Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 1. szám - D. Ficsor Mihály: Egy vita dokumentumai
16 Melléklet 1990/1 - SzKV jogelvet, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Ebből következik — elemi jogértelmezési művelettel megállapítható —, hogy amennyiben a 77/1989. (VII. 10.) MT rendelet 3. §-ának (4) bekezdése a díjazásra kötelezett féi, illetve a 78/1989. (VII 10 ) MT rendelet 6. §-ának (2) bekezdése a gazdálkodó szervezet által alkalmazott általános szerződési feltételekről szól, annyiban — természetszerűen — e körben a díjazásra kötelezett félen, illetve gazdálkodó szervezeten csak a jogi személyiséggel rendelkező díjazásra kötelezett felet, illetve gazdálkodó szervezetet lehet érteni. Azt az aggályt, hogy ez a jogi helyzet a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezeteknél (tehát a közkereseti és a betéti társaságoknál) gondot fog okozni, azért nem osztjuk, mert egyrészt e szervezetek mérete, tevékenységének jellege folytán találmányi vagy újítási díjazásra nem kerül sor olyan nagy számban, hogy az általános szerződési feltételek kialakításához szükséges gyakorlat kikristályosodhasson, másrészt éppen e szervezetek mozognak olyan piaci közegben, amely — az innovációt ösztönző versenyszellem folytán — elősegíti a mellérendelt alkudozást lehetővé tevő kölcsönös kiszolgáltatottság kialakulását a munkáltató és a műszaki fejlesztést végző munkavállaló közt. c) A TDDSZ kifogásolja, hogy a gazdálkodó szervezet az újítási javaslat esetleges elutasítása után is megkezdheti a hasznosítást. Ezt a lehetőséget azonban nem az új jogszabályok teremtették meg. Mint ahogy a korábbi és az új rendelet abban is azonos álláspontot képvisel, hogy ilyen esetben — ha a megoldás az elutasítás ellenére az újítás jogi ismérveinek megfelel — az újítót a hasznosítás alapján újítási díj illeti meg. d) A TDDSZ szót emelt a korábbi rendeletekben — eltérést megengedően — meghatározott díjkulcsok elhagyása ellen. Véleménye szerint a díjkulcsok hiánya jogbizonytalanságot idéz elő. Ezzel szemben a tapasztalat — a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület, az OTH Területi és Elemző Osztálya és a Legfelsőbb Bíróság sokéves, országos tapasztalata — az, hogy e díjkulcsok „fedőjogcímnek" alkalmasabbak, mint valós alkotói garanciának; hogy kulcsfogalmaik a gyakorlatban alkalmazatlanok; s hogy megkötésként kizárólag a pénzügyi ellenőrzések során jelentkeztek — erős nivelláló hatást kiváltva. Bebizonyosodott: a szerződéses és a bírósági gyakorlat — érzékeny műszerként — pontosabban ki tudja fejezni a piacnak, a gazdálkodásnak, az érdekviszonyoknak és a pénzügyi szabályozóknak azokat a változásait, amelyek a díjazást befolyásolják. Ennek megfelelően jelentős gazdasági-társadalmi igény nyilvánult meg a mankónak kevésbé, mint inkább pajzsnak, illetve pallosnak használt díjkulcsok eltörlése iránt. Kétségtelen, hogy az NSZK jogrendszerében találhatók — diszpozitív és alternatív — számítási módszerek, táblázatok a díjazásra. Piacorientált, a versenyben kialakult értékítéletre hagyatkozó gondolkodási hagyományok, tradicionálisan kiformálódott gazdálkodási és piaci keretek mellett azonban e díjkulcsok nem hatnak a szerződési szabadságot korlátozó erővel. Ellentmondásos, átmeneti helyzetben azonban ilyen díjkulcsok bevezetésével gyakorlatilag agyon lehet verni a szellemi termékek lassan éledező piacát. Meg kell várni mindenképpen azt az időt, amikor végre a piac dönti el: melyik szellemi termék mennyit ér; illetve amikor végre kialakulnak a szellemi termékek értékének megállapítását elősegítő piaci szokások, szempontok. S csak ezt követően lehet felvetni annak a gondolatát, hogy a piacon már kialakult arányokat központi irányelvbe, illetve tájékoztatóba foglalják. Meg kell továbbá jegyezni azt, hogy az OTH a jogszabályok előkészítésekor nemcsak az NSZK, hanem sok más fejlett ország ilyen tárgyú jogszabályát tanulmányozta, s a díjmértékek — akár csak diszpozitív módon — való meghatározását a piacgazdaságokban jogszabályba foglalva nem találta. e) A TDDSZ javaslatot tesz a díjmeghatározás egyik központi kategóriájával, az előnnyel kapcsolatban a bruttó fedezet alapulvételére. E javaslat megalapozatlansága is az irányadó díjmértékek központi előírásának lehetetlenségét igazolja: ugyanis — többek közt a Pénzügyminisztérium és az OMFB hivatalos álláspontja szerint — jelenleg nincs ma Magyarországon olyan pénzügyi, könyvelési, közgazdasági kategória, amely az előny szintetikus fogalmának kifejezésére egységesen, minden esetben alkalmas volna f) A TDDSZ kifogásolja, hogy a szóban forgó rendeletek az előny és az alkotói hozzájárulás fogalmát nem határozták meg Az OTH álláspontja ezzel szemben az, hogy e fogalmak egyrészt önmagukat magyarázzák, értelmezik, külön körülírásuk szükségtelen, másrészt pedig központilag nem adható tételes felsorolás az előny körébe tartozó hatásokról, illetve az alkotói hozzájárulás mértékét meghatározó tényezőkről. Az említett fogalmak jogirodalmi szintű értelmezését — megítélésünk szerint — kellően kimerítő jelleggel tartalmazza az OTH és a MIÉ által a rendeletek alkalmazásához, értelmezéséhez készített útmutató 12. pontja.3 S végezetül engedtessék meg a szolgálati találmányért járó díjazásról és az újításokról szóló rendeletek előkészítőinek, hogy a vita végére odabiggyesszenek egy sóhajt: „ha olyasmit teszel, amiről biztosan tudod, hogy mindenki helyesli, valaki biztosan ellenezni fogja "4 Jegyzetek 1) Ld. a Magyar Hírlap 1989. december 1-jei számának 8. oldalát: Lachowszky: ,, Mire ösztönöz a találmányi díj?" 2) A TDDSZ álláspontját Bánvölgyi György, a Műszaki és Háttérintézményi Választmány tagja képviselte, a Független Jogász Fórum véleményét pedig dr. Takács György, az Országos Választmány tagja fogalmazta meg. A dokumentumok közléséhez mindketten hozzájárultak. 3) Ld. a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő 1989. október 28-i számának mellékletét: „Útmutató a szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyéb intézkedésekről szóló 77/1989. (VII. 10.) MT rendelet és az újításokról szóló 77/1989. (VII. 10.) MT rendelet alkalmazásához." 4) Chisholm harmadik törvényének folyománya; in: A. Bloch: Murphy törvénykönyve; Gondolat, Bp.t 1989; 15. old.
