentős fékező hatást gyakorolt a gazdasági szabályozók instabilitása, bizonytalansága, az egyre gyakoribbá váló szerve-
